GeForce 1 - 2 széria

GeForce 1 széria

Az első GeForce generáció mérföldkőnek tekinthető a 3D gyorsítás történetében, hiszen az első Hardware-es T&L (Transform & Lightning) támogatással rendelkező megoldás volt, ezzel tehermentesítve a CPU-t a háromszög-koordináták számításának terhe alól. Emiatt GPU-nak (Graphics Processing Unit) is nevezték, ez az elnevezés pedig később az összes videochipre ráragadt. Emellett megduplázták a pixelfutószalagok számát, így a GF256 már 4 pipeline-al rendelkezik. A memóriabusz maradt 128 bites, viszont lehetőség nyílt DDR memóriamodulok használatára, amivel a sávszélesség a duplájára nőtt. Természetesen a DDR memóriák ára ekkoriban még igencsak borsos volt, ezért készült egy hagyományos SDR memóriákat kezelő változat is az első GeForce-ból. Ám még így sem volt túl kedvező árú termék, emiatt nem is igazán terjedt el, hiszen nem készült belőle olcsóbb, alsókategóriás változat. Ráadásul az NV10 kódnevű chip (korabeli léptékek szerint) sok hőt termelt, emiatt órajelét csak 120 MHz-re tudták belőni, ami azt eredményezte, hogy az SDR-es változat bizony nem igazán tudott egyértelmű előnyre szert tenni az előző generációs TNT2 Ultrával szemben a HW T&L-t nem támogató játékok esetében. Az első GeForce generáció egyvalamire volt jó: bebiztosította az NVIDIA technológiai elsőségét a 3D gyorsítók piacán. Említést érdemel még, hogy az NV10 alapjaira készült az első Quadro kártya a professzionális felhasználók részére.

013: GeForce 256 (Creative 3D Blaster Annihilator)

GPU: 220 nm NV10 (4 pipe x 1 TMU) @ 120 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 1999. okt. 11.

Az első generációs GeForce olcsóbbik változata SDR memóriákat használt. Az igencsak forrófejű NV10-es GPU órajelét mindössze 120 MHz-re sikerült belőni, ezért nem sikerült elérni az előzetesen ígért teljesítményt, de az első Hardware-es T&L-t kínáló kártya azért így is meggyőző eredményeket mutatott fel.

A Creative 3D Blaster Annihilator névre keresztelt GF256-osa hangzatos neve ellenére egyszerű kinézetű darab, hiszen ekkoriban még nem foglalkoztak a kártyák dizájnjának vevőcsalogató hatásával. Egyszerű zöld nyák, és egyszerű aktív hűtés jellemzi, melyet sajnos ragasztással rögzítettek. A 32 MB memória nem kevesebb, mint 16 db TSOP tokozású SDR modulból áll, így aztán nem csoda, hogy 8 db a kártya hátoldalára került. Bár a nyákon TV kimenetnek és DVI csatlakozónak is előkészítették a helyet, ezeket az extrákat nem szerelték fel a kártyára.

014: GeForce 256 DDR (ASUS V6800 DDR Deluxe)

GPU: 220 nm NV10 (4 pipe x 1 TMU) @ 120 MHz
MEM: 32 MB 128-bit DDR @ 300 MHz
Megjelenés: 2000. feb. 1.

A GeForce 256 DDR-es változata sokkal ritkább, hiszen ekkoriban a DDR technológia még újdonságnak számított, így az ára is az egekben szárnyalt. Természetesen ez a teljesítményre is jó hatással van, bár a GPU órajelét nem sikerült az SDR-es változat fölé emelni.

