Én is megtapasztaltam egyszer-kétszer ilyen érzést.
Egyszer például szerepjátszottunk. Kinnt sötét, nyári este honolt, olyan tíz óra fele járhatott az idő. Mivel csendes környéken lakom, most sem zavart minket senki. A kalandmester épen valami izgalmas jelenetet mesélt. Ekkor valami kaparászát hallottunk az erkélyről. A negyediken lakom...
Csak a szél, lebegtet valamit...
Fél perc múlva... Kaparászás... az ablakpárkány felől... mi a nyavaja az?
Egy pillantra megint belénk állt az ideg...
Na mondom, megnézem... Nekiállok feltápászkodni (a szőnyegen ültem)
HUPP! Valami landolt a szúnyoghálón. Anyád! Négy karmos mancs fogta a szúnyoghálót!
Ha van nálam valami, hozzávágom. Egy másodpercre piszkosul beparáztunk...
Csak a szomszéd macskája volt az, átmászott a másik erkélyről 
''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''
