Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Buta kis játék...

  Lassacskán átveszi az ősz az uralmat. A nyár megadóan búcsút int. Biztos lesz még egy fellángolása, villant még egyet az erejéből, ezt hívjuk vénasszonyok nyarának, vagy szebben mondva indián nyárnak.

  Túl líraian kezdtem, sokkal prózaibb dologról akarok beszélni.
  No, ahogy változik az évszak, rövidülnek a nappalok, más szögben kel, más szögben nyugszik a Nap. Ebben a lenyugvó időszakban éri el a fénye a cirka harminc centis faliórámat, amely a falra tükrözi a fénykorongot.
  Néztem, ahogy lassan mászik az időleges látvány, aztán nem bírtam ki, nekiálltam árnyjátékozni.

  Elsőre kakas sikerült háromágú taréjjal, ezen jót röhögtem. Naná, hogy hangosan.
  Egyedül élek, de akkor is így tettem volna, ha nem.
  Bólintott a kakaskám, aztán magasra nézve emelte a fejét, én meg kukorékoltam egy hangosat. Ezen már megint hangosan röhögtem, mert elképzeltem, hogy mennyire néznének bolondnak, ha kakas lennék, és nyugtában ébreszteném a Napot.

  Ez jó, játszom még, nekem szabad.
  A második figurám egy nyuszika lett. Kicsit ortopéd, de az én szüleményem. Semmi ötletem nem volt, hogy miként kéne makognom, így néma volt a lelkem, összes tevékenysége a rágicsálás volt.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 9

• Hogy a rohadás...

  Már megvan.

  Tegnap az alsó szomszéd becsöngetett, és tette ezt illendően valamivel dél után. Nem akart korábban zavarni.
  Illendő köszönés és pár udvarias formula után rátért a lényegre. Reggel fél hatkor az erkélyem korlátjának egy darabkája nagy zajjal az ő erkélyére zuhant.
  Megjegyzendő beszéltem a közvetlen szomszédjával is, és ő is jelezte, hogy hallotta a durranást, csak nem tudta mire vélni.
  Még azt is mondta az alsó szomszédom, hogy valami izé lóg lefelé az erkélyemről, és olyan, mint egy rozsdás kard.
  Megbeszéltük. Elnézést kértem a történtekért, és biztosítottam a szomszédot afelől, hogy haladéktalanul intézkedem. Elköszöntünk, ment melózni.
  A lelógó darabkát felhúztam, és mivel letépni, letörni nem tudtam, olyan állásban rögzítettem, hogy azt még egy vihar sem mozdíthatja meg.

  Felhívtam a lakásszövetkezet műszaki osztályát, és előadtam a történteket. Hú, az baj, még jó, hogy nem az utcára esett, és ha még a drótüveg is kiesett volna...
  Lazán egy ember életét követelné. Picivel hosszabb, mint két méter, és 85 centi magas.
  No, ígéretet kaptam, hogy még tegnap, vagy ha nem lesz rá idejük, akkor ma jönnek a lakatosok orvosolni a problémát.
  Tegnap nem jöttek, ma viszont igen.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 46

• Párbeszéd

  - Szeretsz?
  Egy kis némaság után a nő újra felteszi a kérdést, immár hangosabban.
  - Szeretsz?!
  - Igen. - Mondja kissé bágyadtan a férfi.
  Szinte még el sem hangzott a férfi válasza, a nő csattanósan felkiált.
  - Hazudsz!
  A férfi megrezzen, és enerváltan reagál. Hangjában feszültség vibrál.
  - Ha úgyis tudod, hogy hazudok, akkor minek kérdezel? Egyébként mindig megtalálod a legmegfelelőbb pillanatot, hogy ilyeneket kérdezz.
  A nő pillantásában már szikrák villannak.
  - Hazudsz, hazudsz! Azt mondod, hogy szeretsz, mégis azt a rohadt meccset nézed! Még az is fontosabb számodra, mint én...
  Eltörik nála a mécses. A férfi feszeng egy kicsit, aztán erőt véve sportszeretetén átül a fotelból a kanapéra, a nőhöz fordul, és átöleli.
  - Hagyj...
  - Ugyan, komolyan gondolod, hogy jobban érdekel a meccs, mint te?
  - De... de olyan nehezen nyögted ki... mit is?
  - Azt, hogy szeretlek. Na jó, ne szipogj már... Tisztára szétmosódott a szemfestéked.
  - Szóval még rusnya is vagyok?
  - Dehooogy, számomra te vagy a legszebb a világon, még szétkent szemfestékkel is.
  A nő szipog még egy kicsit, aztán átölelve a férfit sokkal lágyabb hangon kérdezi.
  - Szóval szeretsz?
  - Hát persze. Nagyon, nagyon, de még annál is nagyobban szeretlek. Még a halpaprikásnál is jobban szeretlek.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 48

