Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Buta kis játék...

  Lassacskán átveszi az ősz az uralmat. A nyár megadóan búcsút int. Biztos lesz még egy fellángolása, villant még egyet az erejéből, ezt hívjuk vénasszonyok nyarának, vagy szebben mondva indián nyárnak.

  Túl líraian kezdtem, sokkal prózaibb dologról akarok beszélni.
  No, ahogy változik az évszak, rövidülnek a nappalok, más szögben kel, más szögben nyugszik a Nap. Ebben a lenyugvó időszakban éri el a fénye a cirka harminc centis faliórámat, amely a falra tükrözi a fénykorongot.
  Néztem, ahogy lassan mászik az időleges látvány, aztán nem bírtam ki, nekiálltam árnyjátékozni.

  Elsőre kakas sikerült háromágú taréjjal, ezen jót röhögtem. Naná, hogy hangosan.
  Egyedül élek, de akkor is így tettem volna, ha nem.
  Bólintott a kakaskám, aztán magasra nézve emelte a fejét, én meg kukorékoltam egy hangosat. Ezen már megint hangosan röhögtem, mert elképzeltem, hogy mennyire néznének bolondnak, ha kakas lennék, és nyugtában ébreszteném a Napot.

  Ez jó, játszom még, nekem szabad.
  A második figurám egy nyuszika lett. Kicsit ortopéd, de az én szüleményem. Semmi ötletem nem volt, hogy miként kéne makognom, így néma volt a lelkem, összes tevékenysége a rágicsálás volt.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 9

• Hogy a rohadás...

  Már megvan.

  Tegnap az alsó szomszéd becsöngetett, és tette ezt illendően valamivel dél után. Nem akart korábban zavarni.
  Illendő köszönés és pár udvarias formula után rátért a lényegre. Reggel fél hatkor az erkélyem korlátjának egy darabkája nagy zajjal az ő erkélyére zuhant.
  Megjegyzendő beszéltem a közvetlen szomszédjával is, és ő is jelezte, hogy hallotta a durranást, csak nem tudta mire vélni.
  Még azt is mondta az alsó szomszédom, hogy valami izé lóg lefelé az erkélyemről, és olyan, mint egy rozsdás kard.
  Megbeszéltük. Elnézést kértem a történtekért, és biztosítottam a szomszédot afelől, hogy haladéktalanul intézkedem. Elköszöntünk, ment melózni.
  A lelógó darabkát felhúztam, és mivel letépni, letörni nem tudtam, olyan állásban rögzítettem, hogy azt még egy vihar sem mozdíthatja meg.

  Felhívtam a lakásszövetkezet műszaki osztályát, és előadtam a történteket. Hú, az baj, még jó, hogy nem az utcára esett, és ha még a drótüveg is kiesett volna...
  Lazán egy ember életét követelné. Picivel hosszabb, mint két méter, és 85 centi magas.
  No, ígéretet kaptam, hogy még tegnap, vagy ha nem lesz rá idejük, akkor ma jönnek a lakatosok orvosolni a problémát.
  Tegnap nem jöttek, ma viszont igen.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 46

• Párbeszéd

  - Szeretsz?
  Egy kis némaság után a nő újra felteszi a kérdést, immár hangosabban.
  - Szeretsz?!
  - Igen. - Mondja kissé bágyadtan a férfi.
  Szinte még el sem hangzott a férfi válasza, a nő csattanósan felkiált.
  - Hazudsz!
  A férfi megrezzen, és enerváltan reagál. Hangjában feszültség vibrál.
  - Ha úgyis tudod, hogy hazudok, akkor minek kérdezel? Egyébként mindig megtalálod a legmegfelelőbb pillanatot, hogy ilyeneket kérdezz.
  A nő pillantásában már szikrák villannak.
  - Hazudsz, hazudsz! Azt mondod, hogy szeretsz, mégis azt a rohadt meccset nézed! Még az is fontosabb számodra, mint én...
  Eltörik nála a mécses. A férfi feszeng egy kicsit, aztán erőt véve sportszeretetén átül a fotelból a kanapéra, a nőhöz fordul, és átöleli.
  - Hagyj...
  - Ugyan, komolyan gondolod, hogy jobban érdekel a meccs, mint te?
  - De... de olyan nehezen nyögted ki... mit is?
  - Azt, hogy szeretlek. Na jó, ne szipogj már... Tisztára szétmosódott a szemfestéked.
  - Szóval még rusnya is vagyok?
  - Dehooogy, számomra te vagy a legszebb a világon, még szétkent szemfestékkel is.
  A nő szipog még egy kicsit, aztán átölelve a férfit sokkal lágyabb hangon kérdezi.
  - Szóval szeretsz?
  - Hát persze. Nagyon, nagyon, de még annál is nagyobban szeretlek. Még a halpaprikásnál is jobban szeretlek.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 48