A Starlink elindul

Kevés dolog van, ami annyira felforgatta az űripart az utóbbi években, mint a globális műholdas internet szolgáltatás, az előtörténetet évekkel ezelőtt bemutattam, azóta sok víz lefolyt a Dunán…

A legnagyobb szereplő kétség kívül mára a Starlink lett, céljaikat jól jellemzi, hogy noha már eredetileg is eszméletlenül nagy számú, 12.000 (tizenkétezer) műholdra kértek engedélyt az amerikai műhold-felügyeletet is ellátó FCC-től, ezt 2019 októberében további 30.000 (harmincezer) műholdra vonatkozó engedély-kérelemmel fejelték meg. Ez több, mint ahány műholdat az elmúlt 70 évben összesen pályára állítottak.
Az engedélyhez hozzá tartozik, hogy az FCC elég szigorú szabályokat hozott, hogy ne élhessenek vissza a kérelmezők a helyzettel, és ne foglalhassák le a hálózathoz igényelt frekvencia-tartományokat, így (2018-hoz képest) hat éven belül a teljes műholdrendszernek működőképesnek kell lennie, vagy elvesztik az Egyesül Államok felett biztosított sávok feletti jogot. A Boeing és a SpaceX is lobbizni kezdett, hogy ezt kitolják, és végül sikert is értek el, 6 éven belül csak a működést kell megkezdeni, és 9 éven belül kell a teljes műhold-rendszert kiépíteni.

Starlink műholdak előkészítve a Falcon 9 orrkúp felhelyezése előtt (@SpaceX)

Ilyen irgalmatlan számok persze sok kérdést vetnek fel, amire nem voltak a felügyeleti szervek felkészülve. Eredetileg a NASA jó ideje egy olyan szabály szerint indítja az alacsonyan Föld-körül keringő műholdjait, hogy azok az élettartamuk végén a Föld légkörébe legyenek belevezetve. Az ehhez szükséges megbízhatósági ráta 90%-ra volt megállapítva, ami elégségesnek tűnt. Ezt a szabályozást, ha nem is írták elő a kereskedelmi műholdtulaj-cégeknek, de elvárásként azért ezt tekintik alapvetően. Csakhogy több tízezer műholdnál a 90%-os megbízhatóság már korántsem hangzik annyira jól, így felmerült, hogy a Starlinknek ennél jobb mutatókat kellene tudnia. Amivel csak annyi a probléma, hogy nem lehet egy adott cégre eltérő elvárásokat támasztani, így innentől kezdve minden műholdnál ennél magasabb megbízhatóságot kellene teljesíteni, ami új kihívás minden piaci szereplőnek – és magának a NASA-nak is.

Az első fázisban persze „csak” 1584 műholdból állna a hálózat, amely így is globális internetszolgáltatást tenne lehetővé. A mínusz egyedik fázis a Tintin A és B volt, amelyek 2018. február 22-én a spanyol Paz kémműhold mellett lettek elindítva, feltehetően az elsődleges céljuk az lett volna, hogy biztosítsák a SpaceX számára a frekvencia-tartomány feletti jogigényt (ehhez korábban elég lett volna az, ha kering a Föld körül ilyen műhold), illetve tapasztalatszerzés a műholdak közötti kommunikáció terén.

A SpaceX költségcsökkentési faktorának újabb lépcsője: a 2020 májusi Starlink műholdindításnál felhasznált áramvonalazó kúp egyik fele, ahogy a befogás után viszik vissza (@SpaceX)

2019 májusában megtörtént az első komplett Starlink tesztindítás, immár 60 db úgynevezett v0.9-es verziójú műholddal. A hatvan műholdat sikeresen pályára állították, de három közülük vagy a kibocsátás után vagy nem sokkal később működésképtelenné vált. A műholdak egymás között még nem tudtak kommunikálni (a jelen információk szerint a v1.0-sok sem), csak a földi átjátszó-állomásokkal, de így is sikeresen végrehajtották az első teszteket, és többek között bizonyították azt, hogy az élettartam végére tervezett légkörbe vezetés működik. 2020. október 24-én a 60-ból már 46 műhold elégett a légkörben.

A fehér illetve fekete antenna-burkolat festés a Starlink műholdaknál, végül ez a megoldás csupán egy esetben lett használva (@SpaceX)

2019. november 11-én indult az első v1.0-ás változatokkal megpakolt Falcon 9 rakéta, amely már a „teljes értékű” hálózat kiépítésének első lépcsője volt. Egy éven belül további 13 (!) hasonló indításra került sor, 833 műholdat pályára állítva (három indításnál is 60-nál kevesebb Starlink műholdat vittek fel, a helyükön kereskedelmi partnerek mini-műholdjai foglaltak helyet). A menet közben felmerült problémákra a SpaceX pedig igyekszik választ adni, mint például arra, hogy a műholdak zavarhatják a Föld felszínéről végzett csillagászati megfigyeléseket azzal, hogy fényes csíkként szelik át az égboltot. Már a harmadik v1.0-es műhold-sorozatban volt egy, ahol az amúgy fehér antennaburkolatokat fekete festéssel látták el. Ez még nem volt tökéletes, ezért inkább kinyitható árnyékolókat terveznek használni, amelyek napfényt leárnyékolva sötétben tartják a műhold Föld felé néző oldalát.

