nézd ez egy olyan dolog, hogy gyerekkorában meg az édesanyjába szerelmes az ember, sőt... aztán persze kinövi

értem amit Viszlát mond, persze hogy volt egy kémia, beindult a pöcörő, aztán hozott egy higgadt pareto hatékony döntést és maradtak a platón

ettől ez még pontot érő gyakorlat, nincs érzelmi vihar, nincs bonyodalom, és ez így eltarthat a végtelenségig kb. szerelmetes érzelmektől mentesen

HA átlépnék a határt és dugihugikonisuá, akkor már nem lennék ebben olyan biztos, de ez, amit leírt létezik, tanúsítom én is.

van pár lányismerősöm, akivel jóban vagyunk, jó "barátságban" (bár ezt a szót egy-két emberre használom csak, de legyen itt így) és persze hogy megfordult a fejemben már egyszer-kétszer hogy hát izé interkurzálni volna jó, ez tartott fél órát fél napot majd öt év petyhüdt együtt...

gondolom ez már csak nem mutat túl a barátságon

Ja, egyébként van olyan is, hogy "igaz barátság extrákkal", akkor hogy is van ez?

Az exbarátnőmmel akivel nem működött a kapcsolatunk jelenleg "barátság extrákkal" kapcsolatot ápolunk. Két, háromnaponta beszélünk skypon, és ameddig itthon volt össze jártunk romantikázni is. Ezzel kvázi letisztáztuk a lehet-e sima barátság férfi-nő között dolgot, ugyanis azzal, hogy összebújunk nincs bennünk az a frusztráció amiről a poszt egyébként szól. És igen az egyik legjobb barátom, neki olyat is elmondok amit másnak nem..

Szóval ilyen is van...

[ Szerkesztve ]

Eszembe jutott, hogy már lefutottuk egyszer ezt a kört, ezért írtam, hogy felesleges, ezen a hely nem változtat.

(#102) DeFranco:"ez így eltarthat a végtelenségig kb. szerelmetes érzelmektől mentesen"

Kiegészíteném annyival, hogy ez a kapcsolat első éveiben történt meg, egy idő után egyáltalán meg sem fordult a fejemben és nem lettem buzi közben.

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Tényleg lefutottuk? Mármint ezt a fokozatmentes átmenetes dolgot? Biztos, én nem szoktam emlékezni arra, mit futottunk már le. Ez azért jó, mert többször is el lehet nekem mesélni ugyanazt a viccet vagy vicces sztorit.

Egyébként igen, az sem mindegy, hogy a kérdés/feltevés az adott pillanatra szól, vagy úgy a komplett idő-dimenziót próbálja együvé venni. Mert igaz jó (és szexmentesen) barátok lehetnek akár olyanok is, akik azelőtt még össze is házasodtak, csak aztán különváltak útjaik.

Én nem hiszek a férfi és nő közti barátságban, már csak azért sem mert volt egy csaj akivel tök jól elvolunk de mind a ketten azt hittük hogy a másik nem akar semmi komolyabbat erre pár hónap múlva kiderült hogy mind a ketten többet akartunk

Oneplus 7 pro // ain't it a shame that you can't say "Fuck" Fuck's just a word And it's all fucked up

Ez kemény téma. Nekem két igazi barátom van, az egyikük lány. Kb. 3 éve vagyunk ilyen viszonyban, azelőtt mindig csak simán jóban voltunk. Többször is eljátszottam már a gondolattal, hogy milyen lenne vele, de amikor együtt vagyunk, soha nem gondolom komolyan és nem jut eszembe. Mindenki kérdezgeti, hogy buzi-e vagyok, hogy nem mozdultam még rá, mert igen attraktív lány.
Viszont egyszer hulla részegen bevágódtam hozzájuk az egyetemi lakásukra (3 lány lakik együtt) és akkor bepróbálkoztam Sőt, próbáltam megmagyarázni neki, hogy nincs ebben semmi rossz, ez csak szex. A kezdeti sokk után nem küldött el a p*csába, hanem elmondta, hogy szerinte ez rossz ötlet. Mindenesetre utána 2 hétig elég hűvös volt közöttünk a viszony. Azóta minden oké, elmagyaráztam hogy szexhiányom volt és csak a lyukat láttam benne aznap este. Így is volt valójában. Minden fasza és moderáltam magam egy kicsit és rájöttem, hogy kár volt. Majd ha egyszer netán ő akar baráti szexet, akkor miért ne, de én tuti nem fogok kezdeményezni Tehát szvsz. benne van a pasiban, hogy milyen lenne, de pl. nekem nem pörög ezen az agyam, amikor vele vagyok.

[ Szerkesztve ]

⭐ Revolut meghívó ajándék 7500 Ft bónusszal | Raiffeisen Bank meghívó változó ajánlói bónusszal ⭐ Kérd privát üzenetben tőlem!

Egy másik topikban eszembe jutott egy ide vonatkozó részlet Émile Zola: A pénz c. regényéből.