Az ASUS V6800 Deluxe kártyája, habár olcsónak éppen nem volt nevezhető, mégis a legelterjedtebb modell volt ebből a szériából. Szolgáltatásai között a már unalomig ismételt VIVO funkció mellett a TNT2 szériában bevezetett 3D szemüveg támogatást, valamint a GPU hőmérsékletének és a hűtőventilátor fordulatszámának monitorozási képességét találjuk. Ez utóbbival is élen járt az ASUS, hiszen ekkoriban még nem tartalmaztak a GPU-k beépített hőszenzort, így egy külön Winbond vezérlőchipre volt szükség ehhez a funkcióhoz. A VIVO vezérlőchipjei is fejlődtek: a bemenetért a Philips SAA7113H, a kimenetért pedig a Chrontel CH7005C-T felel. Bemeneti oldalon S-Video, kimeneti oldalon pedig kompozit csatlakozó is rendelkezésre áll. A GPU hűtését ismét egy csúszócsapágyas ventilátorra bízták, mely immár háromeres kábellel csatlakozik a nyákhoz, hiszen fordulatszámmérő is van benne. A fordulatszám szabályzására viszont nem képes, állandóan maximális sebességgel jár. A hűtést eltávolítva láthatóvá válik az NV10-es GPU, mely hőelosztást segítő fémbetétet (heatspreader) kapott. Megfigyelhető rajta a "DDR" felirat is, ugyanis az eltérő memóriavezérlő miatt kétféle GF256 GPU-t kellett gyártania az NVIDIA-nak. A 32 MB memória 8 db DDR-SGRAM modulból áll, melyek közül 4 db a kártya hátoldalára került.

GeForce 2 széria

Az első GeForce meghozta a technológiai fölényt az NVIDIA-nak, ám apróbb hibái (és főleg magas ára) miatt nem lett igazán sikeres, elterjedt termék. A második generációnál igyekeztek kiküszöbölni a legtöbb csorbát, és egy igazán ütős termékpalettát létrehozni. Kezdetnek mindjárt egy csúcskártya, a GeForce 2 GTS jelent meg, mely nevét onnan kapta, hogy elsőként érte el az 1 GigaTexel-es fillrate-et (GTS = Giga Texel Shader). Ezt az órajelek növelésén kívül egy második TMU egység hozzáadásával érték el pipeline-onként, így a felépítés 4x2-es lett. Emellett a GF2 GTS-ek kizárólag DDR memóriákkal kerültek forgalomba. A GPU mégis elsősorban memória sávszél limitált lett, ezért a később megjelent emelt órajelű kiadások: a GeForce 2 Pro és a méregdrága GeForce 2 Ultra elsősorban ezen a téren erősítettek. Természetesen a középkategóriát sem hagyták érintetlenül, hiszen a vásárlók többsége nem engedheti meg magának a csúcskártyák megvásárlását. Nekik a GeForce 2 MX szériát szánta az NVIDIA, ami meglehetősen kedvező fogadtatásra talált, hiszen elérhető áron kínálta a Hardware-es T&L funkciót. Az MX-ekben 4 helyett csak 2 pipeline található, ám megmaradt a pipe-onkénti 2 TMU egység. Ezen kívül a drága DDR memóriák helyett SDR modulokat alkalmaztak rajtuk. Az eredeti utótag nélküli GeForce 2 MX-et hamar váltotta a vele azonos órajeleken járó, ám többnyire 64 bites memóriabusszal szerelt MX 200, és az emelt órajelű MX 400. A GeForce 2-es széria életciklusának vége felé, a GF3-asok megjelenésével bemutatták a GeForce 2 Titanium modellt, melyet már csökkentett csíkszélességgel gyártottak, így előállítása gazdaságosabb volt, mint a GTS-eké, órajeleit tekintve pedig majdnem az Ultra szintjét hozta.

015: GeForce 2 MX (Leadtek)

GPU: 180 nm NV11 (2 pipe x 2 TMU) @ 175 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 2000. jún. 28.

A GeForce 2 szériában bevetettek egy butított, ezáltal a széles néptömegeknek szánt kártyacsaládot, mely az MX jelölést kapta, és igen népszerű lett. A GTS-hez képest fele annyi pipeline dolgozott benne, és olcsó SDR memóriamodulokkal szerelték, ennek ellenére a teljesítménye a korabeli játékokhoz tökéletesen elég volt, és megfizethető áron kínálta a HW T&L funkciót. Az első generációs, utótag nélküli MX-et hamar leváltotta az MX 200 és az MX 400, ezért ritkaságnak számít.

A Leadtek GeForce 2 MX kártyája a gyártóra ekkoriban jellemző citromsárga nyákra épül. Felépítése egyszerű, alacsony profilú. Az aktív hűtés szinte feleslegesnek mondható, hiszen a GF2MX tökéletesen működik egy passzív bordával is, sőt volt olyan gyártó (például a Creative), amelyik hűtőborda nélkül hozta forgalomba! A 32 MB memória 4 db SDR modulból áll, és a kártya TV kimenetet is kapott.

