070302 reggel

Be volt állítva a telefon hogy csörögjön 06:30 kor. Az 50 es busszal akartam menni. Nem sikerült. 55 kor felébredtem. Gatya fel víz az arcra, kabát felkap aztán futás. Elértem. 0720 zulu szekszárdi járat. Ami jó, mert szinte mindig van rajta hely. De rossz, mert sose történik semmi. Nincs rajta krákogós néni vagy egyéb érdekes ember, még csak egy bunkó sofőr se tartozik a buszhoz.
Azért elmesélem mi van körülöttem.

Rögtön az első sorban egy öreg pár ül. Békésen beszélgetnek. Csoda, hogy még 40 év házasság után is van mit.. Bár a bácsi nem nagyon beszél, inkább csak bólogat.
A néni meg tolja a dumát folyamatosan, kedves férje pedig továbbra is helyeslően hümmög, minden mondat végén.

Némileg unalmas a gyorsjárat. Gyors és tiszta. De autópályán megy. Esélyed sincs annyi balesetet látni mint a hatos úton. Ott mindig van esemény. Kamionok találkoznak személyautókkal. Dömperek zúznak le egy hidat. Ercsiben kamion zúzza szét a házat. Mindig van valami, amiről írni lehet. De itt az autópályán nincs semmi.
Vagy írjak arról, hogy milyen szépen nő a fű az autópálya feltúrt részein?

Áhh Hátrébb teljesen átlagos emberek. Rendesen felöltözve, beszélgetnek nem hangoskodnak. Még a levegő hőmérséklete is megfelelő az utazáshoz .

Ugorjunk vissza a tegnapra. A tegnapi napon is a hazafelé vezető BKV tömegközlekedés részre. Történt ugyanis, hogy a 6-os busszal zúztam a nyugati felé. Megfigyeltem, hogy az első ajtókon alig szál fel valaki, mindenki hátulra orientálódik. Felszálltam elől kerestem egy szimpatikus kapaszkodó helyet és néztem ahogy sorra hagyjuk magunk mögött a megállókat. Közbe sok ember szált fel. Néni mellémáll. De olyan szinten, hogy a barátnőmnek hihették mert én estem zavarba mikor hozzámért. De látszólag nem zavartatta magát tovább dörgölőzött hozzám. Én eléggé utálom mikor idegenek hozzámérnek. Udvariasan hátráltam, már amennyire tudtam mert tele volt a busz. Erre mit csinála vén fogatlan, kopaszodó banyája? Felém fordul és a bazi nagy mellei hozzámértek . Grááá fuj…boááá
Na itt elég volt. Hátat fordítottam, szigorúan könyökkel gyors mozdulattal, hogy érezze. Táska a háton, kicsit megüthette mert már nem akart dörgölőzni. Komolyan még most is rám jön a hányás.
Beszerzek egy elektromos sokkolót a tömegközlekedésre és aki nem a megfelelő távolságra áll, azt meglököm kicsit vele.
zzzbbzz : „állj csak távolabb. geco”

Annyira unalmas ez a mostani járat, hogy lassan azt hiszem valami kandi kamera áldozata vagyok . Szerintem már hülyének néz a sok ember, hogy nem az ablakon bámulok ki buszos standard szerint hanem hátrafelé. Olyan mintha mindenki be lenne szívva. Mosolyognak beszélgetnek, viccelődnek.

Pest – Metró – Dolgozó – Metró - Népliget



A hazafelé vezető út:

A nyugatinál vágódtam fel a metróra. De előbb beugrottam a Burger Királyba vettem egy dupla vápör menüt. Gondoltam, hogy majd a buszra várás közben megeszem.

Persze hogy nem így történt. Pont odaértem a buszhoz, ami ráadásul lassú járat. Sebbaj felszálltam. A leges legelső sorban volt hely. Grááá, így lemaradok mindenről.. nem látom az embereket.
Ők látnak engem.
A világ legbunkóbb dolgát akartam művelni. Enni akartam a buszon, mások mellett. A menüből a narancslé még lecsúszott. Poharas meg szívószálas, ez nem feltűnő. Elővettem a sült krumplit. Itt már nézett a másik oldalon ülő néni. Próbált feltünés mentesen pislogni rám. De nem sikerült neki, ugyanis a feltűnésmentes pislogásból bambulás lett. Na jó akkor talán nem kéne enni sült krumplit.
A srégen mögöttem ülő csaj szintén úgy nézett mintha valami főben járó bűnt követnék el. Azért azt el kell mondjam, hogy van ebbe valami. Szóval a metrón se eszik az ember zsíros deszkát. De gondoltam, hogy most az egyszer kivételt tehetnék. Nem így lett. Mert abban a pillanatban, ahogy elővettem a zacsiból a dupla whopper hamburgert 2 székes távolságban mindenki rámnézett. Aztán persze tereltek, hogy máshova néznek de én átlátok rajtuk.
A mellettem ülő néni kb szívja a nyálát, mert a hamburger láttán megindult a nyáltermelődés. Az a baj, hogy nekem is.
Elraktam. Fájó szívvel.

A fővárosból kifele vezető autóutak kellően eldugultak ahhoz, hogy ne lehessen a gyalogló tempónál gyorsabban haladni. Néha megindul a sor reményt keltve az utasokban, aztán lelassul, vagy jön egy lámpa.

Igazából ez is egy unalmas járat.
3 kategóriába sorolható az utazás típusa.

Extra szar:
Szar busz, szar utazóközönség, és még helyed sincs. Ellenben ezekről mindig van mit irni.

Middle :
Mit a reggeli, vagy mint a mostani. Van hely, relatíve jó busz. Néha történik rajta esemény, amikor egy egy kiemelkedő tulajdonságokkal felvértezett utasról van mit írni.

Nothing :
Van hely , jó busz , gyors busz , és nem ül melletted senki.
Na itt aztán tényleg semmi se történik. 10 perc után beleunsz a busz hangjába és bevágod a szunyát. Az ilyen elég ritka.


Továbbra se történik semmi a buszon. Be vannak ezek szívva. Azt a rohadt szendvicset meg kéne enni. Már hangosan korog a gyomrom. De ahogy csörren a zacskó a nyálcsogatós néni akaratlanul iderántja a fejét. Meg kéne kínálni, akkor biztos nézelődne az ablakon.

Közbe a hatos út kellemesen lágy barázdáira lépett a busz…

30 perc kiesett. Elaludtam. Már a városnál vagyunk. Hamarosan leszállok.
Az buszrol leszállva kicsomagoltam a szendvicsem, és hazafelé menet megettem. Nem bámult senki az arcomba még csak rám se nézett senki. Meszámoltam hazafelé 5 ember jött velem szembe.

Itthon. épp a blogbejegyzést javítom. Mindjárt postolom. ....