2019. május 22., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

VHS digitalizálás

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Eme írás szóljon egy kis bevezésképpen a témában járatlanoknak, és az érdeklődőknek.

[ ÚJ TESZT ]

Kedves olvasó!

Én már egy ideje foglalkozom VHS kazetták digitalizálásával, de tapasztalataim szerint a legtöbb ember nincs is tisztában magával a fogalommal, hogy ez mit is jelent, miért jó, sőt, miért szükséges. Ez a rövid írás az ő kedvükért készül.
Bevezetésképpen egy rövid összefoglaló/összehasonlítás a két adathordozóról a VHS kazettáról és a DVD-ről, majd a digitalizálás módszerének és lehetőségeinket rövid leírása következik.

VHS:

A VHS kazetta egy mágnesszalag alapú adattároló. A videókamera a fényinformációt (vagyis a lencséje előtt lévő képet) villamos jellé alakítja (árammá és feszültséggé), majd a kazetta szalagját a villamos jelnek megfelelően "felmágnesezi". Tehát az információt (a képet) a kazetta szalagjának mágnesessége hordozza. A szalag mágneses tulajdonságai könnyen megváltozhatnak, és idővel megváltozik az értékük, ezért a rajta tárolt kép sem lesz azonos a felvételkor készített képpel. A VHS kazetta mágneses elvéből adódóan mind lejátszáskor, mind a polcon pihenve, mind másoláskor folyamatosan veszít minőségéből. Egy átlagos kazetta élettartama kb 20 év, és a szalag elszakadása adatvesztést okoz.

A jól ismert logó

DVD:

A DVD egy optikai alapú adattároló. A videókamera által rögzített fényinformációt itt digitálisan kódolják (digitalizálják) vagyis gyakorlatilag logikai 1 és 0 értékekből álló bitsorozattá alakítják. Ezután egy lézerrel "beleégetik" a DVD adathordozó rétegébe a jelsorozatot, ezt úgy kell elképzelni, hogy árkokat és dombokat hoznak létre egy sík felületen. Ez úgy lehetséges, hogy a lézersugár annyira koncentrálja az energiát, hogy a vékony adattároló réteg szerkezete megváltozik. Ezt egyéb módszerrel elég nehéz megvalósítani, így a DVD biztonságos adathordozónak lehet tekinteni, mivel sem lejátszás közben, sem alapállapotban nem romlik a rajta tárolt videó minősége. Egy jó minőségű DVD élettartama 5-10 év lehet, egy átlagos minőségű DVD 4-5 évig olvasható hibátlanul, a fontos anyagokat érdemes 2 évente új lemezre írni és akár több lemezen egyidejűleg (redundánsan) tárolni. Azonban ez a VHS-hez képes még így is jó megoldás, mert a másolás közben nem változik meg a videó minősége (nem romlik). Ezenkívül a lemezbe tervezett hibajavítási módszernek hála a kisebb karcok sem vonnak le semmit az olvashatóságból.

Az új korszak bajnoka

VHS-t DVD-re:

Röviden: a VHS kazetta másolásakor DVD-re (továbbiakban: digitalizáláskor) a videójelet átalakítjuk digitális jellé, (1/0 bitsorozat), majd a DVD-szabvány kritériumai szerint formázzuk (konvertáljuk) és kiírjuk a DVD-re. Digitális formátumban már nagyon sokféleképpen szerkeszthetjük az anyagot, a videót módosíthatjuk különféle effektekkel, vághatunk alá hangot, vághatunk közbe más videóanyagot, kivághatunk belőle részeket. Az összes lehetőséget még felsorolni is nagyon hosszú lenne, a lehetőségek tárháza szinte végtelen. A DVD-szabvány támogatja a menürendszert, vagyis ha több videót írunk ki egy lemezre, és megfelelően szerkesztjük meg a lemezt, akkor tetszés szerint választhatunk, hogy melyiket nézzük meg, hogy csak a legfontosabb funkciót említsem (itt is sok mindent meg lehet valósítani, az egyedi háttértől a menü alatt szóló muzsikáig). Lejátszás közben is beletekerhetünk az anyagba, és a VHS kazettánál sokkal gyorsabban találjuk meg a kívánt részt. Látható tehát, hogy a DVD sokkal több lehetőséget kínál, mint a hagyományos, szekvenciális VHS kazettához képest. A digitalizálás egy apró mértékű zajosodással jár (kvantálási zaj), viszont utána nem romlik a minősége, szemben a VHS-en lévő analóg jellel. Ebből adódóan a forrásnál jobb minőségű videót digitalizálással sem lehet készíteni.

Költségek:

Sokakban felmerülhet, hogy miért kerül olyan sokba a digitalizálás. A digitalizálás feltétele egy analóg-digitál konverter, vagy más néven kódoló, ami általában nem olcsó mulatság. Természetesen kell hozzá egy jó minőségű videó-magnó is, ami manapság a DVD-lejátszók tömeges elterjedésével és a VCR-ek kihalásával szintén eléggé drágán kelleti magát. Az átalakítók/kábelek, lemezek nem képviselnek nagy szeletet a tortából. A videószerkesztő/konvertáló programok szintén nagyon drágán kaphatók.
A munkaidő sem kicsi, az átvétel real-time, vagyis egy 2 órás kazettát 2 óra digitalizálni, és utána még hátra van az utómunka, ami a számítógép teljesítményétől függően akár órákig is tarthat.

Miért jó?

-Mert így a polcon tönkremenő videókazetták anyaga biztonságosan megmenthető, utána többszörözhető, szerkeszthető, katalogizálható.
-Mert minél előbb digitalizálva vannak a kazetták, annál jobb minőségben maradnak meg a rajtuk tárolt videók.

