Pre-GeForce

Pre-GeForce

Sokaknak már az első generációs GeForce is a múlt homályába vesző őskövületnek számít, de az NVIDIA történelme jóval a GF korszak előtt kezdődött, méghozzá nem is épp sikertelenül. Első próbálkozásuk, az 1995-ben megjelent NV1 még csúfos bukás volt, hiszen a DirectX szabvány véglegesítése előtt dobták piacra, és teljesen egyedi 3D gyorsítási módját, mely Quadratic Texture Mapping névre hallgatott, és háromszögek helyett négyszögekkel számolt, csak nagyon kevés, speciálisan erre a kártyára írt játék támogatta.

Az NV1 kudarca csaknem a cég végét is jelentette egyben, ám 1997-re előrukkoltak első DirectX kompatibilis 3D gyorsítójukkal, az NV3 kódnevű lapkára épülő Riva 128-al, mely sebességben verte az akkori nagyágyú 3Dfx Voodoo 1-et, és emellett komplett 2D/3D gyorsítást nyújtott egyetlen kártyán, barátságos árcédula mellett. A Riva 128, valamint ráncfelvarrott változata, a Riva 128 ZX népszerű kártya lett az OEM piacon is, így megmentette a céget az anyagi csődtől, ám képminőség terén még gyermekbetegségekkel küzdött.
Ezeket azonban az 1998-ban megjelenő Riva TNT modellben kiküszöbölték. Az NV4 kódnevű fejlesztésnél már a maximális 3D teljesítményt és képminőséget tartották szem előtt, így olyan, akkoriban újdonságnak számító szolgáltatásokat nyújtott, mint a 32 bites színmélységben történő renderelés, vagy a nagy felbontású textúrák támogatása, melyeket a 3dfx csak két generációval később implementált. A sebességért immár két pixel pipeline felelt, innen ered a termék neve is (TNT = TwiN Texel).
A kártya egyetlen problémája az volt, hogy az elavult gyártástechnológia miatt az órajeleit nem tudták elég magas szintre belőni, ezért a fél évvel később piacra dobott második TNT generációban a csíkszélesség csökkentésével erre törekedtek. Míg az első TNT-ből csak egyetlen verzió létezett, addig az NV5 kódnevű TNT2-t többféle órajellel is piacra dobták, kiszolgálva az egyre növekvő piac igényeit. Gondoltak a vékonyabb pénztárcájú vásárlókra is, így elkészítették a 64 bites memóriabusszal szerelt Model 64 (röviden: M64) változatot, mely ugyan teljesítmény tekintetében erősen lemaradt nagyobb testvéreitől, ám a korabeli játékokkal azért megbírkózott, kedvező ára miatt pedig igencsak elterjedt megoldás lett.

001: NV1 (Diamond Edge 3D 3240)

GPU: NV1 @ 12 MHz
MEM: 2 MB 64-bit VRAM @ 75 MHz
Megjelenés: 1995.

A hivatalos termékmegnevezést nem kapott, így csak kódnevén emlegetett NV1 komplett multimédiás szolgáltatást kínált: egyetlen kártyán tartalmazott 2D és 3D gyorsítót, hangkártyát, valamint játékportot és speciális, SEGA Saturn játékvezérlőhöz való csatlakozást. A maga idejében meglehetősen korszerűnek és sokoldalúnak mondható kártya mégsem lett sikeres, ennek fő oka pedig (meglehetősen borsos ára mellett) a 3D gyorsítás kivitelezésében keresendő. Bármilyen hihetetlen, ekkoriban, amikor a PC-s 3D grafika még igencsak gyerekcipőben járt, egyáltalán nem volt eldöntött és elfogadott dolog az a manapság teljesen alapvetésnek számító tézis, miszerint egy 3D gyorsítónak háromszögekkel kell dolgoznia. Az ezt szabványosító DirectX még nem jelent meg, az NVIDIA pedig egy - akkoriban - jobb ötletnek tűnő megoldáshoz folyamodott: a Quadratic Texture Mapping névre hallgató eljárás négyszögekkel számolt. Emiatt egy adott komplexitású modellt sokkal kevesebb kalkulációval tudott kiszámolni, vagyis a megoldás nem lett volna teljesen életképtelen, ám amikor a Microsoft a nem sokkal később megjelenő DirectX-ben a háromszögekkel való számolást nevezte meg szabványként, az NV1 sorsa megpecsételődött, hiszen senki sem akart olyan kártyát venni, ami nem kompatibilis a DirectX-el.

