Nem tudom, baj-e az a tíz másodperc. Ha zenecuccot veszünk, a legfontosabb dolog, hogy elővegyük a mindennapi életben alaposan elnyomott ösztönlényünket. ha ez jól megy, akkor elég lehet ennyi idő, hogy azt mondjuk igen, ezaz. Belegondolva elég sok dologra mondtam ennyi idő alatt, hogy igen, ez az és a késöbbi együtt élés, vagy sokszori találkozás után sem csalódtam. Ilyen volt az Ongaku, az M7, a Heed Si, a Zyx Airy, a Shigaraki CD, az AN S, a Nanotec 301, a uDimension autós erősítőm, a Soundmagic E10...
És van egy csomó, amire ugyan ennyi idő alatt mondtam azt, hogy nem. Például a nagy Sennheiser fülesek, láttad te is mennyi ideig voltak a fejemen.., a Jungson A-osztályú, amit a teszt kedvéért nyúztam azért egy ideig, az AN E dobozok (kivétel az SE SPX és utódai).
Persze voltak, olyan dolgok is, aminél több idő kellett a kapcsolta kialakulásához, mégis nagy szerelem lett belőle, mint a Voyd, az SP drót, vagy hosszú-hosszú idő, amíg a helyére került az értékrendszeremben, mint a kisérleti Si meg prototípus tápegységek hozzá, vagy éppen az Oyaide meg a Valhalla USB drót.
Szerintem a nők jó része is azért tud a férfiaknál sokkal gyorsabban dönteni hifi téren, he egyáltalán eléri az ingerküszöbüket, mert ilyenkor átváltanak ösztönlény funkcióba, és nagy ívben tojnak a külső körülményekre, és csak azt mondják, amit éreznek.