Anyám borogass, ha a lentebbi sztori nem csak egy urban legend, hanem TÉNYLEG így ahogy írja, megtörtént ..

Megyek alád másodfotósnak csúfolt csicskának, jó ?

Júúúj de kiv. leszek szept. 14-én, miféle madár jön Kareszékhoz fotózni

Sajnos azt kell mondjam ez igaz! mért kamuznék, ez így volt a hétvégén. (szó szerint idéztem válaszukat)
Volt már dolgom persze hozzáértő fotóssal is, azok a képek olyanok is lettek. És értett hozzá. De vannak ilyen figurák is....

[ Szerkesztve ]

Nem néztem ki Belőled komoly kamut, csak messziről jött ember akármit mondhat + internet + kicsit túlzunk, stb (sokakra jellemző). Viszont akkor most újra agyameldobom, és ezek esküvőfotóznak.. Aha. Értem.

Soha nem tudhatja az ember...Arról beszélgettünk ma cOxErReL, hogy volt olyan videós csapat, amelyiknek a felszerelésére inkább illett a "házi tákolmány" jelző, mint a "profi", viszont az általuk átadott anyag tényleg minőségi volt: lelkesedéssel és kreativitással pótolták a hiányzó gyári alkatrészeket.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Amúgy tök egyetértek Veled, szerintem is lehet egy jobbféle DX-el és kittel is elfogadhatót (sőt..) lőni, de ami itt konkrétan kicsapta a biztit, szerintem a kamuzás a többszázezres obiról, annak még a magyarázása is (hogy minek az, vagy hogy miért nem használja), illetve a totál-fatál-mega-brutál homály, hogy a megapixel-mennyiség és a raw vs. JPEG most akkor hogy is áll össze, háttérben az egész alatt egy olyan gondolatmenet persze, hogy mégiscsak esküvőt fotózunk, tehát ha elkúrunk valamit (márpedig mindig lesz 1-2 elkúrt kép), akkor JPEG-ből feleannyit nem tudunk menteni, mint RAW-ból ..

Szóval ez itt most egy tipikus "kőbuta" fotós esete volt, a cucc olyan, amilyen, de az indokok a miért-ekre, "uhh"

Egyet értek.

Jaja, főleg ha látnád (bár biztosan láttad már) Ropi képeit, ő is tolta ám 40D-vel korábban (igaz, komolyabb "DX"-es obival, de akkoris).. na, jó, ne ragozzuk, csak fogtam a fejem a sztorin...

Az ilyen fotós amúgy tényleg megél, kap pénzt érte, értékelik a képeit, hívják, hogy jó, tuti, gyere .. ? Mi vagyunk maximalisták, vagy az átlag magyar polgár ennyire alja ?

Mivel én nem fotósként vagyok jelen az esküvőkön, így van alkalmam több fotóssal beszélgetni, meg látom hogy dolgoznak, mivel stb....nem tudom hogy ilyen igényeik vannak e, valószínű az ár! pas

Ez a két mondata "verte ki" nálam is a biztit.
Elég arcos volt a koma, kb olyan (fordított arányban is volt a hozzáértése). És még meg is magyarázza...az meg hogy, neki több száz ezer forintos obik...(ahogy azt előadta )...no comment.
És megnéztem pár képet, hát abból főleg hogy JPG nem sokat fognak kihozni.1/60 záridő...is elég necces..sőt.

Viszont, x valahány hete pl egy olyan fotóssal volt alkalmam beszélgetni a szünetben aki amilyen alázatos volt a munkálya iránt, annyira értett hozzá. szóval...de Ő meg nem csinált képet, me nem mondtam neki XD na...*ki..

[ Szerkesztve ]

A sötétségre nincs mentség, főleg egy fotós esetében.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Lehet, nagy iso-n él..