• Két esetem a kávéval

  Az első még hajdanában, danában volt, amikor még a Hungarocamion esztergályosa voltam. Naponta más volt a soros, naponta más főzte a kávét.
  Karavánt vettünk, összedobtuk rá a lóvét, és az vette meg, akinél kifogyott az előző zacsi.
  No, én jövök, lássunk neki. Megtömtem a kávéfőző bélését becsülettel, még le is nyomkodtam az őrölt kávét, hogy erős legyen a főzet. Úgy szeretjük.
  Vártunk, csak vártunk. Fincsi illat szállt a levegőben, viszont nem jött a főzőből semmi. Mint kiderült, nem öntöttem bele vizet.
  Ezek után ha én voltam a soros, szúrós pillantások ellenőrizték tevékenységemet.

  

  A másik eset most szombaton történt.
  Mikor hajnali 7:40-kor felkeltem, rögtön feltettem egy kávét. Így szoktam, mert mire elkészülök a piperével, megreggelizem, addigra kész is, nem kell várnom.
  Hallom ám, hogy krty, srrr, meg minden ilyen. Mámoros kávéillat ingerelt. Na, kluttyogjál csak, mindjárt megyek. A zajok elcsitulása után kimentem a konyhába, és reflexből olyan ordenáré módon káromkodtam, hogy azt csak akkor engedem meg magamnak, ha egyedül vagyok.
  A pusztulat jöjjön rá, a kiöntőt elfelejtettem a kávéfőző kiömlő csöve alá rakni. Szép barnán terült el a kávé a gáztűzhelyen, és szemmel láthatóan rajtam röhögött.
  Elzártam a gázt.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 144

• Éljenek a reklámtervezők

  Szilágyi Örzsébet Levelét megirta... Ja, nem.
  Én róttam panaszos sorokat a blogomba. Lecsengett, kész, legfeljebb kósza "régész" ír majd pár szót a topicba.
  Jól halogatom a lényeget? Ebben jó vagyok.

  Nos, Dr. Romano fórumtársunk is bekukucskált, és csalódottan mondta:
  "Vazz azt hittem már megint van valami új OldSpice reklám."
  Kedves fórumtársam, bízhatsz bennem, érted mindent.

  - o -

  Anno mutattam egy gusztustalan reklámot, amelyről jól kifejlett, nem éppen hízelgő véleményem van, amely nem változott azóta sem, és szerintem nem is fog változni. Már csak azért is érdemes megnézni, mert előzménye annak, amit most mutatni fogok.

  Adott ez a sportoló, vagy a fene se tudja ki, eladta magát egy (pont a reklámjai miatt) általam megutált pacsulit gyártó cégnek. Az említett reklámban annyira nagyképű, pökhendi, hogy az már vérlázító.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 16

• Szó nélkül kéne hagynom

  Nem teszem.

  Tudom, időnként fekete báránya vagyok a PH!-nak. Na és? Párszor előfordult már, hogy valamit megreklamáltam, és bizony olyan is volt, hogy nem potyára.
  Itt egy példa.
  Senki nem borult a lábam elé, mondván mester, igazad van, bocsáss meg! Sőt, sokan támadtak, mert szóvá mertem tenni egy anomáliát. Mégis megtörtént a csoda, nem rútítja banner a címlapos írásokat. Egy szóval se mondom, hogy az én érdemem, de talán volt egy parányi szerepem abban, hogy így legyen.

  Hú, nem is erről akartam beszélni...

  Voltam oly merész, és írtam egy sok vitát kiváltó intézkedésről.
  Itt olvasható.
  Nincs benne rasszizmus, nincs benne semmi olyan, amely bármely népcsoport, kisebbség lelkivilágába gázol.
  Reggelre kelvén láttam, hogy pár hozzászólást töröltek. Ez nem zavar, biztos volt rá ok.
  Ám van valami, ami nagyon zavar. Nagyon.

