3

A családi kirándulásunk során nem nélkülöztük az izgalmakat sem, ui az akkor nyolc év körüli kisfiúnk majdnem elsüllyedt a gőzölgő mocsarasban. Az eset úgy történt, hogy nem a bejárat felől érkeztünk a parkba. Persze valószínű, hogy ott is volt valami figyelmeztető-tábla, ami arra hívta föl a figyelmet, hogy nem szabad letérni a kijelölt útról, de mi valahogy mégsem vettünk azt észre. Szenzációsnak tartottuk a tájat, ezért "egy pillanatra" leálltunk a kocsival az útszélen, hogy gyalogosan folytassuk a felderítő körutunkat és még jobban szemügyre vehessük a vadvilágot.

Igen ám, de iszonyatosan büdös volt. (A vulkáni aktivitás miatt erős záptojás-szag terjengett mindenütt az imbolyogó, kocsonyás föld fölött...) A kisebbik fiúnk egyfolytában nyafogott, hogy "menjünk már innen". "De, hiszen ezért jöttünk! Ha most itt hagyjuk az egészet, ki tudja, mikor jövünk ide újra?" "Egy kicsit nézelődjünk még!"..--unszoltuk. Eleinte fogtuk egymás kezét, aztán lazítottunk...

Wyoming felett hihetetlenül kék az ég és fantasztikusan szép aranyszínű a naplemente. Érintetlen erdőkkel, hatalmas nyílt mezőkkel, óriási hegyekkel és csodálatos völgyekkel találtuk szembe magunkat. Ráadásul a kilátást semmi mesterséges építmény sem zavarta. Annyira el voltunk foglalva a sok csodával, hogy észre sem vettük, amikor a kisfiúnk eltűnt mellőlünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!