"Casual gémer, dolgozó, sportot tévéből, vad sexet pornóbol ismerő emberré KELL válni?"

Ez nagyon ott van.

Tudom hogy egy hónapos az írás, de nem bírom megállni, hogy ne írjam le: az egész írás ... valahogy mintha nálam már most kezdődne, harmadéves egyetemistaként. Már megint karácsony, pedig nem rég volt. Ajándékvásárlás halálos. Én nem tudok emlékezni minden napra egyetemi éveim alatt. Valahogy nekem már most monoton az egész, nincs időm semmire mert rengeteg órám van, plusz most meg vizsga vizsga vizsga, még a két ünnep között is. Muszáj, mert januárba már nem férne bele. Csak telnek a hónapok, megy el a sok lóvé az otthonomtól távol tanulásra, de nem érzem, hogy valaha is olyan leszek, mint Te. Hogy dolgozhatok, hogy elkezdhetem megvalósítani azokat a dolgokat, amit most nem tehetek meg. Hogy egy szép és emlékekben gazdag múltam lehetne. Nekem csak kisebb szakaszok vannak, amik nagyon jók voltak. A kolit is utáltam, ki kellett költöznöm, szerencsére kaptam egy remek ajánlatot, de így is jóval drágább. Irigylem azokat, akik koliban jól érzik magukat. Én egyenesen megőrültem a sok poénból egyetemrejáró zajától meg baromságaitól. Nyugalomra van szükségem. A nyugis koleszokba meg lehetetlen bejutni, főleg informatikusoknak ...
Minden csak stressz és teher. Munka mellett, 8 órából hazamenve nem jobb elfelejteni mindent, és azt csinálni, amihez van kedved, a diplomás fizetésből?