  Régebben is zártak topicokat a moderátorok, csak nem ilyen kurtán-furcsán. Akkor még vették a fáradságot, és figyelmeztették a jónépet, hogy ha nem a kijelölt mederben folyik a társalgás, akkor rendet vágnak. A renitensek visszavettek a hangnemből, vagy ha nem, akkor kényszerpihenőre ítéltettek.
  Ó, régi szép idők...

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 68

• Ózd, locsogás, mizéria

  A híradók nagy felháborodással vágták az arcunkba, hogy Ózdon lezártak közkutakat, soknak pedig leszabályozták az áteresztését.
  Ehun e egy cikk is az ügyről.

  No, hogy is van ez?
  "Az önkormányzat sokallta az évi 11-12 millió forintot, ami a kutaknál elhasznált vízért fizet, ezért azt javasolták, hogy zárják le, illetve csökkentsék a víznyomást a 123 kútból 89-nél."
  Ez annyit jelent, hogy 123 kútból lezártak 28-at, és csökkentették a víznyomást másik 61-nél. Viszont "mindenhol ügyeltek arra, hogy a házaktól 150 méteren belül legyen kút, ahol a víz nincs bevezetve."

  Érdekes megállapítás is olvasható a cikkben, még a híradókban is elhangzott.
  "Van olyan család, akinek legalább egy órába telik eljutni a legközelebbi működő kútig, ott sorba állni, megtölteni ivóvízzel egy 10 literes vödröt, majd hazacipelni azt."
  Ehhez képest érdekes egyazon cikkben a következő félmondat.
  "...egyes lakásoktól több száz métert is kell gyalogolni, mire az ózdiak ivóvízhez jutnak."
  Szóval mennyi az az egy óra? Ha nem a zsufiban mennének vízért, nem lenne ok panaszra. Aztán az sem mindegy, hogy nagyon ráérnek. Akkor mire a nyafogás?

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 22

• Személyes azonnalisági papír

  Eltelt tíz év. Nesztelen, azt viszont nem mondhatom, hogy nyomtalan. No, de nem az a lényeg, hogy mi történt közben, hanem az, hogy a személyimen olvasható lejárati dátum azt mondta, hogy ideje felkeresni az okmányirodát.
  Megtettem. Másfél óra türelem, 1.500 Forint, lakcímkártya, és már intézte is a hölgy, hogy új személyiségem legyen.
  - Ha készen lesz, majd SMS-ben értesítjük.
  Tegnap megjött az értesítő, ma be is mentem érte. Aláírtam, átvettem, betűztem az okmánytartómba. A régit is megkaptam emlékbe, csak éppen kilukasztotta a hölgy érvénytelenítési szándékkal.

  De jó nekem, túl vagyok egy vegzatúrán, márpedig utálom az ilyen jellegű ügyintézéseket.
  Újabb tíz év, amikor a kutya se fogja tőlem kérni az okmányt.

  Vén vagyok, akár a Föld.
  Pontosítva 23-án leszek 62, azaz hatvankét éves. Már csak egyszer kell bevánszorognom az okmányirodába. Akkor pedig olyan személyes azonnalisági papírt kapok, amelyen az fog szerepelni, hogy érvényes a visszavonásig.
  Szép perc lesz.
  Egyrészt megnyugtató, hiszen halálomig... mit halálomig, soha többé nem kell már okmányirodába mennem. Másrészt humoros, hiszen burkoltan benne van a dologban, hogy na, öreg, veled végeztünk, és ha jónak látod, pusztulj meg békével.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 58

• Együttműködés

  Egymás segítését nem az emberek találták ki. Az állatvilágban akad bőven példa rá.

  Az én kedvenc párosom a mézmadár (avagy mézkalauz,) és a méhészborz.

  A képek forrása itt található.

  

  A mézmadár éhes, de egyedül képtelen behatolni a vadméhek fészkébe. Márpedig ő enni szeretne.
  A csuda tudja, hogy mikor jött rá az őse, és hogy ivódott az utódok tudatába, miszerint ilyenkor a méhészborznak kell szólni, majd ő elvégzi a munka nehezét.