Az NV1-re épült legelterjedtebb (lényegében az egyetlen fellelhető) termékvonal a Diamond Edge 3D sorozat volt. Ezek közül sajnos csak a második legerősebb 3240-esre sikerült szert tennem. A csúcsmodell, a 3400-as csak annyiban különbözik ettől a kártyától, hogy 2 helyett 4 MB memóriát kapott, egy memóriabővítő modul segítségével, ami a kártya jobb felső sarkában található csatlakozókba illik.
A kártyán első pillantásra látszik, hogy meglehetősen sok alkatrészt tartalmaz, így előállítása nem lehetett túl olcsó. Az NV1, és a hozzá tartozó RAMDAC chip mellett az integrált hangkártya vezérlőjét találjuk, melyet az Analog Devices szállított. Hangminősége felejthető. A 2 MB memóriát 4 db VRAM modul alkotja. A csatlakozók között a D-SUB kimeneten kívül a hangkártya ki-és bemeneteit, és egy RJ45-ös aljzatot találunk, ide azonban nem hálókábelt kell dugni, hanem egy adapter segítségével gameport csatlakozóvá alakítható.
A SEGA gamepad csatlakozói külön kártyahelyre szerelhetőek, az ehhez szükséges tüskesort a kártya tetején láthatjuk. A nyák kidolgozása egyébként nem egy végleges kialakítású, kiforrott termék benyomását kelti, mert például utólag felforrasztott vezetékek találhatók rajta itt-ott, ami nem házi barkácsolás, hiszen az általam korábban birtokolt másik 3240-esen is ugyanott voltak.

002: STG-2000 (Diamond Edge 3D 2120)

GPU: STG-2000 @ 12 MHz
MEM: 2 MB 64-bit EDO @ 75 MHz
Megjelenés: 1995. szept.

Az első NVIDIA kártya olcsóbbik változata STG-2000 néven futott, vagyis nem is viselte magán a cég nevét. Az STG rövidítés valószínűleg az SGS-Thomson Graphics-ra utal, mely az NVIDIA gyártópartnere volt ezidőtájt. A kártya VRAM helyett olcsóbb EDO memóriamodulokat használt.

A Diamond Edge 3D 2120-as modell első ránézésre is egyszerűbb felépítésű a 3240-esnél. Szolgáltatások terén megegyezik nagyobb testvérével, vagyis hangkártyát és SEGA játékportot is tartalmaz. A 2 MB memóriát alkotó 4 db EDO modulból kettő bővítőfoglalatba került, vagyis létezett 1 MB-os kiszerelés is. A kártya tovább nem bővíthető, vagyis az STG-2000-es esetében 2 MB az elérhető maximális memóriamennyiség.

003: Riva 128 (ASUS 3DP-V3000 Deluxe)

GPU: 350 nm NV3 (1 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 4 MB 128-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 1997 ápr.

Az NVIDIA első DirectX kompatibilis 3D gyorsítója az NV3 kódnevű Riva 128 volt. Kompakt felépítése és kedvező ára miatt gyerekbetegségei ellenére is elég elterjedt lett.

A Riva 128-as kártyák talán legismertebb modellje az ASUS V3000-es sorozata volt, melyből egy PCI-os változatra sikerült szert tennem. A Deluxe változat VIVO funkciót is kapott, külön RCA és S-Video csatlakozókkal ki- és bemeneti oldalon is. A nyák nem túl nagy méretű, de még így sem túlzsúfolt. Az NV3-as chipet egy kis méretű passzív borda hűti, melyet sajnos ragasztással rögzítettek. A 4 MB memóriát 4 db SGRAM modul alkotja.