A témában szívesen fogadok levelet, vagy kérdést ide a fórumba.

>->>-+-<<<

Az írás hátralévő része már elég szakmai lesz, egy kicsit belemegyek, hogy mi is az az analóg jel, digitális jel, miért képződik zaj a digitalizálás során, és miért nem létezik olyan, hogy zajszűrés.

Analóg-digitális:

A képen látható felül egy analóg jel, alul egy digitális jel.

Analóg:

Analóg jelnek hívjuk azokat a jeleket, amik bármilyen értéket felvehetnek, és bármilyen hosszú ideig vizsgáljuk őket, nem tudjuk megmondani, hogy a következő időpillanatban milyen értéket fognak felvenni. A természetben előfordukó jelek, jelenségek így nevezhető analógnak

Digitális:

Ezzel szemben a digitális jel határolva van, tehát nem vehet fel akármekkora értéket, és ráadásul csakis megadott értékeket vehet fel, amit megfeleltetünk egy bitnek, vagy biteknek, és így tudjuk átvinni a kívánt bitsorozatot.

Analóg/digitál átalakítás:

Ha egy analóg jelet akarunk digitalizálni, vagyis bitsorozatot készíteni, akkor azt határolnunk kell, vagyis nem vehet fel akármekkora értéket (nagyságot) és nem változhat akármilyen gyorsan (frekvenciával), ezzel már veszítettünk az eredeti jelből. Ezek után megadott időnként veszünk belőle egy mintát, és azt a legközelebb eső szinttel (ún. kvantumlépcsővel) megfeleltetjük (ez a mintavételezés és kvantálás). Ez által a megfeleltetés által pedig gyakorlatilag egy kerekítést hajtunk végre, ami szép megfogalmazása annak, hogy megváltoztatjuk a jel eredeti értékét, ami viszont torzításnak minősül. Ezt, a kerekítésből adódó torzítást nevezzük kvantálási torzításnak, vagy másképpen kvantálási zajnak (a torzítás a helyes megfelelő, de sokszor zajként emlegetik).

Zaj, zajvédettség, zajszűrés.

A zaj a környezet minden részéből érkező, számunkra információt nem hordozó jelek összessége. A zaj fogalma relatív, tehát ami másnak jel, az nekünk zaj, és ez fordítva is igaz. Sok minden "termelhet" zajt, lehet az ember alkotta tárgy, vagy valami természetes dolog.

Additív zaj az analóg és digitális jelre.

A leggyakoribb zaj az additív zaj, ami általában kisszintű véletlenszerű jelet takar, ami hozzáadódik a mi hasznos jelünkhöz. A képen látható, hogy analóg esetben ez nagymértékben megváltoztatja a jel tartalmát, mivel a jel alakja hordozza az információt. A digitális jel adott értéke viszont bizonyos értékek között mozoghat, így a tetejére és az aljára "rakódott" zaj nem változtatja meg az értékét. Ez az a tulajdonsága, ami miatt a digitális jelet zajvédettnek nevezik.

És jöjjön a végén a zajszűrés, amiről olyan sokat hallani, és az a szó, amivel olyan sokszor dobálóznak. Ha a kedves olvasó visszaolvas, akkor láthatja, hogy a zajt külső jelek összességeként definiáltam. A jel definíciója szerint pedig bármilyen értéket felvehet, és nem tudjuk megmondani, hogy milyet fog, bármilyen hosszú ideig is figyeljük. Akkor hogy tudnánk kiszűrni, ha nem tudjuk, hogy mit kell kiszűrni? Hogy válasszuk szét a hasznos jelet a zajtól? Ez körülbelül olyan lehetetlen feladat, mintha összeöntenénk egy-egy zsák lisztet két különböző gyárból, és megkérnénk valakit, hogy válogassa szét gyártó szerint, vagy ha összeöntenénk két gyártó féle ásványvizet egy palackba, és ugyanerre kérnénk valakit... A példából könnyen látható, hogy olyan, hogy tökéletes zajszűrés, nem létezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hatását ne lehetne csökkenteni. Például: ha tudjuk, hogy a jel spektrumának egy részén a zaj arányaiban nagyobb, mint a jel, akkor azt az egész részt csillapítjuk, és akkor a zaj csökken, ezt azonban nem lehet csak zajcsökkentésnek nevezni, mert a jel is csökkent. De mivel a spektrum azon részén a jel már eleve kis szintű volt, így a veszteség sem számottevő, viszont a zajt elnyomtuk, és lehet hogy sokkal élvezhetőbb a kép/hang (ha a spektrum azon részében alkalmazzuk ezt a módszert, ahol a szemünk/fülünk már amúgy is kevésbé jól érzékel, akkor pedig észrevehetetlen lesz a jelveszteség, bár attól még lesz). A lényeg tehát, hogy ne gondoljuk azt, hogy a zajszűrés egy varázslatos dolog, ami pálcasuhintásra eltünteti az összes zavaró elemet a képen, hanem csak kevésbé zavaróvá, ezáltal nézhetőbbé és élvezhetőbbé teszik azt nekünk, tehát ne hagyjuk az olyan pillanatra a digitalizálást, mikor a forrás már nagyon rossz minőségű, mert ha ezt tesszük, akkor a legjobb algoritmusok sem tudnak majd sokat segíteni rajtunk.

A szakmai résszel kapcsolatban is várom bárki hozzászólását a fórumba, vagy kritikáját levél, illetve privát üzenet formájában.

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.