Fákkal körülzárt földúton zötykölődtek. Útjukat táblák keresztezték, mind ugyanazt hangoztatta: MAGÁN ÚT! A BELÉPÉS TILOS!
Ügyet sem vetettek rá, hajtottak tovább. A férfi néha a térképre lesett, de semmi tévedés: az út a villához vezetett. – Biztosan ezt használja Farell, ha nyomtalanul akar lelépni. – dörmögte Roy, kikerülve egy nagyobb gödröt. – Csak azt tudnám, miért nem foltoztatja be, ha annyi pénze van.
- Így nem feltűnő. – vélekedett Linda. – Ha túl jó minőségi út lenne, a rendőrök is felfigyelnének rá.
Reedart a nőre pillantott, feltűnt szája sarkában a gunyoros félmosoly, de nem szólt semmit. Újra az útra pillantott és végre látszott a vége is: Hatalmas vaskapu zárta le a bejárást az illetéktelenek elől.
- Kapura azért csak telt. – jegyezte meg Roy, miközben lekanyarodott az útról, be a fák közé.
- Mindenkivel ilyen cinikus vagy, akinek több pénze van, mint neked? – érdeklődte a nő a férfi arcélét figyelve.
Roy megállította a kocsit a sűrűben. Lindára nézett, gúnyos mosolyt csillantott rá. – Csak azokkal, akik törvénytelen módon szerezték a tengernyi pénzüket.
Magához vette kését, újra kezébe vette a térképet. Linda válaszolni akart, de Roy egy legyintéssel lezárta a vitát. – Elképesztő, hogy még mindig véded a maffiózó pasidat. – morogta minden indulat nélkül. – Ennyi erővel, akár pihegve a karjaiba is omolhatnál.
- Nem értek egyet a bűnözésével. – vágott vissza kissé sértődötten a nő. – De a te megjegyzéseiddel sem.
Hirdetés
A férfi megvonta a vállát, kiszállt a kocsiból, az ülésre hajította a térképet. Lindára nézett. – Itt hagyom a fegyvert és a kocsikulcsot. Ha valami gáz van, tűnj el, ne várj rám.
A nő visszanézett rá. Elgondolkodva méregette a rommá lett kocsi mellett álló férfit. Fegyvertelensége szemet szúrt neki. Roy miatta nem visz magával fegyvert. – Veled megyek. – jelentette ki, ő is kiszállt az autóból.
Roy belökte az ajtót. – Elég, ha én megyek.
- Veled megyek.
Linda megkerülte a szétlőtt, valaha autónak nevezett járművet. Megállt a férfi előtt, felemelt fejjel a szemébe a nézett. – Veled akarok menni. Segíteni akarok.
- A legnagyobb segítség, ha itt maradsz, féltett hölgyem. – most nem vigyorgott. Komoran nézett a kék szempárba. – A térképre ráírták, merre járt a legutóbb Farell embere. Jack azért adta a térképet, mert itt még nem jártak a gorillák. Jobb, ha itt maradsz. Egyedül is át tudom nézni azt a két szobát.
- Nem akarom, hogy egyedül menj be a házba. Ráadásul fegyver nélkül.
A férfi felnevetett, gunyoros mosolyra húzta száját. – Ne félts engem, féltett hölgyem. Egyedül többre megyek, te meg úgyis csak a bajt vonzod. Ülj vissza a kocsiba, és legyél jó kislány, miként eddig is.
A nő nagy levegőt vett, hogy vitába szálljon Royjal, de a férfi hátat fordított neki, és eltűnt a fák között.
Emlékeiben élt még azaz időszak, mikor Farellnek dolgozott – anélkül hogy tudott volna róla. A törzshelyének számító kocsmában lógott néhány haverjával, mikor egy férfi félrehívta. Munkát ajánlott neki, sok pénzért. Semmit sem kellett tennie, csak egy kamiont kísérnie. Ha valami gond támadna a szállítmánnyal, neki kellett elsimítania az ügyet. Négyen ültek az autóban, ketten a kamionban. Ő vezethetett.
