Én értem, hogy így káros meg úgy káros, csak nem értem, a mentalitást, hogy ha valaki világ életében feleslegesen zabált és elhízott, akkor ha véletlen sikerül neki fogyni a szénhidrátok elhagyásával, akkor miért kell hirtelen minden áron bemagyaráznia, hogy halálos a szénhidrát, mondjuk azoknak akik esetleg magasabb szénhidrát bevitel melett is köszönik szépen jól vannak?
1. Azért, mert azt a fajta túlzabálást, amit a fogyasztói társadalom diktál, jellemzően nem fehérjével meg zsírral valósítják meg, hanem szénhidráttal. Lásd: cukros üdítők, édességek, péksütemények, sós rágcsák, gyorséttermi kaja stb. stb.
2. Az hülye, aki eddig feleslegesen zabált, és sikerült lefogyni a szénhidrát elhagyásával, az nem csak lefogyott, hanem megváltozott, javult az életminősége is.
3. Az a hülye nem akar cukorbeteg lenni, meg alzheimeres lenni idős korára.
Egyébként a végletek csak a te fejedben léteznek, már többször leírtam, hogy nem csökkentettem 0-ra a ch bevitelt, csak nem eszek tésztát, rizst, kenyeret. Nem csak azért mert szénhidrát, és érzem, hogy nem jó nekem, hanem azért sem, mert egy ostoba és primitív dolog ilyenekből összeállítani az étrendemet, mikor annyi tápláló, könnyű és egészséges dolog létezik.
Az IPAR:
Ezt is kicsit túltolod.
Amikor az ember felismeri, hogy milyen fogásokat követnek el a túlfogyasztás érdekében - amiről nem tájékoztatnak téged - és saját kezébe veszi a saját egészségi állapotát, az azt jelenti, hogy felelősséget vállal. Tehát én nem azt várom, hogy az ipar lásson el egészséges dolgokkal. Alapvető élelmiszereket veszek, nem pedig feldolgozottat, és én készítem az ételeimet. Kizártam, ami szerintem káros. De ne vitassuk a tisztességtelen hozzáállást. Ha szerinted az rendben van, hogy a CocaCola Mexikóban olcsóbb, mint a palackos víz, meg az rendben van, hogy dollármilliókat költenek "orvosi" tanulmányokra, amivel bebizonyítják neked, hogy azért hízol mert egy lusta szar vagy, és véletlenül sem azért, mert két pofára tolod a cukrod, hát lelked rajta. De miért játszod az ördög ügyvédjét?
[ Szerkesztve ]
Talán azoknak való leginkább a hatalom, akik nem vágynak rá. Azoknak, akiket (...) a sors állít az élre, akik szükségből öltik fel a palástot, s aztán maguk is meglepődnek rajta, mennyire jól illik a vállukra.