"Az elkövetkező heteket Caroline asszony nagy erkölcsi megrendülésben töltötte. Most már nem tudta, hányadán áll Saccard-ral. Victor születése és elhagyása, ez a szomorú Rosalie, kit olyan durván tepert le a lépcsőházban, hogy örökre nyomorék maradt, továbbá a kiállított és kifizetetlen váltók meg az erkölcsi fertőben, apátlanul felnőtt gyermek - ez az egész siralmas múlt undorral töltötte el. Elhessegette magától ennek a múltnak az árnyait, mint ahogy Maxime-ot sem akarta kifaggatni: bizonyára nagyon régi romlottságról van itt szó, megrémült, félt tőle, hogy nagyon elszomorítanák a részletek. Aztán eszébe jutott ez a kislánya kezét összekulcsoló, siránkozó nő, ki ugyanennek a férfinak a nevét áldotta, s most úgy jelent meg előtte Saccard, mint akit jóságos istenként imádnak, s igaz is volt, hogy csakugyan jó ember, valóban megmentett néhány lelket, amikor a szép cél az erény magaslatára emelte a fáradhatatlan üzletember tettvágyát. Caroline végül lemondott róla, hogy megítélje, s azzal nyugtatta meg magát, ő, az okos asszony, aki sokat olvasott, sokat töprengett, hogy mint minden emberben, Saccard-ban is megvannak a jó és a rossz végletei.

Ráadásul most újra felébredt benne az amiatt érzett elfojtott szégyen, hogy az övé volt. Még mindig kínozta az eset, és azzal nyugtatta meg magát, hogy szüntelenül megfogadta: ennek vége, akkor váratlanul lepte meg, és többé nem fordulhat elő. Három hónapon keresztül hetenként kétszer meglátogatta Victort, és egyik este megint Saccard karjában találta magát, ekkor végképp az övé lett, és kapcsolatuk állandóvá vált. Vajon mi ment végbe benne? Egyszerűen csak kíváncsi volt, mint a többi nő? Vagy a régi s most felkavart szerelmi nyugtalanság ébresztette fel benne az érzéki izgalmat? De lehet, hogy ez a gyermek kötötte össze őket, akinek révén elkerülhetetlenül közel került egymáshoz az apa és ő, a gyermek alkalmi nevelőanyja? Persze, bizonyára az érzések valamiféle eltorzulása volt ez. Szörnyen szenvedett, hogy neki nem volt gyermeke, és ahogyan így gondozásába vette ennek az embernek a gyermekét, ezek a megindító körülmények feldúlták, és végleg elvesztette akaratát. Minden alkalommal többet és többet adott magából, de szenvedélye mélyén az anyaság érzése rejtőzött. Különben józan gondolkozású asszony volt, és elfogadta az élet tényeit anélkül, hogy azzal kínlódott volna, hogy megmagyarázza a jelenségek számtalan bonyolult okát. Szerinte ez a lélek- és agyvájkálás, ez a szőrszálhasogató önelemzés, amely a tétlen nagyvilági hölgyek szórakozása, akiknek nem kell háztartást vezetniük, nem kell gondoskodniuk gyermekeikről, azoknak a kényeskedő észlényeknek a mulatsága, akik mentséget keresnek bukásukra, és akik lélektannak álcázzák testi mohóságukat, amely a hercegnőknél ugyanolyan, mint egy kocsmasárinál. Ő, a nagyon nagy tudású nő, valaha arra vesztegette idejét, hogy megismerje a széles világot, állást foglaljon a bölcseleti vitákban, de azután kiábrándult, s nagyon megvetette a lélektani szórakozást, amely már-már a zongorázás és a kézimunka helyébe lép, s amiről nevetve mondogatta, hogy több nőt züllesztett el, mint ahányat megjavított. Nem csoda hát, hogy amikor valamilyen űrt érzett magában, s úgy találta, megtörik szabad akarata, inkább szembenézett a tagadhatatlan ténnyel; különben arra számított, hogy a munkás élet kiköszörüli a csorbát, jóváteszi a bajt, mint ahogyan a folyton felszökő nedv is behegeszti a tölgy törzsén a hasadást, s újra életet lehel a kizöldülő fába. S ha most akaratlanul is a Saccard-é lett, bár nem is volt benne bizonyos, hogy becsüli a férfit, bukásában azzal vigasztalta magát, hogy nem ítélte méltatlannak magához, hiszen szerette benne a tettre kész férfit, a győzelemre törő kitartást, s úgy vélte, jó az emberekhez, hasznukra munkálkodik. Így azután kezdeti szégyenkezése elszállt, hiszen az ember szükségét érzi, hogy megtisztítsa hibáit, s mi sem volt természetesebb, megnyugtatóbb valami, mint viszonyuk: ez az egész egyszerűen az észre alapozott kapcsolat, s Saccard boldogan töltötte itthon estéit, ha dolgai miatt nem kellett elmennie; Caroline meg szinte anyáskodva, melengető szeretettel, okosan, becsületes asszonyként dédelgette. És Saccard-nak, a párizsi utca hétpróbás kalandorának, a pénzügyi szélhámosságok iskoláját kijárt, minden hájjal megkent férfinak, mint élete során minden, valóban megszolgálatlan szerencse, rabolt ajándék volt, hogy az övé lett ez az elragadó, hófehér hajkoronájú, harminchat éve ellenére is fiatal és egészséges nő, aki egyszerre bátor és józan, emberségesen bölcs, s aki hitt az életben, bármilyen is ez az élet, s bármennyi mocskot sodor is magával."

Zola az egyik kedvenc íróm. Ezt jó volt olvasni, köszi!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

én is úgy voltam vele, hogy kizárt, hogy létezzen, de aztán saját magamra kellett rácáfolnom. viszont tény, hogy rendesen ritka dolog, ez nem kérdés. valaki írta, hogy nagyon-nagyon csúnyácska kell hogy legyen hozzá akkor a leányzó, ez sem igaz

"The time you enjoy wasting is not wasted time."