Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Mit ér a (caf)rang?

  Nem az automatikusan elérhetőekről beszélek, hanem a vezetőség által osztogatott, megkülönböztető, megtisztelőnek szánt rangról.

  Nos, egyik ilyen fórumtársunk meglehetősen inaktív, mi több, írásaihoz nem lehet hozzászólni. Költői a kérdés, nem várok választ.

  Mitől Közösségépítő valaki, ha már akkor sem lehetett tracsizni írásai topicjaiban, mivel nem engedélyezte a hozzászólásokat, és ő sem szólalt meg sehol, amikor és amióta a rangot megkapta?
  Talán posztumusz elismerés?

  Félreértés ne essék, tisztelem, kedvelem fórumtársunkat, el nem mulasztanám írásai elolvasását. Irigység sincs bennem, csak a kíváncsiság beszél belőlem.

  Azt hiszem, nem fogok a topicban megszólalni. Jöhet az engem illető gyalázkodás, sárdobálás.

  Vakegérke 11 éve 239

• Csak úgy...

  Ma az Interspuri kistestvérében jártam. Ő nem Inter, csak spuri. Talán megbocsájtja a kisbetűt. Ő az egyik "bót" a lakótelepen, és bár nem túl nagy az alapterület, viszonylag nagy a választék, ami a napi szükséglet ellátását illeti.

  No, nagyobb a szemem, mint a szám. Halmozom a készletet, és amit lehet, azt a mélyhűtőben, "jégen" tárolok. Ha túlélem a holnapi világvégét, két hétig kitartok kaja ügyileg.

  Ez a lényeg? Nem! Akkor mit beszélek én itt összevissza?
  Csak nem azért, mert így tartja kedvem? Hát mán de, má mé ne?

  No, bele a százas a kocsiba, mintha ez meggátolná a lopását, ha kell valakinek. Az ajtó varázsütésre nyílik, és én öntudatos vásárlóként áttolom a pillanatnyilag birtokolt kocsit a fényzáron. Én, csókolom alássan, most vásárolni fogok!
  De mit?
  Akciós babsólet nincs, sszameg, pedig vettem volna pár dobozzal. Akciós hosszú-, meg rövidkaraj van. Mit kezdjek vele? Fogalmam sincs, hogy milyen kaját lehet rittyenteni belőle.

  Mindegy, hogy mit vásároltam, kéretik nem firtatni, volt a kocsiban pár tétel. Irány a pénztár. Bár van belőle vagy négy, csak egy üzemelt.
  Tiszta blamázs, évek óta járok a "bótba", aszt még annyit se tudok, hogy mennyi van...

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 14

• Kommendálok én magának ojjant, de ojjant...

  Anno a magára maradt férfiember, vagy asszonyka nem maradt sokáig egyedül. Az öregasszonyok gondoskodtak róla, hogy összehozzák őket egy hasonló sorsú társsal.
  Csuda tudja, én úgy gondolom, hogy hasznos intézmény volt ez az önkéntes, és bizony tolakodó szolgáltatás. Ismertek mindenkit, és legjobb tudomásuk szerint boronálták egybe az összeillő párokat. Kettecskén könnyebb az élet, mint egyedül. Megoszlanak a terhek, idővel pedig a szeretet is bekopogtat.

  Hogy ez miért jutott az eszembe?

  Tegnap hazatérve a kedvenc kenyérárusomtól összefutottam egy nénivel, aki a házunkban lakik. Nénit mondtam, tehát igencsak benne van a korban, ha így titulálom.
  Csókolom, jó napot, pár kedves szó innen is, onnan is, a jó szó nem kerül semmibe. Aztán a néni megkérdezte, hogy be tudnék-e hozzá nézni úgy négy óra körül. Nem volt fura kérdés, hiszen szereltem már nála csöpögő vízcsapot, cseréltem villanykapcsolót, stb., természetesen szívességből. Kapásból igent mondtam.
  Az már csak otthon jutott eszembe, hogy még az időpontot is meghatározta. Miért, hát nem mindegy? Nyugdíjas, én is az vagyok.
  No mindegy, pár szerszámmal és pár gumitömítéssel pont négykor csöngettem. A néni sarkig tárta az ajtót, és túlzott szívélyességgel invitált a szobába. Kiszedte a kezemből a táskát, felakasztotta a fogasra. Cipő le, a néni csak tuszkolt befelé.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 36

• Mikulás

  Bevásárló központ parkolója, sok évvel ezelőtt.
  Kétlovas nyitott hintó, bakján Mikulásnak öltözött férfi fogja a gyeplőt. Várja a gyerekeket, akik majd élvezik a párszáz méteres körutazást.
  Talán ingyenes volt az élmény, talán nem. Ha fizetni is kellett érte, a szülők biztos csengették a lóvét, hogy magzatjuk megtapasztaljon valami meséset.
  Halihó, repül a szán, Mikulás szeret minket! Ja, hogy nem szán, hanem hintó? Attól még élmény marad.

  Mikulás háta görbe, bár fiatal. Vattaszakálla kicsit félrecsúszva, nem törődik vele. Időnként nagyot szusszan, vagy inkább sóhajt, ezt a száját elhagyó párafelhő mutatja a hidegben. Arcán fáradt közöny, szemében szomorúság.

  Ki vagy te, Mikulás?
  Csak nem egy kizsigerelt melós, akit jelmezbe öltöztetve kiküldtek a hidegbe, hogy örömet szerezz a gyerekeknek?
  Aztán mondd, a te gyermekeid hogy vannak? Tudsz velük foglalkozni, játszani, ha véget ér lélekölő műszakod?
  Szemedben miért látható szomorúság? Lehet, hogy gyermekeid az elvált anyánál vannak?

  Nem volt válasz, hiszen nem is kérdeztem semmit. Csak álltam, néztem, ahogy megtelik a hintó, és a görnyedt, fáradt, szomorú Mikulás indulásra ösztökélte a lovakat.

  Vakegérke 11 éve 9

• Mit ajándékoznál a haragosodnak?

  Jön a karácsony, és ha egész évben betettünk haragosunknak, miért lenne ez másként a szeretet ünnepén?

  Ha lenne haragosom, nem is neki címezném az ajándékot, hanem gyermekének. Szúrós szemmel, káromkodva nyomnám a kezébe a csicsásan becsomagolt dobozt, és közölném vele, hogy az iránta érzett utálatom egy dolog, de a gyermeke aranyos, kedves, szeretetre méltó, és nem tehet róla, hogy ilyen szülővel verte meg az Isten. Tegye a fa alá, és élvezze gyermeke boldogságát, amikor kibontja az ajándékot, és felhőtlen örömmel játszik vele. Aztán lehajtott fejjel, megtört hangon azt mondanám még neki, hogy akár félre is tehetnénk a haragot az ünnep idejére. Utána csillogó szemmel kérném, hogy ki ne bontsa az ajándékot, legyen ez a gyermek öröme.

  Hogy mi lenne a dobozban?
  Dob, trombita, kereplő, fingó párna, műkaki, műhányás, műtakony...

  Vakegérke 11 éve 21