016: GeForce 2 MX 200 (Pixelview)

GPU: 180 nm NV11 (2 pipe x 2 TMU) @ 175 MHz
MEM: 64 MB 64-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 2001. márc. 3.

A GeForce 2 MX butított változata MX 200 néven futott. Órajelei és GPU-ja megegyezik az eredeti változattal, ám 64 bites memóriabuszt kapott, ami a teljesítményét drasztikusan lecsökkentette. Ennek ellenére irodai és multimédiás célokra jó választás volt ez a kártya.

Ez a Pixelview GF2 MX 200-as mondhatni teljesen érdektelen darab. Egyszerű, alacsony profilú nyákja és passzív hűtőbordája van. 64 MB memóriát kapott, ám ennek a gyenge 64 bites memóriabusz miatt nincs sok haszna. Extraként még a TV kimenetet említhetjük meg.

017: GeForce 2 MX 400 (Leadtek DH Pro)

GPU: 180 nm NV11 (2 pipe x 2 TMU) @ 200 MHz
MEM: 64 MB 128-bit SDR @ 183 MHz
Megjelenés: 2001. márc. 3.

Az eredeti GeForce 2 MX-et hamar leváltotta az emelt órajelű MX 400, mely sokkal elterjedtebb lett, és igazi népkártyává vált. Sok gyártó készített 64 bites memóriabusszal szelelt változatot, sőt még DDR-es verzió is létezett, de a teszthez egy hagyományos, 128 bites SDR-es példányt használtam.

A Leadtek minden földi jóval felszerelte a GeForce 2 MX 400 DH Pro modelljét. A legszembetűnőbb a dupla monitorkimenet, mely ekkoriban főleg csak a Matrox kártyáira volt jellemző. Emellett természetesen TV kimenet is járt, továbbá 64 MB memória, ventilátor fordulatszám monitorozás, és GPU hőszenzor gazdagítja az extrák sorát. A nyák is méretes egy GF2 MX-hez képest, a hűtőborda pedig olyan nagy, hogy akár passzívan is megbírkózna a GPU által termelt hővel, de ennek ellenére kapott egy ventilátort.

018: GeForce 2 GTS (referencia)

GPU: 180 nm NV15 (4 pipe x 2 TMU) @ 200 MHz
MEM: 32 MB 128-bit DDR @ 333 MHz
Megjelenés: 2000. ápr. 26.

A második GeForce generáció elsőnek kiadott csúcskártyája a GTS jelölést kapta, mely arra utal, hogy először lépték át vele az 1 GigaTexel-es fillrate-et (GTS = Giga Texel Shader). A lényegében konkurencia nélkül álló kártya gyenge pontja a viszonylag alacsony órajelű DDR memória volt.

Íme egy teljesen referencia kialakítású GF2 GTS. A nyákon megtalálható a jellegzetes TV-Out modul, amit azért alkalmaztak, mert a nyákon nem sikerült helyet szorítani a TV kimenetet vezérlő chipnek és áramköröknek. A hűtés is referencia, ami egy minimális hőátadó felületű bordából (ami lényegében egy felhajtott szélű fémlemez) és egy jó minőségű ventilátorból áll. Sajnos a rugós pöckök mellett ragasztással is rögzítették a GPU-ra, ezért nem tudtam eltávolítani. A 32 MB memória 8 db DDR-SGRAM modulból áll, melyekből a kártya hátoldalára is jutott.

019: GeForce 2 Pro (Leadtek)

GPU: 180 nm NV15 (4 pipe x 2 TMU) @ 200 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2000. dec. 5.

A GeForce 2 GTS elsősorban memória sávszél limitált volt, ezért gyári tuningos változatánál, a GF2 Pro-nál erre gyúrtak rá: 333 helyett 400 MHz-en jártak a memóriák.

A Leadtek GeForce 2 Pro kártyája egyedi megjelenésű hűtést kapott, melynek érdekessége, hogy a ventilátor a hűtőborda mellett található, ezáltal sokkal nagyobb hőátadó felületű borda alkalmazására nyílt lehetőség. A megoldás sikeres volt, hiszen több más GF2 modellen is használta a gyártó. A kártya emellett 64 MB memóriával, TV kimenettel, hőszenzorral, és monitorozható fordulatszámú ventilátorral is rendelkezik, úgyhogy elég jól felszerelt modellel van dolgunk. Érdekes, hogy a nagy memóriamennyiség ellenére a hátoldalra nem kerültek memóriamodulok, így a 64 MB memória mindössze 4 db DDR-SGRAM modulból épül fel.

