Sci-Fi rajongók:
Most épp Charles Stross Accelerando -ját olvasom. Még nem értem a végére, valamivel kevesebb mint 100 oldal van még hátra.
Nem rossz könyv, de:
És itt most következzen egy kis spoileres értékelés:
[SPOILER] Érdekes témákat és jövő képet vetít előre a könyv. Vannak dolgok, amikkel tudok azonosulni és simán elképzelhetőnek tartom, hogy valóban ezek meg fognak valósulni: pl géntechnológiai fejlődés, nano technológia hatalmas mértékű fejlődése, 3D nyomtató technológia robbanás szerű fejlődése, szinte bármit elő tudunk majd állítani, az anyag molekuláris szintű manipulálása, még az emberbe ültethető implantok fejlődését és elterjedését is nagyon valószínűnek tartom, sőt ezek segítségével tudunk majd közvetlenül kapcsolódni az internetre, a hagyományos oktatási rendszer elavulttá fog válni az agyi implantok miatt, stb, persze mindet generációs, vallási és társadalmi feszültségekhez fog vezetni. Na de amit nagyon nem tartok valószínűnek, sőt kifejezetten hülyeségnek tartok, hogy csak azért szedjünk szét bolygókat a naprendszerünkben, hogy aztán az anyagukat felhasználva az egész naprendszerünket egy hatalmas szuper számítógéppé alakítsuk, feláldozva mindent a szingularítás oltárán, és, hogy az emberek elhagyják a testüket és feltöltsék magukat a virtuális térbe és itt folytassák az életüket örökké gyakorlatilag egy szimulációban. Na ez az utolsó rész már totálisan agyament számomra, pedig én tényleg nagy sci - fi rajongó vagyok, de ez már kicsit sok nekem. Valóban igaz az, hogy ez igazából nem más mint a geek mennyország. Túl rideg, semmi emberi nincs benne. Ettől függetlenül érdekes és élvezhető könyv. De persze azért nem emelkedik Alastair Reynolds -i magasságokba. (Nekem a Napok Háza überelt mindent, amit eddig olvastam, számomra kimondhatatlanul jó könyv, tökéletes 10/10 -es értékelést adnék a Napok Házára, ez az etalon számomra.
Vissza térve a könyvre: Manfred története kifejezetten érdekes lenne, szívesen olvastam volna többet arról, hogy hogyan valósítja meg részleteiben az általa oly annyira vágyott "tökéletes kommunista szingularitás világot." Aztán egyszer csak, valamivel később mint a könyv 1/3 -ánál a Manfred szálat az író hirtelen elvágja és 100%-osan az lányát, Ambert helyezi a középpontba és minden róla szól. Újabb kb 100 oldal elolvasása után már kifejezetten el kezdett zavarni, hogy jó jó érdekes az Amberi szál is, de mi a tököm van Manfreddal és Anettel meg Pamelával, a nem normális bürokrata, adóhivatali behajtó kurva volt feleségével, akit jobban izgatott valami hülye fetisiszta behatolás nélküli szex, mint a "hagyományos" behatolós és aki mondjuk elég visszataszító és elitélhető módon intézte el, hogy teherbe essen Manfredtól. Mire visszatérnek, már Pamela is vén trotty, aki hagyományos módon akar megöregedni és meghalni, vissza utasítja a fiatalító/élet meghosszabító beavatkozásokat. Bármennyire is utálom egyébként Pamelát, azzal a gondolatával egyet tudok érteni, hogy minek fiatalítsuk vissza a testünket, ha közben meg a lelkünk folyamatosan öregszik az élet előrehaladtával, a lélek is elveszti a rugalmasságát egy idő után, nem csak a test, sőt azzal is egyetértek, hogy az örök élet, vagy legalábbis a nagy mértékben meghoszabított élet igen önző és egoista dolog. (A jelenleg gazdasági/nyugdíj/tb rendszerrel ezt nem is lehetne kivitelezni, még ha a technolgóiai fejlettség ezt lehetővé is teszi majd.). Ott még nem tartok, hogy Manfred is megjelenik de szerintem nemsoká már ez jön. Szóval nem rossz könyv, de vannak benne, számomra legalábbis ilyen iszonyú nagy gap -ek. Bár az is lehet, hogy úgy építette fel az író a történetet, hogy ezekre is fény derül majd az utolsó oldalakon, mint mondtam még nem értem a végére de ahhoz már eleget olvastam, hogy kellő véleményem kialakulhasson a könyvről. [/SPOILER]
We are the first of cyber evolution. We are the first to program your future.