Hogy ISO minőségbiztosításról sem hallott még, az is tuti.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Nem tom, én csak fotózgatok.. No nem esküvőt, meg nem pénzér, csak saját szórakozásra. Egy E-pl1 kitobi, és egy 50-es Canon manuállal. Persze RAW-ban Mer a 12 megagyikszer kevés... De erre a sztorira még én is azt mondom:

[ Szerkesztve ]

Úrak, ennek mi a windows-os progi megfelelője, vagyis milyen progi ez amit használ? az elején
[link]

A progi neve már megvan, lényegében azok az efektek kellenének belőle amit az effect-re kattintáskor ér el
APTM coloor lighting 2 ...stb.... jönnek elő. (3:39) nél.

Google nem segít?

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Aperture-t nem ismerem, nem használok MAC-et...

Mielőtt megkérdezi valaki, hogy miért: tegnap hozott egy kolléga 3 memóriakártyát, amik megsérültek és le kellett róluk menteni az adatokat. Adatmentésnél az első számú szabály, hogy a mentendő adathordozóra nem írunk...A MAC meg mit csinál? Az egyetlen dolgot, amit tilos: a külső adathordozó (esetünkben a kártyák) csatlakoztatásakor rögtön felír rájuk egy katalógusfájlt... Így amikor a tulaj megpróbálta a saját gépén menteni az adatokat, az szépen összekócolta a kártyák fájlrendszerét, és mivel felülírt néhány raw-ot, azok nem voltak olvashatók utána (3 kártyán 4 db az össz 664-ből). Többek közt ezért utálom a (rohadt) almát...Néha akkora problémát csinál a legyegyszerűbben megoldható dolgokból, hogy csak néz az ember. Mindezt azért, mert "hülyebiztosra" van tervezve...Én inkább úgy mondanám, hogy tutibiztos hülye. Linux és Win alatt nincsen ilyen gond: még éppen idejében sikerült lementenem a képeket, mert az egyik kártya (~5-6 éves Sandisk Extreme IV, 4 GB-os) meg is halt teljesen. A másik kettő hibátlan a tesztek szerint (azok hasonló korú Sandisk Extreme III 4 GB-osak).

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

de néztem, végülis találtam egy hasznos kis vidit.

Esküvőfotós gyorstalpaló.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

+1 az almára (de inkább +100)

Csak teoretikus jelleggel: ha letérdelne a memóriakártyád és csak MAC lenne a környezetedben amin adatmentést csinálhatsz, akkor megnézném milyen arcot vágsz...

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Tudnak USB-ről vagy CD-ről boot-olni ? Mert akkor semmi gond, Ubuntu Live.. aztán még a "C:"-re is tolok egy DD-t

[ Szerkesztve ]

A gép tudna, csak ő nem. Szökkenő... Küldtünk neki többen is konkrét megoldást, de csak még jobban elszúrta...A végén már inkább megcsináltam csak azért, hogy ne vesszenek el az adatai véglegesen.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Megköszönte ?

Eléggé meglepődött, amikor közöltem, hogy pénznek jobban örülök.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Na neee, elfogadtad ?

PÜ!

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Fejér megyében és környékén esküvői/rendezvényfotózáson besegítenék segédfotósként. Részemről a tapasztalatszerzés a cél ezen a területen. Saját felszerelés, néhány évnyi fotós tapasztalat (jelenleg is tanulom), Lightroom ismeret adott.

Ha van olyan fotós, akivel néhány alkalommal együtt dolgozhatnék, kérem, privát üzenetben keressen.

Nagyban megkönnyítenéd a potenciális mentoraid döntését (hogy egyáltalán akarnak-e azok lenni), ha elárulnád, hogy mennyit szánsz rá.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Szenzációs!

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

ez jobb

A nagyszonszép táskájában van a gépe ami már setétben is tud fotózni..pl itt kikattintom....

[ Szerkesztve ]

https://ipollo.com/?ref=johnyblue

Ez egy privát videó...