020: GeForce 2 Ti VX (MSI)

GPU: 150 nm NV15 (4 pipe x 2 TMU) @ 225 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2001

Kevesen ismerik a GF2 Ti órajelcsökkentett változatát, mely Ti VX néven futott. Lényegében minimális különbségről van szó a GPU órajel tekintetében, a memóriák pedig változatlanul 400 MHz-en futnak.

Az MSI GF2 Ti VX kártyája meglehetősen hétköznapi példány. A piros nyák a nagy GF2-esek között egyszerű felépítésűnek számít. A hűtés az ekkoriban megszokott hűtőbordába süllyesztett ventilátort alkalmazza, mely sajnos már picit zörög. A GPU-n egy kis nevezéktani képzavar látszik, ugyanis a Ti VX mellett a GTS felirat is olvasható rajta. A 64 MB memória 4 db DDR-SGRAM modulból áll, így a hátoldalon lévő memóriahelyek üresen állnak. Érdekes, hogy a GF2 GTS esetében még 32 MB memóriához is 8 db modul kellett...

021: GeForce 2 Ti (ASUS V7700 Ti Deluxe)

GPU: 150 nm NV15 (4 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2001. okt. 1.

A GeForce 2 Titanium már a GF3-asok idejében jelent meg, és csökkentett csíkszélességgel készült, emiatt a GPU órajelét magasabbra lehetett állítani. Mivel a GF3 szériában nem volt igazi olcsó modell, ezért a GF2 Ti kártyák eléggé elterjedtek.

Az ASUS V7700 Ti Deluxe az egyik legjobban felszerelt GF2 Ti kártya volt a piacon. A Deluxe modellekre jellemzően VIVO funkciót és 3D szemüveg csatlakozót is kapott, emellett pedig az ASUS-specifikus extrák, vagyis a hőmérséklet és ventilátor fordulatszám monitorozás sem hiányozhattak a kártyáról. A 64 MB memória 8 db TSOP tokozású DDR modulból áll, de léteztek DDR-SGRAM memóriával szerelt GF2 Ti változatok is. Az átlagos méretű hűtőt eltávolítva látható, hogy a GPU egy fém korongot, úgynevezett heatspreadert kapott a jobb hővezetés érdekében.

022: GeForce 2 Ultra (EVGA / referecia)

GPU: 180 nm NV16 (4 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 460 MHz
Megjelenés: 2000. aug. 14.

A GeForce 2 sorozat csúcsa a méregdrága Ultra modell volt, mely manapság igen ritka gyűjtői kártyának számít. Az érdekes módon NV16-ra módosított kódnevű GPU órajeleit megemelték, és mellé villámgyors memóriamodulokat szereltek, hogy ez az exkluzív csúcsmodell a lehető leggyorsabb legyen.

Íme az újkori árát tekintve az egyik legdrágább kártya az ebben a cikkben bemutatott sorozatból: a GeForce 2 Ultra. Ez a konkrét példány az USA-ból került Magyarországra. Az EVGA terméke valójában egy referenciakártya. Megfigyelhető rajta a hivatalos "NV green" színben pompázó referenciahűtés, ami meglehetősen vegyes képet mutat: a jó minőségű golyóscsapágyas ventilátor egy bordának alig nevezhető fémlemezt fúj, melynek hőátadó felülete minimális. Sajnos, bár rugós pöckök is rögzítik, ráragasztották a GPU-ra, méghozzá olyan erősen, hogy roncsolás nélkül nem lehetett volna eltávolítani. A memóriák szintén ragasztással rögzített hűtőbordákat kaptak. A kimenetek között DVI, valamint TV-Out is helyet kapott, utóbbi a GF2 GTS-en már látott TV-Out modul segítségével. A kisebb túlzsúfoltságot a nagy mennyiségű tápellátó alkatrész okozza, melyek egy része a hátoldalra került. Ennek ellenére a kártya összhatása igényes és szép.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!