  

  A lényeg az, hogy a madárka kiszúrja a finomságot. Hmmm, fincsi lépesméz, fincsi méhlárvákkal fűszerezve. Kár, hogy sokan védik. Uccu neki, keres egy méhészborzot, és addig macerálja, ameddig a partner el nem kezdi követni.

  A méhészborz nem sokáig kéreti magát, a madárkát figyelve trappol, hiszen tudja, hogy ő nem hazudik, nem úgy, mint az emberek némelyike. Hopp, meg is van a méhek fészke. A borz addig serénykedik, amíg ki nem rángatja a lépet az odúból.
  Pofáján vastag a... Nem is...
  Szóval vastag a bundája, felfogja a méhek szurkálódását. No persze kap a nózijára párat, de ennyit megér egy fincsi kaja.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 25

• Egy kicsit gonoszkodtam

  Most éppen a CBA-ban jártam. Nagyon ráérek, a bevásárló kocsira támaszkodva ráérősen araszoltam.
  Hopp, ez az ember meg miért néz? Nem feltűnően teszi, de többször rám sandít, aztán másik gondolasorba tolja a kocsit.

  Eszembe jutott, hogy a civil ruhás vagyonőrök kosarában vagy nincs semmi, vagy csak olyan, ami nem romlandó.
  Megvagy választott "áldozatom"! Játsszunk egy kicsit.
  Épp a konzervrészlegnél jártam. Zöldbabfőzelék pörkölttel, jöhet. El fog fogyni. Hogy az anyád, de magasan vagy...
  - Jó napot kívánok, Ön magasabb nálam, leszedné nekem azt a konzervet? Köszönöm szépen.

  Hol vagy, cimbora? Nocsak, épp a piákkal barátkozik.
  Lassan, közömbös pofával eltolom mellette a kosaram, de észrevehetően belesandítok az övébe. Mozdul a manus, határozott indulattal löki a kosarát új irányba.
  Még maradok, de idő múltán irány a vadászat.

  Pár kanyar után megvan szegény áldozatom.
  Közömbösen tolom el mellette a kosaram, de nem kapkodva, szinte kínosan lassan. Ugyan a borotválkozás ceremóniájához tartozik, de megengedem magamnak, és félhangosan dúdolom a "boci boci tarka" világslágert.

  Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mit láttam kiszemeltem arcán.
  Félelmet nem, ellenben zavarodott kíváncsiságot igen, ha annak nevezhetem. Mintha azt kérdezte volna, hogy mi a f@szt akar ez tőlem, normális egyáltalán?

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 12

• Három életet élek

  Az egyik reggel kezdődik, amikor felkelek. Már rutinom van benne, majdnem két év alatt úgy alakult, hogy fél nyolc körül, de inkább kicsivel utána nyiladozik az értelmem. A nyolc órás híreket már reggeli közben kukkolom az M1 adásában.

  Ezt érdekesnek találom. Egész életemben későn feküdtem, ha időm engedte, éjfél után is kukorékoltam. Logikus, hogy későn keltem, mondjuk úgy, hogy a déli híradó már ébren talált.
  Nem értem. Vajon mi ösztökél, hogy este fél tíz körül nyugovóra térjek? Talán csak most találtam meg azt a ritmust, amelyre a szervezetemnek szüksége van?
  Végtére is jól van ez így. Ha jó film, vagy érdekes K1, MMA brunszt, vagy mostanában ugye női foci borzolja az érdeklődésem, akkor persze ébren maradok, hiszen számomra már nincs muszáj, a koránkelést meghagyom az aktív dolgozóknak, és bizony ha egyik oldalamról a másikra fordulva meglesem az órám, amely három-négy órát mutat, akkor becs' szó, sajnálattal gondolok rájuk. Szóval a nem mindennapos fennmaradások után is automatikusan vigyázzba áll a szervezetem reggel nyolc előtt. Kicsit kornyadozom, de egy üdítő délutáni szunyóka helyrezökkent.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 56

• Halálig bebetonozva?

  Mármint egy titulusba.

  Itt egy hír, kettős gyilkosságról tudósít. Egy 21 éves ember(?) tavaly októberben megölte édesanyját és nagyanyját.
  Más portálokon is olvasható, a híradók is közölték, gondolom, a sajtó is foglalkozott vele.