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

hmmm én végignéztem és behaltam Ez a muki akit te linkeltél ül egy stúdióban és ilyen workshop jellegűt tart
Megmutatja a táskáját. meg a gépét. meg hogy a kajat hova kell rakni ... meg hogy az arakat hogyyan kell lecsökkenteni, hogy 20-25.000 pénzt is eltudjon kérni egy esküvőért

Muki: A nevem ******* Sándor ami azt jelenti, hogy : Alexander Kreatív Vízuál

Azóta a gazdája priváttá tette

[ Szerkesztve ]

https://ipollo.com/?ref=johnyblue

Viszketek a kíváncsiságtól... Majd a levlistára úgyis belinkeli valaki.

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

A jó esküvői fotó receptje...(Facebookról.)

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Többen kérdeztétek, hogy miért kérnek pénzt a fotós kollégák az oktatásért. Pár gondolatot összeszedtem a témával kapcsolatban:

Volt ugye itt ez a kérdés, meg a rá adott válaszom, ami után PÜ-ben kaptam meglepődött kérdéseket, hogy már miért kérünk pénzt az oktatásért, miért nem elég az, ha cserébe cipelik a táskánkat, tartják a vakut, stb...Azért, ami ugyan teljesen véletlenül, de megtörtént: m3ss (nem a tanítványom, ezt csak azért írom le, hogy az információ így is megszerezhető, hát még egy személyre szabott workshopon) elkérte (igaz, utólag) egy képem ötletét, hogy egy esküvőn megfotózhassa. Persze, nincs is ezzel semmi gond. Viszont most derült ki, hogy azt a képét több másikkal együtt a Getty Images (az egyik legnagyobb nemzetközi stockfotós oldal) beválasztotta a kiajánlásra érdemesek közé, amivel már konkrétan pénzt keres vele (most tekintsünk el attól, hogy mennyit: itt maga a folyamat a lényeg, hogy hogyan vált a megszerzett információ Forintosítottá). Félreértés ne essék: nem haragszom, csak a folyamat személtetése okán bekattant, hogy ehhez a témához passzol a történet és megírtam. No offense!

Bárki aki tényleg ért hozzá és nem pálcán lőtte a(z esküvői) fotográfus tudását, az mind megkéri az árát. Hogy miért? A szitu olyan, mintha lenne egy csirkeszendvicses boltom a Batthyány téren. Átjön a zöldséges és megkérdi, hogy mit árulok. Megmutatom...Megtetszik neki, átjön többször is...ilyenkor kedélyesen elbeszélgetünk: kérdezősködik, én meg elmondom, hogy honnan veszem az árut, mennyit és mennyiért...Hogyan készítem el, miként rendezem be a boltot, hogy a vevőim könnyen megtalálják, amit keresnek. Kis idő múlva ő is átáll csirkére, mert jobban megy mint a zöldség. Picit később átjön a halas is. Vele is ugyanez a történet játszódik le, mint a zöldségessel. Végül az egész Batthyány tér egy nagy csirkés szendvicsbár lesz. Ennek a vonzata, hogy amelyik csirkés kreatívabb szendvicseket készít, az 1-2 napig tud újat mutatni a vevőknek, de aztán a tér többi üzletében is megjelennek a megszólalásig hasonló csibefalatok. Utána újabb újdonsággal kell megint előrukkolnia, különben semmi sem különbözteti meg a többi szendvicskészítőtől, viszont ha nincs új ötlet, akkor csak egymás árainak letörésével kezdhetnek taktikázni, amivel egyikük sem jár jól, viszont a szakmát is lealacsonyítják...Elkezdenek kuponos oldalakon hirdetve egymás alá licitálni és emiatt azok is akik régóta, szeretetből művelik a szakmát, önfenntartási mélyrepülésre kényszerülnek, mert a csapból is csibefalatkák folynak és senki sem akar egy ízesebbért többet adni mert nem látják köztük a különbséget.

