Jó abban igazad van, hogy a bomba kipróbálásához a legjobb módszer egy valós városi tesztelés volt.

De nem lehet, hogy ott abban a helyzetben úgy látták, hogy egyszerűbb / gyorsabb / kézenfekvőbb és praktikusabb bevetni az atomot, mintsem játszani a bombázással, blokáddal na és persze a megszállással.
És nehéz megjósolni, hogy meddig húzódott volna a háború. Milyen áldozatokkal.
Lehet amerikai oldalról az is szükségszerűvé tette a bomba bevetését, hogy az szovjetek már ott voltak Mandzsúriában.
Ekkor már szempont volt, hogy a szovjet terjeszkedést megállítsák. Ehhez Japánt kapitulációra kellett bírni, ehhez meg a bomba volt a leggyorsabb út.

@Ivanovich:
@wednesday:

Na igen, én is remélem, hogy nem fogjuk megtudni. De eltudom képzelni (talán) azt az elkeseredettséget. Nagymamám nemsokat mesélt. 1-2 story a bujdosásról az oroszok elől meg, hogy hova bújtak a bombázások elől. De tervbe van véve, hogy egyszer leültetem és elmeséltetem vele mindazt amire emlékszik a második véhából. És felveszem diktafonnal az egészet. Elvégre ő valamikor 26-ban született. Szellemileg még mindig rendben van. És a 2 vh idején már serdülő 14-20 éves volt. Biztos, hogy tudna mit mesélni.

Ilyen német - orosz baráti viszonyról én még csak az első vh kapcsán hallottam a frontvonalnál. Unalmukban kártyáztak... Majd pár nap múlva meg egymást lőtték. Igazából teljesen megértem az ilyet. Mit tehet az a szerencsétlen katona arról, hogy neki háborúznia kell. Sz.tem a többség inkább otthon teázott volna. De ha ellenszegül lelövik. Gondolom hasonló a másik oldalon is.

@t72killer:

Mikor az első kísérleti atomot felrobbantották, akkor Okinawa már rég a szövetségesek kezén volt. Ez viszont már elég közel volt a Japán fő szigetekhez. Akár megszállás is indítható lett volna (többé kevésbé) de a lényeg, hogy nem volt más stratégiai célpont ahová dobhatták volna (csak a nagy szigetek).