Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Tokió blog - Augusztus 5.

  08.05. Vasárnap
  Ma túlélőgyakorlatot tartottam, a cél az életben maradás volt, sivatagi viszonyok között. Nem, Japánban szerencsére nincs sivatag, vagy ilyesmi, viszont az időjárás ma valami furcsa átmenetet képezett a trópusi, és a szaharai között. A páratartalom csökkent, a hőmérséklet emelkedett, ugyan nem tudom, hogy hány fokig, de gyilkos körülmények voltak, alaposan lefáradtam a nap végére. Mára semmi extrát nem terveztem, a múlt vasárnapi hakonei kaland után most elvileg pihenés következett volna, újabb túra majd jövő vasárnap esedékes, lehet, visszamegyek Takaóba, vár még rám egy meghódítandó csúcs, ami a múltkor elmaradt.
  Mivel, most nem terveztem túl messze utazni, ismét az öblöt vettem célba. Odaibában már sokszor voltam, Shin-Kiba is megvolt a Tokyo-gate-tel, meg a parkokkal, úgyhogy, most tovább mentem Disney Land felé.

  
  Ez egy másik világ határát jelzi.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Augusztus 4.

  08.04. - Szombat

  A szombat is lényegében eseménytelenül telt. Dolgoztam pár órát a sejtjeimen, és fél háromkor leléptem. Semmi épkézláb ötletem nem volt a nap további részével kapcsolatban, úgyhogy végül is elmentem Asakusába. Még korábban hallottam erről a helyről, többen említették, hogy egyszer érdekes megnézni. Egy történelmi része Tokiónak, tulajdonképpen egy park tele templomokkal, illetve, mellette van egy miniatűr vidámpark. Ne kérdezzétek az összefüggést, én sem látom.

  
  Eldugott kis shrine valahol a városban.

  Először Uenoba érkeztem meg, de most gyorsan tovább is álltam, azért tettem egy gyors kört a parkban, hátha ismét belefutok valami érdekességbe, mint a múltkor, de most nem volt szerencsém. Sok volt az ember, és kevés a látnivaló, úgyhogy nem időztem itt túl sokat, elindultam Asakusa felé. Nem valami hatalmas távolság, úgy három kilométer, mégis cirka egy óra volt az út, gondolom, sejthető, hogy miért. Természetesen ládáztam. A négyből két doboz lett meg, ami városon belül egész jó arány. Úgy is mondhatnám, hogy fedezzük fel a környék nyilvános postaládáit-túrát tartottam, mivel egy emberhez tartozott az összes rejtés, aki meg láthatólag gerjed a piros fémdobozokra. Nem baj, így legalább könnyű volt megtalálni kincset, már ahol még megvolt.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Július 30 - Augusztus 4.

  07.30. – 08.04. Hétfő-Péntek
  Ez a hét nem hozott semmi váratlan fordulatot. Változatlanul tombol a nyár, amit elég rosszul viselek. Az, hogy nappal 35 fok van, amit 45-nek érezni, mondhatni hidegen hagy, akkor úgyis az irodában kell lennem, ahol tartósan 20 fokra lőtték be a klímát, de az esti hőség az zavar. Durva, hogy éjszaka sem feltétlen csökken a hőmérséklet 27-30 fok alá. A keleti fekvésű szobának, meg a fél ötkor kelő napnak hála reggel nyolc környékére kellemes 36 fok van, úgyhogy aludni annyira nem lehet. Viszont, egy kicsit igyekeztem javítani a helyzetemen, és beszereztem egy ventillátort. Ez sokat dob a komforton, ha beállítom a teraszajtó mellé, és egész este járatom, egész kellemes hőmérsékletet sikerül elérnem. Mondjuk, lesz úgy 30 fok környéke. Persze, a reggel ettől még nagyon szar, de már legalább van esélye pár óra alvásnak.
  Tom szerint ez az időjárás kitart szeptember közepéig, és nem várható jelentős enyhülés. Itt nincsenek, vagy csak elvétve fordulnak elő hidegebb periódusok. Otthon ilyen szempontból sokkal élhetőbb a helyzet, mert lehet, hogy 1-2 hétig 35 fok van, de utána jön egy hidegfront, és egyből már csak 20-25. Na, errefelé ez extrém ritka, a múlt hét kivételes alkalomnak számított. Egy esetben lehet változás, ha tájfun érkezik, de az sem igazán jellemző ebben az időszakban.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Július 29.