004: Riva 128 ZX (ASUS V3000ZX Deluxe)

GPU: 350 nm NV3 (1 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 8 MB 128-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 1998. feb. 23.

A Riva 128 ráncfelvarrott változata mindössze annyiban különbözött az eredeti modelltől, hogy 8 MB memóriát és 2x-es AGP-t is támogatott, valamint a magasabb felbontások támogatásának érdekében a RAMDAC órajelét is megnövelték.

Riva 128 ZX-ből szintén egy ASUS Deluxe változatot sikerült szereznem, ez azonban már ritkább a sima Riva 128-nál. A ZX változatból csak AGP-s létezett. A kártyára felszerelték a maximálisan támogatott 8 MB memóriát, de ez továbbra is csak 4 db modulból áll. Az NV3 chip hűtőbordája most már eltávolítható, így megszemlélhetjük az első DirectX kompatibilis NVIDIA 3D gyorsítót.

005: Riva TNT (ASUS V3400 Deluxe)

GPU: 350 nm NV4 (2 pipe x 1 TMU) @ 90 MHz
MEM: 16 MB 128-bit SDR @ 110 MHz
Megjelenés: 1998. márc. 23.

Az első generációs TNT mindössze egyetlen változatban készült. A két pipeline-t tartalmazó GPU órajelét csak 90 MHz-re sikerült belőni, ezért teljesítménye nem volt kiemelkedő, de így sem vallott szégyent a konkurensekkel szemben. A TNT-k 8 vagy 16 MB memóriával készültek, melyek 128 bites memóriabuszra csatlakoztak.

Az ASUS kártyája talán a legminőségibb (és egyben, valószínűleg korabeli meglehetősen borsos ára ellenére, érdekes módon az egyik legelterjedtebb) TNT-re épülő kártya. A Deluxe változat természetesen VIVO funkciót is kapott, S-Video és kompozit csatlakozókkal. Dicséret illeti az ASUS-t a hűtés kivitelezéséért, hiszen pöckökkel rögzítették, így roncsolás nélkül eltávolítható a kártyáról, holott az ekkoriban elterjedt szokás még inkább az volt, hogy a hűtőt egyszerűen ráragasztották a chipre. A TNT-re aktív hűtést szerelt az ASUS, pedig a korabeli gyártók nagy része még passzív bordát alkalmazott. A ventilátor golyóscsapágyas, így megszorulásától nem kell tartani, ám idővel a csapágyazás kiszáradása miatt meglehetősen hangossá tud válni. A nyákra pillantva látszik, hogy mérete megnövekedett a Riva 128-hoz képest, ám nem túlzsúfolt, hiszen a VIVO funkció miatt szükséges, átlagosnál nagyobb alkatrészmennyiség is kényelmesen elfér rajta. A 8 db SGRAM memóriamodul is sok helyet foglal el, ám így is szépen elférnek, nem kellett egyetlen alkatrészt sem a hátoldalra száműzni.

006: Vanta LT (Compaq)

GPU: 250 nm NV6 (2 pipe x 1 TMU) @ 80 MHz
MEM: 16 MB 64-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 2000. márc.

A végletekig lebutított órajeleken dolgozó Vanta LT főleg OEM gépekben volt megtalálható. Ilyen specifikációkkal és fizikai kiterjedéssel leginkább notebookokban tudnám elképzelni, de nem tudok róla, hogy készült volna Vanta LT-vel szerelt hordozható gép akkoriban.

Ez a kártya Compaq gépből származó egy igazi ultra-low-cost megoldás. Az aprócska chip leginkább egy BGA tokozású memóriamodulra emlékeztet, és alig valamivel nagyobb annál. Hűtést egyáltalán nem igényel, bár hűvösnek azért nem nevezhető (ezt mutatja a nyák hátoldalának elszíneződése a chip mögött), de az élettartamát ez minden bizonnyal nem csökkenti, különben a híresen megbízható gépeiről ismert gyártó biztosan ellátta volna egy passzív bordával. A kártya 8 MB memóriát kapott, melyet 4 db TSOP tokozású memóriamodul alkot. A kevéske felszerelt alkatrész jó minőségűnek tűnik. Fontos megjegyezni, hogy a Vanta LT kizárólag 3.3V-os AGP foglalatban üzemel.