Manapság ésszel kell kezelni ezt a "segítek másokon" dolgot, mert van akinek üzlet és megélhetés, másoknak viszont csak "haverok, buli & Fanta". Ha bejön és jól lehet vele kaszálni akkor bepróbálja, ha nem megy, akkor legalább jót bulizott. És ha valaki egy olyan embertől, aki már rutinosan mozog ezekben a körökben megtanulja, hogy hogyan lehet ott jól fizető ügyfeleket szerezni, akkor abban a körben ugyanúgy megállja a helyét (főleg, ha a mentora magával viszi egy esküvőre, ahol adott a potenciális megrendelői bázis, csak ügyesen kell ismerkednie és kommunikálnia). Tehát az, hogy nem a konkurenciám, az nem igaz. A technika pénzért mindenkinek elérhető, a szoftverek azonosak. A látásmód meg simán "lopható": néhány év alatt bárki jó tud lenni, ha nyitott szemmel figyeli az aktuális trendeket. Olyan sztárszakma lett ez mostanában, mint 20 éve a discjockey volt. Aki tanulni akar, az vásárolja meg a tudást. Mert ez, hogy elmegy a versenyző egy kollégával éles esküvőre, az nem más, mint egy személyre szabott workshop. A hazai legjobb esküvői fotográfus kollégák egyikének sem ingyen hullott ölébe a tudás: mindenki volt 1-2-sok képzésen, természetesen nem mosolyokért és táskacipekedésért (abból nem kapsz kenyeret és tejet a boltban, de még a számlákat sem tudod befizetni velük), hanem kemény pénzekért. Magamból kiindulva például évente minimum 1 de van, hogy 2 workshopon is részt veszek (ha ki tudom gazdálkodni: alkalmanként 100k Ft-os nagyságrendek), és olyan nemzetközi mentoraim vannak mint Yervant, Ghionis, Beckstead...Ezt a nehezen megszerzett tudást senki sem fogja egy mosolyért meg némi serpáskodásért átadni. Főleg, hogy az ingyenes dolgoknak nincsen "súlya", nem jár velük felelősség. Ezért kell fizetni a tudásért, mert akkor meggondolja a versenyző, hogy mit miért tesz, vagy miért nem. Akkor nincsen az, hogy közbejött valami, meg előző este buli volt, bocsi nem tudok menni...Ha nem ér neki annyit, amennyibe kerül, akkor ne tanuljon olyan dolgot amiből aztán súlyos pénzeket szed ki. Lehet autodidakta módon is, sok év alatt felszedni a tudást. Az is működik, csak sokkal lassabban.

Gazdagmami FB oldalról:

"Egy este egy koktélpartin egy híres zongorista eljátszott néhány számot. Később odajött hozzá a háziasszony, és azt mondta:
- Bármit megadnék azért, hogy úgy játsszak, mint ön!
A zongorista egy darabig elgondolkozva nézte, majd így szólt:
- Nem, nem hiszem.
A háziasszony meglepetten, és zavarban a vendégei előtt, azt nondta:
- De igen, teljesen biztos vagyok benne.
A zongorista megrázta a fejét.
- Ön szeretne úgy játszani mint én, de nem szeretne napi nyolc órát gyakorolni húsz éven át, hogy megtanulja, hogyan kell.
Egy időre csönd lett: a vendégek a tányérjukat bámulták. De senki sem kezdett vitázni. Mindenki tudta, hogy a zongoristának igaza volt. A háziasszony blöffölt. Szeretett volna zongoraművész lenni, de nem szeretett volna azzá válni."

"Megkaphatsz bármit, ha hajlandó vagy megadni az árát. Az árat kifejezheted dollárban, centben vagy éppen munkaórában. Lehet az ár az erőfeszítés, amit egy képesség elsajátításába fektetsz, vagy az, amiről le kell mondanod azért, hogy megkapd, amire vágysz. Bármi is legyen az ár, meg kell fizetned az utolsó fillérig. A sors nem alkuszik.
Azon elhatározásod, hogy te igenis megfizeted az árat, adja neked az erőt ahhoz, hogy valóraváltsd a kívánságod. Ha száz százalékig biztos vagy benne, hogy hajlandó vagy kifizetni, akkor száz százalék, hogy sikerül. Ha ötven százalékig vagy biztos benne, akkor az esélyed ötven százalékos. Ok és okozat egyszerű összefüggése az egész. Az ár az ok, a kívánság az okozat. Add meg az árát, és kívánságod teljesül."

