4

Amikor rátértünk a kijelölt fajárdára, döbbenten láttuk az egyik jelzőtáblán, hogy LETÉRNI TILOS! , mert a talaj néhol olyan puha, hogy elsüllyedhet benne az ember. Egyes helyeken papírvékony a földkéreg. Mi meg azon sétáltunk!

Egyre idegesebbek lettünk. Hiába kiabáltuk a nevét, nem jött elő. Végül szólnunk kellett a hivatalos személyzetnek, hogy elvesztettük a gyerekünket. A rangerek (parkőrök) azt mondták, hogy ne izguljunk, mert ez itt mindennapos esemény. De valahogy ez mégsem nyugtatott meg bennünket. :D

A parkőröknek videón is bemutattuk a fiút, hogy az alapján fölismerhessék a csemeténket. Több autóval indultunk útnak keresni, de mindhiába. :( Két kör után azt mondták, hogy helikoptert hívnak, mert azzal áttekinthetőbb lesz a környék. Nagyon megijedtünk, mert nem csak a talaj volt kétes állapotban, de a közelgő alkonyatban a vadállatok hada is fenyegetett. A medvétől kezdve a farkasig, minden vadság előfordul errefelé.

A kisfiúnk hál'Istennek még a helikopteres keresés előtt meglett! Ugyanazon a süppedős talajon ment vissza az autónkhoz, ahol először letértünk a betonútról (nem tudta, hogy az milyen veszélyes), és azért lapított, amikor az autót körbe-körbejárva a nevét kiabáltuk, mert attól félt, hogy megszidjuk az ellógás miatt. Mentségére szolgált, hogy fejfájást kapott a büdöstől és azért nem szólt, mert rosszul volt. Persze egyértelmű, hogy mi voltunk a hibásak, mert unszoltuk, amikor panaszkodott. A történet számunkra elég elgondolkodtató volt, le is vontuk a tanulságot. :(

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!