Érdekes írás

Én alapvetően türelmes vagyok a nyugdíjasokkal (és úgy általában az emberekkel), azonban megesett néhány komolyabb incidens a közelmúltban, ami mosolyt csalt az orcámra.

Stadionokat mindenki ismeri, itt aztán kiváltképp igazak a magyarokat illető súlyos sztereotípiák. Nézzünk ebből egyet, a buszra történő felszállás módját.

Jómagyar ember nem lát jól. Tapasztalataim szerint ha 60-on felül van, egyáltalán nem lát. Számolni sem tud. Mire gondolok? Várunk, várakozunk a gyöngyösi buszra. Ahogy nő a tömeg, az emberkék egyre inkább egy félkört alakítanak ki a becsült felszállási zóna körül, bebiztosítandó a mielőbbi felszállást s az ülőhelyet. Bár még nem találkoztam álló nénivel a kérdéses járaton, bizony nem átallanak igénybe venni becses tárgyaikat a ''rendcsináláshoz''.

Többnyire 75%-os kihasználtsággal indulnak ezek a buszok, a jófajta, magyar, magukat nyilván csak közlekedési huszárnak nevező idős elemek azonban a felszálló népek számát meg sem próbálják összevetni az ülőhelyszámmal. Így történik, hogy 10 ember is ugyanúgy tolakszik, mintha 100-an lennénk 80 ülőhelyre.
Egy kedves eset. Alaposan benne voltam a sűrűjében. Mellettem egy fiatal úr állt, mögötte az említett huszár (tegyük hozzá, hogy néni létére elég mély hangja volt, biztos benne volt már a 70-ben). Amint megindult a felszállási procedúra, arra lettem figyelmes, hogy az említett hölgy esernyőjét minduntalan az előtte álló srác ánuszába nyomja, aki, egyfajta védekező reakcióként az őelőtte várakozó emberkét taszigálja, mire az megfordul, és illedelmesen megkérdezi, hogy mégis mit vétett, amiért ilyen gorombán kell vele bánni. Idézem: ''Elmondanád b*zme, miért lökdösődöl?'' (Hirtelen hatalmas csend, szerintem a sofőr is csuklott egyet). Erre a gyerek'' Nem lökdösődnék, ha ez az idős k*rva nem pucolná ki a s*ggemet az esernyőjével''! (Erre még nagyobb csend lett, komolyan azt lehetett hallani, ahogy a mellettem álló idült alkesz csávónak az alkohol átdiffundál a hyppocampusába).
Mindezek után mit ad isten megszűnt a toszogatás. Természetesen mindenkinek jutott hely.

Ennyit a híres türelemjátékokól, amiket odaát a Stadionoknál nap mint nap játszanak.


A buszon történő kajálásról annyit, hogy diszkréten nyugodtan kajáljál, a nyanyák meg egyenek ahol tudnak