(Keith Ellis: Csodalámpa)

És Te? Hajlandó vagy megfizetni az árát? Vagy csak a végeredményt szeretnéd?

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Esküvői menü.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

A hozzászólások között ezen jót röhögtem.

"A történetnek nincs itt vége! A macska a polgári szertartás közben bemászott hátulról a menyasszony szoknyája alá, majd amikor fel állt, rálépett a macska farkára, ami hatalmas vernyantással kirohant onnan. Na ott nem voltam képes legalább 3 percig fotózni. Sírtam a röhögéstől!:-)"

„Az, ami törvényes, az ugye nem lehet etikátlan. Ez etikátlan, ezért lehetne törvénytelen, de ami nem törvénytelen, az nem is helytelen. Ha helytelen lenne, törvénytelen is lenne.”

Eszement jelenet lehetett: bele fetrengve tekeredve nevetett.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Köszönöm, hogy ennyi időt szántál rám, valamint azt is, hogy ezt nem kioktató hangnemben tetted (intelligenciára vall).

Nyilván nem csak hobbiból kezdtem el fotózni. Jelenleg nem kevés pénzbe és energiámba kerül, hogy erről szakmai bizonyítványt is szerezzek, valamint workshopokon és más forrásokból megtanuljam azt, amit az iskolában nem tanítanak.

Az érveidet több okból megértem, ráadásul a zongoristával nem is lőttél mellé. Nyilván a későbbiekben részben ebből szeretnék megélni vagy más módon kamatoztatni a megszerzett tudást.

A napi nyolc órás gyakorlás is ismerős (inkább négy). Ebben szerencsére olyan tanáraim voltak, akikben nincs szakmai féltékenység, maradéktalanul átadták a tudásukat. A tanítás során én is így teszek. Ha úgy tetszik, konkurenciát nevelek magamnak, és nem zavar, ha esetleg jobb lesz. Biztos velem van a baj, de ezért fizetnek, ill. így gondolom helyesnek.

Megértem, hogy az oktatás (tapasztalatszerzés, vagy bárminek is nevezzük) pénzbe kerül. Ezen a területen még nem mozgok annyira otthon, így az előzőekben írt "mennyit ajánlok fel" kérdéskörben is inkább a másik fél "díjazására" lennék kíváncsi.

Összefoglalva: egyetértek azzal, amit írtál.