  07.29. Vasárnap
  Most először aludtam tatamin, és mondhatom, egész jó volt. Kellemes volt végre egy kicsit hűsebb környezetben tölteni az éjszakát, a lakásomban reggelente kész pokol uralkodik mostanában. Mivel az ablakok keletre néznek, és fél öt körül van napkelte, hét órára kellemes 34-36 fokig melegszik fel a szoba. Ez ellen valamit majd ki kell találnom, mert az eddig se túl sok alvásidőt eléggé hatékonyan csökkenti ez a tényező. Bár, aludni jó volt, nem tartott túl sokáig, fél egykor feküdtem, és az ébresztő túl korai volt. Még este megkérdeztem Hirot, hogy mikorra állítsam az órámat, mikor szoktak kelni. Mondta, hogy úgy hat óra körül megfelelő lesz. Itt majdnem kiszaladt egy „baszd meg” a számon, de aztán szerencsére mégsem. Értem én, hogy a japánok kevés alvással is beérik, jóval kevesebbel, mint az európaiak, de ez akkor is állatkínzás. Eleve másnap volt, aludtam négy órát, és most meg ilyen korán kell kelni, ez így kissé gyilkos. Hiro betartotta a szavát, reggel hatkor pontosan megjelent a nappaliban, így én is kénytelen voltam fölkelni. Annyira nem volt rossz, mint vártam. Hiro kiment a kertbe virágokat locsolni, díszhalakat etetni, a felesége pedig nekiállt reggelit készíteni. A kertet itt úgy kell elképzelni, hogy egy cirka 2,5 x 3,5 méteres terület, tehát épp csak amolyan kilépő. Hogy ez itt mekkora értéknek számít, jól mutatja, hogy Hironak több éven keresztül az volt az álma, hogy a házhoz legyen egy ilyen.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Július 28.

  07.28. Szombat
  Mondanom sem kell, hogy szombat reggel fél tízkor én voltam az első az irodában, és összesen három ember érkezett még tízig. Hiro úgy tizenegy körül jelent meg, viszont érdekes módon frissen, kipihenten, egyáltalán nem volt másnapos. Ilyen téren irigylem őket, bár a szeszt nagyon nem bírják, kialusszák magukat, és nekik nincs másnap. Nekem egy kissé volt, de annyira azért nem durván, szolid fejfájás, álmosság, kis szédülés. Jól bevált módszert alkalmaztam, Xilox a fejfájásra, majd délben ebéd, és egy Monster az álmosságra. Szerencsére, itt is felfedeztem, hogy lehet energiaitalt kapni, egy doboz Monster 200 jenbe kerül, igaz, csak három decis. Nem is olyan vészes az ára, néha be fogok fizetni egyre, ha épp nagyon szét vagyok csúszva, még mindig elég jól helyre tesz, igaz, a rendszeres ivásról már elég régen leszoktam.
  Szombaton nagy megtiszteltetésben volt részem, Hiro meghívott a házába egy hétvégére, és bemutatta a családját. Igazán jó volt, bár azért volt pár furcsa dolog, amire oda kellett figyelni. Hála az égnek, a napokban olvastam egy könyvet a japán emberekről, szokásokról, kultúráról. Ha ezt nem teszem, bizony, pár szituációban nagyon csúnyán sikerült volna leégetnem magam. Még így sem vagyok biztos benne, hogy mindent jól csináltam, de szerintem, nagy hibát nem követtem el.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Július 23-27.

