Két féle kivándorló van: Van akinek a töke tele van az országgal, minden szar, itt akarja hagyni és soha vissza se jönni, a másik pedig kalandból elmenne pár évre. Mi az utóbbiak vagyunk. Meg volt a diplománk, itthon semmink nem volt (1 diákhitel asszonynak, nekem meg 1m hitel anyámék felé a dubaji repjegy+szállodák). Eredetileg is úgy mentünk oda, hogy X év (x+1 lett ). Volt pénzügyi célunk, a ház ára amit most építünk. illetve ott mindenki rengeteget dolgozik, az az igazi nagyvárosi betegre dolgozós hangulat van. Fél 8-ra mentem reggel, este 8-9 körül értem haza, ezt első két évben heti 6 napot csináltam, utána a második két évben "csak" öt napot. Kurva gyorsan ki lehet égni, de ezt el tudjátok képzelni szerintem, mert többnyire mindenkinek vannak rövidebb hasonló szakaszok az életében. Asszony munkarendje nagyon hasonló volt. Nagyjából 4.5 évig bírtuk.
Érdekességeket kipörgeted első évben, második év végéig már minden szart megvettél magadnak amire valaha vágytál, utána maradnak a drága éttermek és a pár szünnapban valami utazás amik meg kell jegyezzem nagyon hiányoznak Elég jó helyekre eljutottunk viszonylag olcsón, lévén Dubaj egy tranzit központ.
Plusz ott nagyon kevés barátunk volt (eleve kevés a magyar), az az egy pár akivel "összemelegedtünk" elvált a szemünk láttára. Család, barátok itthon. Kutya itthon. Gyereket is akartunk amit ilyen munka mellé biztos nem csinálsz, pénzünk is megvolt. Nem volt értelme maradni.
Kinéztük mennyi a maximum feladható csomag wizzair-en két főnek (meglepően sok). Vettünk dobozokat, ami nem fért bele eladtuk vagy elajándékoztuk.
Én pedig a végén megegyeztem a céggel, és mai napig nekik dolgozok távmunkában.
Igazából sokkal boldogabbak vagyunk most független attól, hogy a munkatempót hoztam a cégtől és továbbra is sokat melózok.

Egyébként teljesen megértem, hogy vannak emberek akik nem tudnak ebből a magas fizetéses világból kilépni. Eléggé megmérgez. Valójában a sok munkát leszámítva baromi gondtalan volt az életünk. Úgy vásároltál a boltban (akár az elektronikaiban is!), hogy nem kellett az árral törődni, nem gondolkoztál hova utazhatsz, mi fér bele stb. Maldív szigeten 600 dollárt költöttem a minibárra és teljesen elfogadhatónak tartottam negyedik nap végén mikor fizettem. lol Mostani szemmel ez leírva is abszurd. De tudni kell kezelni, hogy ez ott olyan, és az a normális, de hazajöttünk, most ez van. Sokat segít, hogy nem azonos a pénznem. Szándékosan nem számoltunk át soha semmit forintra, mert nem volt értelme.
De egy nagyon jó élettapasztalat megtudni, hogy a pénz nem boldogít abban a formában ahogy sokan elképzelik. Mert boldogít, de csak bizonyos dolgokban. Például a mindennapi életet piszkosul megkönnyíti.

[ Szerkesztve ]

Miért vegyem meg, ha 3x annyiért, 3x annyi idő alatt megépíthetem? ´¯`·.¸¸.·´¯`·.¸><(((º>