A zongorás hasonlat ebből a szempontból elég laza párhuzam: csak annyiban állja meg a helyét, hogy mindkét dolog a művészi érték. Azonban ezzel véget is értek a hasonlóságok: míg a passzióból, mesterfokon űzött zongorázásban az igazán nagyoknak nincsen ellenfele (Hallottál már olyanról, hogy Rahmanyinov, Richter vagy Rubinstein egymás alá ígértek volna gázsiban csak azért, hogy megkaparintsanak egy rangosabb koncertfellépést? ), a napi szinten megélhetésért fotózásban viszont a mindenütt jelenlévő konkurencia nagyon nyomja le az árakat (függetlenül attól, hogy régóta a szakmában dolgozik vagy friss kezdő) és ezzel a szakma hitelét. A nagyok közt azért nem jellemző a szakmai féltékenység és a tudás visszatartása, mert ők az a néhány úttörő aki az élen jár és diktál, a többiek mind csak követik őket. A követők viszont már féltékenykednek, hiszen ők nem tudnak megújulni, max. más úttörőről másolnak. Annak ellenére, hogy egy drágább koncertjegy is nagyságrendekkel olcsóbb mint egy esküvői fotográfus költségvetése, a műértő közönség tudatosan megválasztja, hogy ha Schubert vagy Beethoven műveket szeretne hallgatni, akkor nem Kempff játékára ül be, hanem Schnabel interpretációját hallgatja. Ugyanez az audio / vizuális kultúra sajnos nem jellemző a fotográfiák területén: a párok nagy többsége nem tudja, hogy mit szeretne, de azt nagyon (például csak a legalapabb dolog, hogy milyen stílusú fotográfiákat szeretnének a nagy napjukról: klasszikus, fotozsurnaliszta, kreatív, stb...Plusz ezek változatai vagy keverékei...). Fizetni viszont nem hajlandóak érte (nincsenek tisztában a minőségbeli lépcsőkkel sem, így azoknak az értéke is relatív számukra), mert a konkurencia úgyis olcsóbban megcsinálja. Nemrég rendesen kiakasztott egy majdnem-ügyfelem: megbeszéltük, hogy harmincegynéhány darab dísztárgyat fotózok neki (mindegyikhez egyedi háttérrel, tehát szöszölős történet), a közös ismerősünkre való tekintettel minimális árat mondtam neki (nagyon minimálisat: nem csak magamhoz mérten). A fotózás előtti este hívott valami kamilla szöveggel, hogy nem jó neki a másnap. Végül a keresztkérdéseimre kibökte, hogy igazából az ismerősei mondták neki, hogy én drágán fotózok és keres valami olcsóbb megoldást. Udvariasan elköszöntem, sok sikert kívánva a további kalandjaihoz. A végén még slusszpoénként megkérdezte, hogy "de ugye ha nem sikerül, akkor kereshetlek?" Ami q®vára csípi a csőröm: ott volt nála a névjegyem és meg is beszéltük, hogy bárkinél valamilyen előre nem látható változás állna be ami akadályozza a munkát, értesítjük egymást. Ezzel szemben ő tudatosan nem hívott, mert mondta is, hogy több napja akart, de mégse...Tudta, hogy azért adok neki több hétre előre időpontot, mert be vagyok táblázva, ezért duplán kiverte a biztosítékot, hogy nem szólt. Ha rosszmájú akarnék lenni akkor simán beleláthatnám, hogy dafke csak azért sem szólt, mert az ismerősei véleménye alapján én megvágom őt és ezzel állt bosszút. Azt már nem kérdeztem meg, hogy az ismerősei közül hány profi tárgyfotós van aki komplett stúdióval rendelkezik, hogy ennyire kenik-vágják az árakat és megcsinálják neki önköltségi áron vagy az alatt...De amúgy is csak költői kérdés lett volna. A végén még egy svédcsavarral bepróbálkozik: gerinc egy szál se...Ismerős ismerőse, ezért tettem vele kivételt és nem írtunk szerződést. Érdekes, hogy idegenekkel még sosem volt ilyen gondom: azok ha egyszer megbíztak akkor rendben volt, gondolom a foglaló miatt komolyan is vették. Idén vezettem be az 50% foglalót, általában meghökkennek, hogy miért ennyi: elmagyarázom nekik, hogy a felszerelés meghibásodása esetén azonnal pótolni kell a hibás elemet és a legolcsóbb tételek, javítások is 40-50-60k Ft-ba kerülnek. Rögtön megértik és elfogadják. Idáig 2 emberrel volt ilyen inkorrektségi gondom, érdekes módon mind a kettő lány és ismerős ismerőse. A másik még tavasszal akart aktfotókat, 1+ hónapra előre beíratta magát a naptárba: az volt a szerencsém, hogy előtte való este felhívtam, hogy minden rendben van-e a másnapi találkozónkkal kapcsolatban. Erre közli, hogy nem aktuális...Biztosan letört volna a keze, ha ír egy mailt vagy sms-t. Ilyenkor nagyon zabos tudok lenni: tényleg csak a foglaló kézhezvétele után írok be mostantól bárkit a naptárba, akármilyen szépen is mosolyog.

