Sziasztok,
Itt leírtam, hogy elmaradt a háború az "öreg" (2,5 éves) brit macska és a karácsony után befogadott beteg lábú 3-4 hónapos cica között. Azóta viszont a cuki cicahaverságból cicabarátság level 999 lett... Az, hogy rengeteget játszanak, egy dolog, miként az is, hogy hiába hoztunk új almot a kicsinek, egy almot használnak (mindketten az újat...). Szerdán elvittük a kiscicát még egy kisállat ortopédspecialistához, több szem többet lát, ő ugyanazt mondta mint a másik orvos, érdemes megpróbálni megmenteni a lábát (ma már volt cica fizioterapeuta is nálunk...
Amikor szerdán előhoztuk a kicsi hordozóját, a nagy rögtön belement, nyávogott, nem akarta elengedni. Amikor hazaértünk kb. 2 órával később, a nagy (aki rendszerint fekszik a helyén, és legjobb esetben egy "na mi van konzervnyitó, megjöttél?" tekintetet kapunk) ott ült az ajtóban, teljesen meg volt kergülve, hogy nyissuk ki a hordozót, majd elkezdte mosdatni a kicsit, ment az összeborulós dorombolás, basszus, egymásnak örült a két macska, egymásnak doromboltak. Azóta együtt alszanak, sőt, hajnalban együtt jönnek a hálóba és fekszenek be a feleségem és közém. Mi meg olvadunk el, szinte megkönnyezzük, hogy ennek a kis szarosnak milyen jó élete lett, és Tappancs is milyen barátot kapott.
[ Szerkesztve ]
"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."