Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Sírva edd a te kenyeredet!

  Pucolom a hagymát, étel kell az asztalomra. Jófajta makói, marja a szemem. Így van jól. Könnyeimmel áztatom a lefosztott héjat, közben ezernyi emlék tolul az agyamba.

  Nagyanyám egyszer megátkozott valakit, aki lopással vádolta.

  Az illető csak vergődött az ágyon, a kihívott orvos kórházba akarta küldeni. Nem ment, nem engedte, hogy elvigyék a mentők. A doki sajnálkozva ment dolgára.
  Nem maradt más megoldás, mint Elvira mama.
  Nagyanyám ment is egy hívásra. Egy kis taperolás, kérdezgetés után itthon kutyult valami keveréket, amely saját szedésű növényekből állt. Főzőcske, de okosan, aztán naponta ment a beteghez, hogy megitassa vele a gyógyteát.
  Telt az idő, az illető egyre jobban lett. Már fel tudott kelni, sőt, rövid sétákat is tett az udvaron.
  Egy napon rádöbbent, hogy eltűnt a családi ereklye, egy színarany pecsétgyűrű. Miután kiderült, hogy családtagja lopta, adta el, akkor is kötötte az ebet a karóhoz, Elvira mama a tolvaj.

  Sírva edd a te kenyeredet.
  Nem volt düh a mondatban, inkább lemondó szomorúság.
  Sok évtizednyi segítőkészség iránti hálátlanság, a feltétlen bizalom megtagadása attól, akinek a kezére még a verebek is leszálltak, és némi csivitelés után tovaröppentek.

  Folytatás...

  Vakegérke 13 éve 55

• A galambok lélektana

  Álljon két részből ezen írásom. Hogy miért? Mert csak, így döntöttem. No meg azért, mert két dolog foglalkoztat a galambokkal kapcsolatban.

  - o -

  Tiraram, param, meg traraaa, első rész.

  A galambok magasból tojnak a fejünkre. Azt kell hinnem, hogy szándékosan.
  Néhány éve a körúton sétáltam, kedvem szottyant kirakatokat nézni. Lóvé semmi, de ha vacsorára nem is telik, azért az étlapot meg szabad nézni, ugyebár.
  Ácsorogtam, vágyón áhítottam valamit, amit éppen bámultam. Hogy mit, arra már nem emlékszem.
  Na, aztán ha emlékeznék, az jobb lenne? Már rég elvesztettem, vagy elrontottam volna. Nem mindegy?
  Szóval igyekeztem átélni a birtoklás örömét, amikor egy lágy ütést éreztem a fejemen. Igazából nem is ütés volt, csak éppen hiányos a szókincsem ahhoz, hogy meg tudjam határozni az érzést.
  Tükörre nem volt szükség, hiszen a kirakat üvege eléggé tükröz ahhoz, hogy megnézzem, mire véljem a dolgot. Nem nehéz kitalálni, magasból letojt egy galamb.
  Folyt, vagyis mászott lefelé a fejemen a híg guanó.
  Általában két zsebkendő van nálam, méghozzá textil. Nem tudok megbarátkozni a papír alapúakkal, inkább mosom őket. Így legalább nem dobom a használtat a lift padlójára, mint azt teszi valamely elhasznált agyú, másokat semmibe vevő, a becsületes paraszttal össze sem hasonlítható lakótársam.

  Folytatás...

  Vakegérke 13 éve 21