  Július 23-27. Hétfő - Péntek
  Ez a hét villám tempóban telt el, gyakorlatilag hétfő után szinte egyből péntek következett. Ennek mondjuk örülök, hétköznapok úgyis baromi unalmasak, úgyhogy a hétvégék között csak a túlélés a cél. Ezt most lehet szó szerint venni. Mint, múlt vasárnapi fejfájásomból már sejtettem, visszatért a hőség. Míg a lehűlés a helyieket, a felmelegedés engem viselt meg. Valahogy érzékenyen érintett, hogy gyakorlatilag 24 órán belül 20 fok környékéről 33 fokra emelkedett a hőmérséklet. Ez az abszolút értékeket jelenti, tehát, a különbség még nagyobb. Minél hidegebb van ugyanis, szerintem a relatív hőérzet és a valós hőmérséklet között annál kisebb a különbség. Tehát, amíg a valós 20 fokot lehet 24-25-nek érezni, addig a 33 fok úgy 42-nek hat. Azaz, hőérzetben egy nap alatt majd 20 fokos emelkedés nem gyenge. Ismét nem lehet aludni éjszaka, sőt, még a szobában megmaradni is komoly kihívást jelent, és napközben erős motiváció kell ahhoz, hogy elhagyjam az épületet, mivel az aszfalt szinte sütőként funkcionál, felerősítve az amúgy is durva napsütést.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Július 21-22.

  Július 21-22. Szombat – Vasárnap
  A hét elején még arra panaszkodtam, hogy meg lehet dögleni ebben a hőségben. Úgy tűnik azonban, hogy az itteni, és az otthoni időjárás közös hullámhosszon pörög, ugyanis a hét végére a semmiből megjött a lehűlés. A kollégák közül mindenki értetlenül állt a jelenség előtt, ez itt nagyon nem jellemző. Esős évszak hivatalosan is véget ért, innentől elvileg szeptember közepééig tartó folyamatos kánikula a tipikus. Úgy látszik, legalább az időjárás szeret engem, mert teljesült az a kérésem is, hogy az esős évszak lehetőleg ne legyen annyira csapadékos, és most is a nagy hőség után érkezett az enyhülés. Ugyan, ez most egy kicsit túl jól sikerült, de annyi baj legyen. Nekem nem szokatlan, hogy 35 fok után hirtelen már csak húsz van, a többiek meg bár kissé önző módon most nem tudtak meghatni. Ők ettől meg voltak zuhanva, és mindenki azt mondogatta, hogy ez olyan rossz, mert ilyenkor annyira könnyű megfázni. Amikor Tom öt percen belül kétszer fejezte ki ezt az aggályát, szolidan, célzás gyanánt mondtam neki, hogy ettől általában nem szoktam lebetegedni, szerintem az agyatlanul használt klíma sokkal veszélyesebb. Vette a lapot, bár kétlem, hogy a mosolya őszinte volt.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Mt. Fuji

  2011. novemberében, amikor láttam élőben a japánok szent hegyét, eldöntöttem, hogy meg fogom mászni.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Helyszíni riport 12 éve 54

• Tokió blog - Július 16-20.

  07.16-20. Hétfő – Péntek.
  Végre nem a megszokott módon kezdődik egy hét. A golden week óta cirka először ismét egy munkaszüneti nap. Az okát nem tudom, de nem is érdekel. A lényeg, hogy ma nem kellett dolgozni, vagy, legalábbis nem volt kötelező. Mint pénteken kiderült, azért, hogy ne érezzem felhőtlenül jól magam, szinte mindenki más melózott, rajtam kívül. Tom ment a másik intézetbe sejteket pofozgatni, Hiro elfelejtette, hogy szünet lesz, úgyhogy egész nap az egereit pesztrálhatta, mert így időzített, pár fanatikus meg amúgy sem ismeri a szabadnap fogalmát, úgyhogy nekik édes mindegy volt. Tehát, röviden összefoglalva, Hiro megszopatta magát, a többiek eleve így terveztek, engem meg nem érdekel más hülyesége, én bizony a melóhely felé sem nézek, ha nem muszáj. Márpedig, kis szervezéssel úgy intéztem a dolgot, hogy ne kelljen ma se az egerekkel, se a sejtekkel foglalkozni. Persze, amikor pénteken Tom mondta, hogy hétfőn szünet, és ha nincs dolgom, nem kell jönnöm, őszinte meglepetést imitáltam, de akkor már pontosan időzítve volt minden. Úgyhogy, csak annyit mondtam vigyorogva, hogy még szerencse, hogy hétfőre nem terveztem semmi halaszthatatlan melót. Tom is vigyorgott, nem tudom, hogy átlátott-e rajtam, bár, nem mintha számítana.

  Folytatás...

  mave13 12 éve