A szerződéses dolog tiszta sor! Zenekarral nálunk ugyanaz a helyzet, ráadásul hat fő időbeosztását érinti, valamint többmillió értékű hangszerpark sorsát. A szervezőnek biztosítania kell a helyszínt. Elég egy hülye, aki feljön a színpadra és valamit felborít, vagy nem megfelelően biztosítják az áramellátást, ill. lehetne még sorolni. Csak szerződés alapján vállalunk fellépést.

Szerencsére esküvőkön nem nagyon játszunk (nem lakodalmas a repertoárunk). Ha mégis évente vállalunk kettőt, a repertoár a szerződés mellékletét képezi, megelőzve az utólagos okoskodásokat (bár még ilyen szerencsére nem volt).

A fizetést illetően ugyanaz a helyzet a fotózásnál is. A megrendelő a legritkább esetben méri fel, hogy milyen értékű felszerelésed van, mennyi idő és energia az utómunka, a tanulásba fektetett energia és az egyéb költségek. A magam részéről a zenélést több mint 20 évig tanultam, valamint jelenleg 35 évesen újabb szakot végzek nem kevés pénzért a tanítás, zenélés és a fotózás (azt is tanulom) mellett. Sokan azt hiszik, hogy ez is csak egy hobbi. Nyilván a pék is hobbiból süt kenyeret...