08.04. - Szombat
A szombat is lényegében eseménytelenül telt. Dolgoztam pár órát a sejtjeimen, és fél háromkor leléptem. Semmi épkézláb ötletem nem volt a nap további részével kapcsolatban, úgyhogy végül is elmentem Asakusába. Még korábban hallottam erről a helyről, többen említették, hogy egyszer érdekes megnézni. Egy történelmi része Tokiónak, tulajdonképpen egy park tele templomokkal, illetve, mellette van egy miniatűr vidámpark. Ne kérdezzétek az összefüggést, én sem látom.
Eldugott kis shrine valahol a városban.
Először Uenoba érkeztem meg, de most gyorsan tovább is álltam, azért tettem egy gyors kört a parkban, hátha ismét belefutok valami érdekességbe, mint a múltkor, de most nem volt szerencsém. Sok volt az ember, és kevés a látnivaló, úgyhogy nem időztem itt túl sokat, elindultam Asakusa felé. Nem valami hatalmas távolság, úgy három kilométer, mégis cirka egy óra volt az út, gondolom, sejthető, hogy miért. Természetesen ládáztam. A négyből két doboz lett meg, ami városon belül egész jó arány. Úgy is mondhatnám, hogy fedezzük fel a környék nyilvános postaládáit-túrát tartottam, mivel egy emberhez tartozott az összes rejtés, aki meg láthatólag gerjed a piros fémdobozokra. Nem baj, így legalább könnyű volt megtalálni kincset, már ahol még megvolt. Az egyszerű rejtekhely hátránya, hogy más is simán rábukkanhat, aki esetleg el is viszi, végleg.
Asakusa, főtemplom, legalábbis nagy, és központi helyen van.
Oldalnézet.
Érdekes módon ez a környék teljesen más, mint Tokió többi része. Mintha cirka húsz évet visszamentem volna az időben. Még szűkebb utcák, régi épületek, rengeteg shrine és a külföldire még gyanakvóbban néző emberek. Igaz, Asakusa népszerű látványosság a turisták körében, de valószínű, hogy ők nem gyalog érkeznek ide, és nem merészkednek be a szűk sikátorokba. Egyébként, a park nem rossz, valóban rengeteg templomot, és kegyhelyet lehet látni, igazán szépek az épületek. Mindegyik aprólékos részletességgel kidolgozott, színes, és aranyozott. Van, amelyik közel 20 méter magas, illetve, a tér közepén áll egy torony, ami cirka 30 méter körüli lehet. Érdekes módon most nem volt akkora tömeg, úgy látszik, szombat délután az ideális látogató idő. Jó, persze voltak helyi lakosok szép számmal, de ők főleg imádkozni jöttek. A fő templom előtt elég szép sor kígyózott, mindenki ott akarta kiélni vallási késztetéseit. A helyiek nem csak a hivatalokban, és üzletekben imádnak sorban állni, itt is mindenki fegyelmezetten, sőt kimondottan vidáman ácsorgott a laza 35 fokban, és várták, hogy sorra kerüljenek.
Kis templomok
Csendélet
Úgy egy órát töltöttem el itt, és kissé csalódott voltam. Szép, meg minden, de egy kicsit nagyobb parkra számítottam, meg egy teljes délutánt kitöltő programra. Ezzel szemben még csak fél hat volt, de itt minden látnivaló elfogyott, amit lehetett lefotóztam, úgyhogy tovább mentem és a Skytree-t vettem célba. Már régen megvolt a hivatalos megnyitó, azóta szabadon látogatható a torony, és a pláza minden része. Egyelőre, még csak a plázát támadtam le, a kilátóba a feljutás még kissé időigényes, és problémás. Még sok a VIP vendég, illetve azok, akik elővételben vettek jegyet iszonyat áron még a nyitás előtt. Amúgy, még a kilátás sem az igazi, egyelőre nagyon párás a levegő. Majd pár hónap múlva, mondjuk október végétől lesz értelme kilátók felkeresésének.
Kilátás a plázából.
A pláza még mindig nagyon zsúfolt, de azért a múltkori tömeghez képest szinte kihaltnak hatott az egész. Most volt rá lehetőségem, hogy alaposabban körbenézzek, de semmi érdemlegeset nem találtam, most sem. Végre ki lehetett menni a tetőre, ami nem volt rossz, lehetőséget adott pár szép kép készítésére, de ennyi. Erre is gyorsan ráuntam, viszont már fél nyolc felé járt az idő, úgyhogy elgyalogoltam Akihabarába, és hazavonatoztam. Mai táv csak tíz kilométer lett.
Kivilágítva talán még szebb.
mave13 oldala