007: Vanta-16

GPU: 250 nm NV6 (2 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 16 MB 64-bit SDR @ 110 MHz
Megjelenés: 1999.

A Vanta-16 jelzésű modellről nem sok információt sikerült fellelnem. Mindössze annyi tűnik biztosnak, hogy alacsonyabb memória órajellel dolgozott, és a nevéből ítélve valószínűsíthető, hogy maximum 16 MB memóriát támogatott.

Ez a noname Vanta-16 alig nagyobb egy hálózati kártyánál. A minimalista dizájn már-már érdekesség számba megy, hiszen ekkora nyákra VGA kártyát sűríteni nem kis mutatvány, még akkor sem, ha az egy ennyire egyszerű butított változat. Természetesen kizárólag d-sub monitorcsatlakozót kapunk, és 16 MB memóriát, melyet összesen 2 db TSOP tokozású modul alkot.

008: Vanta (ELSA)

GPU: 250 nm NV6 (2 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 16 MB 64-bit SDR @ 125 MHz
Megjelenés: 1999. márc. 22.

A Vanta a TNT2 M64 alacsonyabb órajeleken járó változata volt. Érdekes, hogy a GPU kódneve NV6-ra változott, ám tudomásom szerint az órajeleket kivéve (ideértve a RAMDAC-ot is) más butítást nem tartalmazott.

Az ELSA neves márkának számít, de egy olyan egyszerű kártyán, mint a Vanta, az ő esetükben sem találunk sok érdekességet. A közepes méretű nyákra csak a legszükségesebb alkatrészeket szerelték fel, extra kimeneteket hiába is keresnénk. A passzív hűtőbordát viszont szerencsére nem ragasztással rögzítették, így eltávolítható a chipről. A rögzítési pontok furcsa helyen, függőleges irányban helyezkednek el. A kártya 16 MB memóriát kapott, ami a legelterjedtebb memóriamennyiség volt a Vanták esetében, de létezett 8 és 32 MB-os változat is belőle.

009: Riva TNT 2 M64 (Guillemot Cougar Video Edition)

GPU: 250 nm NV5 (2 pipe x 1 TMU) @ 125 MHz
MEM: 32 MB 64-bit SDR @ 150 MHz
Megjelenés: 1999. okt.

A TNT2-es olcsóbbik változata a 64 bites memóriabusszal készült Model 64, vagy röviden: M64 volt. Egyéb butítást nem tartalmazott, de a memória sávszél csökkenése miatt a teljesítménye így is lényegesen gyengébb volt az alap TNT2-esnél.

A Guillemot Cougar Video Edition névre hallgató M64-es kártya VIVO funkciót is kapott. Ehhez képest elég kis méretű nyákra épül, vagyis az alkatrészek kissé zsúfoltan helyezkednek el rajta. Az eltávolítható passzív hűtőborda alatt találjuk a TNT2 M64-es chipet, mely a 64 bites memóriabusz miatt kisebb tokozású a normál TNT2-esnél. A 32 MB memória 4 db TSOP tokozású modulból áll. A csatlakozók sorában kimeneti oldalon csak S-Video, míg a bemeneteknél S-Video és aranyozott RCA aljzat is rendelkezésre áll.

010: Riva TNT 2 (Diamond Viper V770)

GPU: 250 nm NV5 (2 pipe x 1 TMU) @ 125 MHz
MEM: 16 MB 128-bit SDR @ 150 MHz
Megjelenés: 1999. márc. 15.

A második generációs TNT esetében a gyártástechnológia fejlődött, így magasabb órajelek elérésére volt lehetőség. Emiatt ez a változat is népszerű lett, hiszen azonos sebesség mellett jobb képminőséget nyújtott a konkurenciánál.