  "...két szakértői vélemény is azt állapította meg, hogy pillanatnyi elmezavar hatására ölt."
  Mármint a tettes.
  Engedtessék meg nekem, hogy hangsúlyozzam, szakértőkről van szó.
  "Az Egészségügyi Tudományos Tanács elkészítette a harmadik szakvéleményt, amely beszámíthatónak találta a férfit..."

  Hogy működik ez a szakértősdi? Akinek nagyobb lapja van, az nyer? Vagy aki felsőbbrendű?

  Tényleg nem értem.
  Aki tévesen diagnosztizál, az milyen alapon nevezhető szakértőnek? Egy ember sorsáról dönt, aki tőle függően, tette okán felmentést, vagy akár életfogytiglani fegyházat is kaphat.

  Már elnézést kérek, miféle ember az, aki tévesen ítéli meg egy vádlott elmeállapotát? Milyen alapon nevezhetjük szakértőnek?
  Ártatlanul ülhet miatta az elítélt élete fogytáig, avagy elmegyógyintézetben üdülhet, mi több, gyógykezelés után szabadon távozhat egy megátalkodott gyilkos.
  Tudom, az "ártatlanul" talán erős kifejezés, csak a lényeget akartam kiemelni.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 28

• Egy asszonyka kérdései

  Egy asszonyka nekem szegezett egy kérdést, amelyre nem tudok jó szívvel válaszolni.
  Felajánlottam neki, hogy teret kap a blogomban, ahol feltételezhetően lesz (jó)néhány hozzászólás, amelyekből leszűrheti a tanulságot. Elfogadta, mi több, kérte a publicitást.

  A(z álneves) szereplők:
  Asszonyka
  Ákos, az asszonyka élettársa
  Dani, Ákos fia
  Robi, az asszonyka fia
  Juli néni, Ákos anyukája, Dani nagymamája

  Innen kezdve az asszonyka beszél.

  Miért van az, hogy egy pasi jobban hisz saját gyereke elmondásának, mint a nőnek, akivel együtt él, és aki szintén saját gyereket nevel? (És persze ezáltal működik az aknamunka, a gyerek jól össze is ugrasztja a két felnőttet, és akár szakítást is elér.)

  A történet lényege a következő: Danika nem először játssza el azt a történetet, hogy panaszkodik apucinak, hogy én csak bántani tudom, szerinte másféle kapcsolat nincs köztünk.
  Tudni kell, hogy rendszeresen leültem (ahogy eddig is bármilyen témában) mostanság beszélgetni a gyerekekkel a chathasználat íratlan szabályairól, a tanulás fontosságáról, a gyerekek szülőhöz való kapcsolatának fontosságáról. Szerintem egyik téma sem kiosztó jellegű, mint ahogy azt Ákos gondolja.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 12

• Áldás, vagy átok?

  Megkaptam a szép új Maestro bankkártyám. Ezen már chip van, így elméletileg biztonságosabb, mint az elődje. Van ám rajta még valami. Egy parányi rádióadó, amelynek segítségével "érintőlegesen" fizethetek az arra alkalmas terminálokon.
  PayPass a kis aranyos.

  

  Első lélegzetvétellel örülök neki, hiszen nem taperolja majd a kártyám a pénztáros, nem kell szúrósan néznem, ha zavart mosollyal másodszor is le akarja húzni mondván, hogy az első nem volt sikeres.
  Úri gesztussal, kecses mozdulattal majd oda libbentem én magam a kártyám a leolvasóhoz, csippantás, kész vagyunk. 5.000 forintnyi számla alatt még PIN-kód se kell. Köszönöm, csókolom, mehetek dolgomra.

  Na ja. Ám egy kicsit körülnéztem a NET-en, és lelohadt az örömöm.
  Azt nem hiszem, hogy elveszíteném a kártyát, de ha igen, akkor PIN-kód ide, vagy oda, mire hiányolnám, valami jótét lélek ötezres értéken belüli vásárlásokkal rendesen megcsapolhatja a számlámat. Ezt idáig is tudtam.
  Azt azonban csak sejtettem, hogy okos emberek céleszközökkel még a zsebemben lapuló kártyám is meg tudják csapolni.
  Hova rakjam? A cipőmbe? Mondjuk a mellem magasságában lévő zsebben hordom, amit nehéz lenne úgy megközelíteni valami buzerátorral, hogy ne vegyem észre.
  De mégis, mi a frászt tehetek?

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 47