Eljutottunk odáig, hogy mindig van olcsóbb és a megrendelők is eszerint áraznak be (le) minket. Párosítva ezt a minőségen (tudatlanságból vagy tudatosan, az ár mérséklése miatt) elkövetett "racionalizálással" már rövid távon is garantált a megélhetési szakmákká vált művészeti ágak "prostituálódása", elkorcsosulása.

"Ezen a területen még nem mozgok annyira otthon, így az előzőekben írt "mennyit ajánlok fel" kérdéskörben is inkább a másik fél "díjazására" lennék kíváncsi."

Ez alatt mit értesz? Hogy mennyit keres egy fotós?

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

"A nagyok közt azért nem jellemző a szakmai féltékenység és a tudás visszatartása, mert ők az a néhány úttörő aki az élen jár és diktál, a többiek mind csak követik őket. A követők viszont már féltékenykednek, hiszen ők nem tudnak megújulni, max. más úttörőről másolnak."

ezt az eredetiseg/masolas dolog nekem nem tiszta. vagyis olyan szinten egyetertek, hogy biztos van vilagviszonylatban 5-10? nagy fotos akik azert uttorok, de sztem valamilyen szinten mindenki masol, okul, tanul a kepekbol...tudat alatt jo esetben. olyan ez mint a zene, minden mai rockbandara hatassal volt a baetles, sabbath, ledzep stb...hallgatod oket, vagy nezed a kepeiket es egyszeruen hatassal van rad, tudat alatt beepulnek dolgok neked is. hogy csak itteni peldaval eljek gondolom coxer sem kelt fel egyik reggel es arra a gondolatra ebredt hogy mostantol vintage utomunkaval, diszletekkel csinalja a kepeket, es soha nem latott elotte ilyet. vagy sztyui modellfotoi, amik azert eleg hasonloak egyes profi modellfotosok kepeihez, hangulatban, utomunkaban, pozokban. mindketten iszonyat profik, de gondolom nem ok talaltak fel a spanyolviaszt. de lehet tevedek
en ezt latom legtobb eskuvofotos albumaban is. mindenkinel van egy tukron keresztul fotozos keszulodos kep, alulrol fatyolfotozos nagylatoszogu, kezes/labas babafotok es sorolhatnam orakig...vagy en nem ertem mitol lesz vkinek a munkaja eredeti, uttoro. mindent meglottek mar, nem?
en inkabb csak azt tudom megmondani hogy jo-e a kep vagy nem de hogy mennyire egyedi...

https://www.instagram.com/jozsef.beko/

Attól egyedi, hogy felismerik a kép készítőjét... és vannak ilyenek... rengeteg hazai fotós képét fel lehet ismerni, a jellegzetes látásmódja miatt... és a képek kidolgozásából is lehet következtetni...
Minden fotós egyedi... megmarad valami magából... ezt nem lehet levetkőzni...
Ergo, ha van egy képlista, szerintem elég jól be lehet határolni, hogy ki készítette...
Pl itt volt az idei pillanartos verseny... rengeteg kép volt, amit élből tudtam és nem csak én, hogy kié... így a zsűri is tudta... mindezt úgy, hogy én egyáltalán nem követem a kollégák munkásságát... csak ha valaki felhívja egy-egy sorozatra a figyelmemet...

"Attól egyedi, hogy felismerik a kép készítőjét... és vannak ilyenek..."
hmm amugy igen..