A Diamond Viper V770 egy kedvelt TNT2-es modell volt, annak ellenére, hogy csak 16 MB memóriával látták el a TNT2-eseken szokásos 32 MB helyett. Valószínűleg ennek köszönhetően olcsóbb árcédulával rendelkezett, és ezért terjedhetett el. A nyák felépítése is egyszerű, és a hűtés is egy szimpla passzív borda, melyet sajnos ragasztással rögzítettek. A Diamond kártyákra jellemző jó minőség azonban kiváló tartósságot jelent: ezek a kártyák nem igazán szoktak tönkremenni, mind a mai napig tökéletesen üzemel a nagy részük.

011: Riva TNT 2 Pro (MSI)

GPU: 220 nm NV5 (2 pipe x 1 TMU) @ 143 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 1999. okt. 12.

A TNT2 Pro emelt órajeleken dolgozik, de egyéb tekintetben nem tér el az eredeti TNT2-es modelltől. Vásárláskor vigyázni kell, mert sok noname gyártó készített 64 bites memóriabusszal szerelt TNT2 Pro-t, melynek értelemszerűen sokkal gyengébb a teljesítménye.

Az MSI TNT2 Pro kártyája meglehetősen egyszerű darab. A nyákon rengeteg üres alkatrészhely található, melyek a TV-Out és DVI kimenetekhez tartoznának, de ezeket nem szerelték fel a kártyára. A hűtés is egyszerű felépítésű, ám szerencsére nem ragasztással rögzítették.

012: Riva TNT 2 Ultra (ASUS V3800 Ultra Deluxe)

GPU: 250 nm NV5 (2 pipe x 1 TMU) @ 150 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 183 MHz
Megjelenés: 1999. márc. 15.

A TNT2 széria csúcsán az Ultra változat állt, mely megnevezést első ízben alkalmazta itt az NVIDIA. Ezek a kártyák nagyon ritkák és emiatt nehezen beszerezhetőek, hiszen újkorukban méregdrágák voltak, így kevesen engedhették meg maguknak a megvásárlásukat.

Az ASUS V3800 Ultra Deluxe első pillantásra a gyártó TNT kártyájának szakasztott másának tűnhet. Jobban szemügyre véve persze hamar észrevesszük, hogy a TNT2-esen sokkal több alkatrész található. Ez részben annak köszönhető, hogy ez a kártya támogatta először az ASUS VR-100 3D-s szemüveget, az ennek vezérléséhez szükséges alkatrészeket a nyák jobb felső sarkában találjuk. A szemüveg működéséhez egy minimum 100 Hz-es képfrissítési frekvenciára képes CRT monitorra volt szükség (LCD monitorokkal nem működik). A technológia azon az elven alapult, hogy a kártya a megjelenített képet frissítésenként eltolta kicsit balra, illetve jobbra, a szemüveg pedig ezzel szinkronban kitakarta a jobb, illetve a bal szemünket. Könnyen látható a megoldás hátránya: gyakorlatilag megfelezi a képfrissítési frekvenciát, vagyis egy 100 Hz-en üzemelő monitor esetén a szemüveg 50 Hz-en fog villogni közvetlenül a szemünk előtt. Ez semmiképp nem tesz jót a látásnak, sőt szédülést, fejfájást is okozhat az erre érzékenyek esetében. Jómagam mindössze egyszer próbáltam ki a szemüveget, és kb 10 percig bírtam használni. Az ASUS mégis sikeresnek ítélte meg ezt a szolgáltatást, hiszen ugyanezt a 3D szemüveget mellékelték egészen a GeForce 4-es szériáig minden Deluxe kivitelű ASUS videokártyához. A 3D-s szemüveg jack aljzata miatt fel kellett áldozni az egyik kompozit csatlakozót: a bemeneti oldalon már csak S-Video áll rendelkezésre. A 8 db SGRAM memóriamodul immár 32 MB memóriát alkot. A megnövekedett alkatrészmennyiség ellenére továbbra sem volt szükség a hátoldalra helyezni bármit is. A hűtés sem sokat változott: a borda felülete kicsit megnőtt, a golyóscsapágyas ventilátort pedig csúszócsapágyasra cserélték, ami újkorában halkabb ugyan, de később hajlamos a megszorulásra. A hűtőt eltávolítva szemrevételezhetjük a válogatott, magas órajeleket bíró TNT2 Ultra chipet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!