Tehát, akkor ahogy ígértem belevágok a közepibe De, előbb jöjjön 1 kis bevezető
A 3d-típusú átmeneti fémek többsége (mint például a vas a réz, a nikkel, kobalt, króm és a mangán, valamint a felhasználás szempontjából rokon jellemzőkkel rendelkező cink) már hosszú ideje az ipari termelés és az erre épülő civilizáció alapvető anyagai. Ezek elterjedt felhasználását a jellemző tulajdonságaik indokolják, melyeket az előírt összetétel és tisztaság határoz meg. A technikai fejlődés a megfelelő különleges anyagok felhasználásán alapul. A fémek tulajdonságai és tisztasága között szoros az összefüggés. Ez alapján a tiszta fémek újszerű anyagként tekintendőek
Az ultra-nagy tisztaságú fém előállításához általában a metallurgiai módszerekkel előzetesen raffinált, technikai tisztaságú fémekből lehet kiindulni.
A réz esetében általában 99,9999 %-os (6N) koncentrációval jellemezhető ultra-nagyfokú tisztaság elérése ezért konvencionálisan több művelet kombinációját igényli, melyek között általában szerepelnek a frakcionált kristályosításon, vagy vákuumos illósításon alapuló finom tisztító lépések.
A szállított elektromos jel minősége észrevehetően javul, ha az iparban használt legtisztább – kb. 99,99 % tisztaságú - OFHC (Oxygen-Free High Conductivity Copper) réz helyett egy különlegesen tisztított és feszültségmentes 6N (99,9999 %) tisztaságú minőséget alkalmaznak
Egy ilyen anyagban a szennyezők összesített koncentrációja kevesebb mint 1 ppm (milliomod tömegrész)
A fémtisztítás gyakorlatában használt eljárások:
Itt, most csak a fizikai-ról lesz szó
Fizikai:Atomok megoszlása szilárd és folyékony fázisok között
-Zónás olvalsztás,
-Frakcionált kristályosítás
Különleges olvasztó-kristályosító technikával kihasználható a visszamaradt szennyezőnek az alapfém szilárd és olvadt fázisaiban eltérő oldhatósága, amit az adott elem egyensúlyi megoszlási hányadosa.
Az ion és anion fémtisztást nem taglalom,mert itt már a tanárok 1része is csak kamillázik
A tisztaság kimutatása közvetlen módszerekkel:
Az alapfém tisztaságának kifejezéséhez a lehető legnagyobb számú szennyező elem koncentrációját kell analizálni. A laboratóriumokban szokásosan rendelkezésre álló módszerek az atomabszorpciós spektrometria (AAS), az induktív csatolású plazma atomemissziós spektrometria (ICP-AES), illetve ennek tömegspektrométeres változata (ICP-Mass).

A szennyezők legteljesebb körének analitikájára a nagy érzékenységet és nagy számú elem analitikáját is biztosító Glimm-kisüléses tömegspektrometria a Glow Discharge mass Spectrometry – GDMS) a legalkalmasabb, noha a berendezés költségei rettentően magasak. A könnyű szennyező elemeket (C,N,O és H) hagyományos módon gázkromatográfiával lehet meghatározni, vákuumos, vagy inert gázos extrakció, illetve nagy hőmérsékletű égetés után.
folyt.következők-ben -ha, még bírja a T. publikum

[ Szerkesztve ]

Pio 99r ,Alpi 3539,,,+mrv f407,,, 5' Focal acces,,Hivi dmo 50 közép dóm, Dayton rs 28 f- 4 reference magas...