"rengeteg hazai fotós képét fel lehet ismerni, a jellegzetes látásmódja miatt... és a képek kidolgozásából is lehet következtetni..."
biztos benne van a latasmod is, pl daroczi kepein latom azt amirol beszeltel, tenyleg fel lehet ismerni oket, eleg termeszetorientalt, latszik rajta hogy hasonlo kornyezeteket, kompokat hoz az eskuvoi fotokba mint amiket amugy a termeszetfotoknal fotoz...
de a feldolgozas azert sztem elegge meghatarozo, ha ilyen felismerhetosegrol beszelunk. nezegettem a pillanartos kepeket, azert kivancsi lennek ha mindegyik ugyanugy lenne utomunkazva akkor is felismernetek-e a keszitot. foleg ilyen elkapott (1-2 kiveteltol eltekintve) eskuvoi kepeknel, ahol azert adott a pillanat, nem beallitott, sok pluszt, egyediseget nem tud belevinni a fotos azon kivul hogy hogyan utomunkazza (es persze jo kompoval, jo pillanatot lo)
mondjuk teny hogy errol felesleges beszelgetni, mert az utomunka szerves resze a kepnek...
vegulis az en kepeimet is fel szoktak ismerni a fotozzon, legalabbis nemelyik tajkepet, makrot. de attol nem tartom egyaltalan egyedinek a kepeimet hogy felismerik egy kis kozossegben...lehet pedig kellene

[ Szerkesztve ]

https://www.instagram.com/jozsef.beko/

Az esküvőfotós közösség is pici, azért ismerik fel a képeket.

Amúgy logikusan, ha nem láttál valakitől fotókat, akkor azt nem is ismerheted fel.
Ergo egy közösségi kör így is úgy is kell...

[ Szerkesztve ]

A szerződéses dolog tiszta sor! Zenekarral nálunk ugyanaz a helyzet, ráadásul hat fő időbeosztását érinti, valamint többmillió értékű hangszerpark sorsát. A szervezőnek biztosítania kell a helyszínt. Elég egy hülye, aki feljön a színpadra és valamit felborít, vagy nem megfelelően biztosítják az áramellátást, ill. lehetne még sorolni. Csak szerződés alapján vállalunk fellépést.

Szerencsére esküvőkön nem nagyon játszunk (nem lakodalmas a repertoárunk). Ha mégis évente vállalunk kettőt, a repertoár a szerződés mellékletét képezi, megelőzve az utólagos okoskodásokat (bár még ilyen szerencsére nem volt).

A fizetést illetően ugyanaz a helyzet a fotózásnál is. A megrendelő a legritkább esetben méri fel, hogy milyen értékű felszerelésed van, mennyi idő és energia az utómunka, a tanulásba fektetett energia és az egyéb költségek. A magam részéről a zenélést több mint 20 évig tanultam, valamint jelenleg 35 évesen újabb szakot végzek nem kevés pénzért a tanítás, zenélés és a fotózás (azt is tanulom) mellett. Sokan azt hiszik, hogy ez is csak egy hobbi. Nyilván a pék is hobbiból süt kenyeret...

Slow motion videó.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Bocsánat, valahogy elmaradt a válasz...

Nagyon bosszantó, amikor a leendő (?) ügyfélen azt látod, hogy nem becsüli a munkádat és csak azt nézi, hogy egy automatát béreljen minél olcsóbban akivel elvégezteti az adott feladatot. Szerencsétekre zenei vonalon ez annyira nem jellemző. Kollégának volt hajmeresztő története egy valóban pokoli ügyféllel, aki nagyon megkeserítette az életét: mindenbe belekötött, szabályokat állított és semmi sem volt neki elég jó. Mindezt a csillagokat verdeső orral, mert ő ügyvéd (ne hari Freddy, a jelenlévők mindig kivételek ), meg nem is Mo.-n él...Pedig a kolléga tényleg egy nagyon színvonalas anyagot készített róluk: mi fotósok sem tudtunk belekötni. De elkövette azt a hibát, hogy rosszul kommunikált egy részletet az ügyféllel és az kihasználta ezt a támadási felületet (is). A történet végét nem ismerem, de szurkolok neki...Egyébként tőlem is kért árajánlatot, de szerencsémre nem akart annyit fizetni.

Weboldalam: http://karpatisandor.hu