A (jelenleg) véglegesnek tekintett megoldás, az árnyékolólemezek használata (@SpaceX)

2020. novemberben meg is kezdődött a zárt tesztüzem, ahol az Egyesült Államokbéli reménybeli felhasználók regisztráció után birtokba vehették az 500 dolláros antennát és havi 100 dollárért a műholdas internetet. A sebesség a kezdeti tesztekben nagyjából 100-120 Mbit/s körül tetőzött, majd egy szoftveres frissítés után immár 220 Mbit/s körüli letöltési értékeket is lőttek a felhasználók, míg a feltöltési sebesség 10-20 Mbit/s körüli – a késleltetés pedig 30 ms alatti maradt, sőt, sokszor 20 ms alatti értékek is tapasztalhatóak.

A Starlink béta felhasználói dobozának tartalma (@Reddit)

A sietség pedig érthető: az Egyesült Államok a Vidéki Digitális Lehetőség Alap (Rural Digital Opportunity Fund) keretében bő 20 milliárd dollárnyi központi támogatást oszt szét, hogy az Egyesült Államok vidéki régióiban internetszolgáltatást biztosítsanak. Az eredeti elképzelés persze inkább a „kábeles” illetve mobil szolgáltatók számára szólt, de a SpaceX megpályázta a Phase II-ben kiosztható összesen 4,4 milliárd dolláros keretet, és a cél adott régiókban legalább 25 Mbit/s letöltési sávszélesség biztosítása legfeljebb 100 ms késleltetés mellett. December 7-én pedig a SpaceX meg is kapott 885 millió dollárnyi támogatást.

Ken Keiter szétszereli a Starlink antennáját, bemutatva annak bonyolult rendszerét, és látható, hogy a rendszer „agya” egy integrált custom ARM SoC, amely a vezérlésért felel

Ezekre az összegekre szüksége is van a cégnek, mert jelenleg veszteséggel kénytelen indulni, a fázisvezérelt antennával együtt adott felhasználói csomag ugye 500 dollárba kerül, de csak az antenna a szakértők szerint aligha jöhet ki 1500 dollárnál olcsóbban. A csúcstechnika a konkurenseknél is komoly árat jelent, az Iridium Certus (vagyis az Iridium Next műholdakra épülő szolgáltatásának) hasonló elvet használó antennával rendelkező bázisállomása csaknem 7000 dollárba kerül, viszonyításképpen…

Hogy a dolgoknak adjon egy csavart, a SpaceX Starlink felhasználói szerződésének 9-es pontja egy igencsak furcsa megfogalmazás lett, és ezért inkább álljon itt idézve:

“For services provided on Mars, or in transit to Mars via Starship or other colonization spacecraft, the parties recognize Mars as a free planet and that no Earth-based government has authority or sovereignty over Martian activities. Accordingly, disputes will be settled through self-governing principles, established in good faith at the time of the Martian settlement.”

Vagyis arról ír, hogy a Marsot szabad bolygónak fogadják el a szerződés szereplői (még egyszer: a Starlink felhasználói!), és egyetlen Föld-bázisú kormányzatnak sincs beleszólása a marsi dolgokba és egy önszabályzó saját vezetés fogja az esetleges vitákat rendezni a marsi telepek létrehozásakor.

Az eset nem kis felhördülést okozott az űrjogi szakértők között, mivel ezzel súlyosan sérülhetnek az eddigi űrjogi egyezmények, ideértve azt, hogy az égitestek felett senkinek sincs tulajdonjoga. Ugyan lehet arra hivatkozni, hogy az csak az aláíró országokra vonatkozik, ám egy esetleges jövőbeni marsi kolónia nem lenne életképes a Földről, és így a földi kormányok által felügyelt ellátmányoktól. A dologban van még egy csavar, mert ugyanezen Starlink szerződésnek van még egy pontja, amely viszont arról szól, hogy a Föld illetve a Hold felszínén vagy akörül (a világűrben) nyújtott szolgáltatás kapcsán a Kalifornia állam (az Egyesült Államok) törvényei a mérvadóak. Az űrjogban (eddig) egységesen égitesteknek nevezték a holdakat és bolygókat, nem voltak megkülönböztetve azok.

Még egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy a SpaceX most csak trollkodik az űrjoggal, avagy valóban független marsi kolóniát szeretne majd létrehozni…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!