Nos, nekem tetszik
Embere válogatja.

Lelényes nemzet vagyunk
Gondolom leleményes akart lenni
Ha már ilyen szép képeket raktál be

Today's record, is tomorrow's motivation

Kellemes kis esti olvasmány volt (a tartalma már nem, de ez nem a te gondod), jól megszerkesztve.

Aki akart, magára ismerhetett benne Úgy látom, te vagy a helyi Skywalker (aki egyensúlyt hoz az Erőbe). Gondolok itt a Vistás cikkre, meg most erre.

[Szerkesztve]

"We spared no expense"

Szerintem abból, hogy minden országból kiragadtál 1-1 negatív élményt, még nem lehet következtetést levonni. Így nem túl meggyőző a cikk, talán ha többet írtál volna mondjuk a vendéglátóhelyektől elvonatkoztatva, magáról a társadalomról, az emberekről, akkor elgondolkodna az ember. A képek tetszetősek.

Hello
Jó lett. Ez a turizmus ''lényege'': mindenkit úgy lehúzni ahogy tudjuk.

"Csak úgy mondom"

Azt se felejtsd el, hogy (Kolombusz) is egy kiragadott személy a sok közül. Több túrista -> több negatív élmény (is).

Az ilyen ''elvonatkoztatások'' a legértelmetlenebbek, mert általánosítást jelentenek. Egyfajta kollektív bűnösséget sejtetnek, mint a magyarokról szóló cikkek esetében. Ha konkrét eseményt ír le, az meggyőzőbb. Gondolj bele: mintha azt mondaná, hogy pl. ''káromkodós nemzet a franciáké''. Vagy azt hogy ''Lille-ben is vagy 5 embert hallottam káromkodni, meg Lyon-ban is''. Előbbi megfoghatatlan, utóbbi tény.

[Szerkesztve]

"We spared no expense"

Ausztria, Karintia tartomány; Koralpe: egyik szobában (síszezonban!) közel 40 fok, egyszál gatyában takaró nélkül sem tudtunk aludni, míg a másik szobában kemény 4 fok. A fázósabbak nagykabátban és hosszúnadrágban, takaróba csavarva tudtak csak elaludni.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Érdekes sztorit tennék hozzá. Horvátországban nyaraltunk tavaly, pont abban az évben amikor tv-műsor volt róla, hogy Biogradban átverik a magyarokat. Ezt egyáltalán nem tapasztaltuk, olyan mértékű vendégszeretet és előzékenységet viszont igen, hogy mi voltunk zavarban. Az apartmannal szemben az utcában építettek egy házat, és az apartmanban (20-25 lakásos nagyobb fajta, az aljában idén étterem nyílt) volt kávé automata. Bejöttek a kőművesek a szomszéd építkezésről kávézni. Ott álltak lent sorba. Mikor én is odamentem, ugyancsak kávézni, és beálltam a sorba, akkor szépen közölték hogy én menjek előre mert én nyaralok, és ez így jár. Leesett az állam, én meg mondtam hogy ők meg dolgoznak és különben is ők voltak itt előbb. Később ért egy olyan tapasztalat, hogy le akartam fényképezni azt az éttermet, ahova ebédelni jártunk, az út túloldaláról. Nézelődök a gép keresőjében, hallom hogy jön egy motor. Szépen elkezdtem várni, hogy elmenjen, mert hogy ne legyen benne a képben. Várhattam is, mert szépen leállt a srác, és mutatta hogy fényképezzek, nem akart megzavarni. Az ember ilyenkor már tényleg zavarban volt.

Pont Biogradban történt, hogy úgy kellett fizetni a cukrászdában, hogy otthagyod az asztalon a fagyi árát, mert a fagyival együtt kihozták a blokkot is, aztán a pincér magadra hagyott hogy hagyd ott az asztalon.

Az étteremben ahova jártunk, búcsúajándékot kaptunk az utolsó nap, mikor mondtuk hogy másnap hazautazunk. Igaz 10 napig minden nap oda jártunk. A vendéglátónk közölte velünk az apartmanban (a tulajdonos), hogy jó barátja az éttermes, és van egy megállapodásuk, miszerint aki az ő szállóvendége, az 10% engedményt kap a kaja árából. Nem egy nagy összeg, de akkor is kedvezmény, és gesztus. Aztán igencsak megdöbbentünk, mikor a pincér hozta a pénztárgépből kinyomtatott (!) blokkot, és tollal kiszámolta a blokkon, hogy a gépbe beütött árból levonja a 10%-ot. Vagyis ami kedvezmény volt, az valójában kasszahiány lett, és azt a borravalókból fedezték. Azt hiszem ilyenre hazánkban még egy ideig várni kell... Persze azért csak megpakoltuk őket borravalóval, na


Csak egy slusszpoén a végére, az apartmanban voltak németek, franciák is, sok horvát is, és volt rajtunk kívül még egy magyar társaság. Az egész környék legpudvabunkóbb, legtarajabb módon viselkedő társasága hazánk fiainak kis csoportja volt. Nem hallgatóztunk, csak ordítva beszélgettek, dicsekedtek vele, hogy otthonról hozták a dinnyét, mert nem hajlandóak ''ezeknek a szemeteknek'' ennyit fizetni. Persze két terepjáróval jöttek, és a jet-skit is elhozták otthonról. Nyilván drága lett volna a horvát dinnye. Aztán az 1001 kis sztori, mikor az apartman 3. emeletéről bekiabálás a tengerben kb 50-60 méterre matracozó gyereknek: ''PUIIIIIISTAAAA GYERE KAJÁÁÁÁÁNI KÉSZAZEBÉÉÉÉÉD'' a gyerek meg visszaordít hogy ''MIJAKAJAAAAA''. Eszméletlen volt.

Ha a közelben voltak, inkább nem beszélgettünk, nehogy rájöjjenek hogy mi is magyarok vagyunk. Nagyon szégyelltem magam miattuk.