Roy már akkoriban sem szerette az erőszakot, ezért igyekezett megelőzni a problémákat. Ha látta, hogy a zsaruk le akarják inteni a kamiont, egyszerűen belekötött a rendőrökbe, így elterelte a figyelmet a szállítmányról. A főnök hamar felfigyelt rá, tehetségesnek találta. Beajánlotta Farellnél. Komolyabb munkákat kapott. Ám míg a hajszát izgalmasnak találta, a vérrel járó újabb munkák elborzasztották.
Kérte, hogy tegyék vissza a kamionokhoz, mert nem akar belekeveredni a gyilkosságokba. Kinevették, de akkoriban készültek behozni egy nagyobb szállítmányt, és Farell úgy ítélte: most sokkal óvatosabbnak kell lenniük. Royt ültette a sofőr mellé. A határtól kellett átvenniük a kamiont, és átvinniük az ország túlsó felébe, ahol szétosztják. A férfi a fülkében tudta meg a sofőrtől, mit szállítanak. Eddig azt hitte, különböző csempészáruk vannak a kamionban, drogról nem volt szó. A sofőr kedélyesen csevegett a porról, úgy magában véve az egész útról, céljaikról. Aztán hirtelen elkomorult, a mellette ülő hökkent Royra nézett, és megkérdezte, meddig akarja ezt csinálni. Beszélt neki lehetőségekről.
Elmondta, hogy zsaru. Szinte közömbösnek szánt hangon előadta, felrobbantják a kamiont. Kérte, tartson vele, segít neki kiszállni a bandából. Roy először hallani sem akart róla, később belement. Gyűlölte a kábítószereket, nem fájt hát a szíve, mikor balesetnek feltüntetve felborították, majd robbantották a hatalmas monstrumot. Farell először bevette a mesét, nem mutatta gyanakvását. Később majdnem belehaltak: Roy azért mert hazudott, a sofőr a kémkedésért.
Reedart elérte a kerítést. Nem egyszer járt már ebben a villában is, míg Farell egyik kedvence volt. Tudta, hogy nem kamerázták be az építményt, mindössze a kerítésbe vezetett elektromosság védte a házat.
Roy felnézett, a fákat vizsgálgatta. Keresnie kellett egy behajló ágat, hogy észrevétlenül bejuthasson, odabent már le tudja kapcsolni az áramot. Kissé mérgelődve baktatott a kerítés mellett. Nem elég, hogy itt töltheti a fél napját, még a kocsiban hagyott nő miatt is aggódhat. Ismerte a női természetet. Egyik sem képes nyugton maradni, mikor azt kérik tőlük.
Megtalálta a megfelelőnek tűnő fát. Felmászott, kipróbálta, kibírja-e a súlyát. Az ág eléggé meghajolt, de talán kibírja. Nem szívesen gondolt arra, mi lesz vele, ha letörik alatta.
Végig egyensúlyozott az egyre inkább meghajló ágon, a megfelelő pillanatban elrugaszkodott, kifordult, összegömbölyödött. A talaj puhán fogadta, miként remélte is. Gyorsan felpattant, besurrant egy ölesebb fa mögé. Körülkémlelt. Sajnálattal tapasztalta, hogy a házig nyílt terepen kell futnia. Régen csodálta a füves parkot, ma átkozta Farell lusta kertészét.
Kezébe vette kését, és megkezdte a hosszú kerülőt. Végig szaladt a ház mentén. Emlékezett, a konyhából nyílt egy ajtó a kertre. Ha azon keresztül tör be a villába, talán nem tűnik fel a gorilláknak olyan hamar. Így nagyobb eséllyel kerül ki élve és lehetőleg észrevétlenül a pompás úri lakból.
Folyt. köv.
