A kis szereplők nagy tervei
A RocketLab „Pics Or It Didn't Happen” rakétájának indítását követő videó
A kisebb szereplők közül a legnagyobb jelenleg a SpaceLab nevű amerikai cég, akikről már volt szó. Az Electron elnevezésű rakétájuk, ami többé-kevésbé a Falcon 9 kicsinyített másának tekinthető. A cég és rakétája eddig meglehetősen jól szerepel, 2019-ben hat sikeres indításon voltak túl, és 2020 is jól kezdődött, de aztán az idei harmadik, összességében a 13. indítás, melyet a „Pics Or It Didn't Happen” (Képeket, vagy nem történt meg – minden rakétát efféle szellemes névvel látnak el) elnevezésű rakétával hajtottak végre, egy csatlakozó kilazult, áram nélkül hagyva a Rutherford rakétahajtóművet üzemanyaggal tápláló elektromos pumpát.
Kevesebb, mint két hónappal később már indult is a következő Electron, és elég jól állnak betervezett indításokkal, amelyek egy részét feltehetően nem is tudják megvalósítani idén. A tervezett indítások egyike az Amerikai Űrerő (U.S. Space Force) tesztműholdját vinné a világűrbe, és az első indítás lenne, amit a RocketLab immár amerikai területről, a Virginia államhoz tartozó Wallops szigeteken lévő kereskedelmi űrközpontból hajtanának végre. Az összes eddigi indítás (és a tervezett indítások többsége) az Új-Zéland északi részén található Mahia félszigetről lett végrehajtva, és alapvetően onnan is fognak zajlani a jövőben.
A „Return to Sender” első fokozata a vízbe érkezés után
A RocketLab vezetője, Peter Beck menet közben bejelentette, hogy az első fokozat újra felhasználására vonatkozó koncepciójuk tesztelésén is elkezdtek dolgozni. Még az utolsó 2019-es indításkor hajtotta végre kísérletet arra, hogy az első fokozatot a leválás után valamennyire irányítottan vezessék a légkörbe. A teszt sikeresen zárult, amit egy második teszt is követett 2020 januárjában. 2020. november 16-ára kitűzött „Return to Sender” (Vissza a Feladónak) elnevezésű rakétájukkal immár a fokozatot ejtőernyővel lassítva hozták vissza. A cél most még csak az, hogy mennyire károsodik a fokozat a visszatérés folyamán. A teszt sikeres volt, és azt tervezik, hogy hamarosan már a helikopterrel való elkapást is élesben tesztelhetik.
A Virgin Orbit Launch Demo 1 összefoglaló videója
Talán a legnagyobb kihívó a Virgin Orbit, amely ugye egy 747-es szárnya alól indítja a hordozórakétát. Az első tesztindításra 2020 májusában került sor, és bár a leválás és a hajtómű beindítása sikeres volt, aztán a hajtómű leállt, így a Launch Demo 1 elnevezésű teszt kudarc lett. A Launch Demo 2 jelenleg december 19-re van ütemezve, fedélzetén 10 darab cubesattal. Több megbízásuk is van a tarsolyban, többek között az Amerikai Légierőtől egy tesztindításra, de a cég eredetileg a OneWeb műholdas internetszolgáltató műholdjainak indítására jött létre, a OneWeb pedig azóta kihátrált a szerződésből, mindössze 4 indításra csökkentve az elvárást. A OneWeb véleménye szerint a 12 millió dolláros listaárú rakéta túl drága a többi opcióhoz képest, a Virgin Orbit viszont a bíróságon támadja a döntést. Helyzetüket némileg nehezíti, hogy a OneWeb ugye csődvédelembe volt kénytelen menekülni 2020 márciusában, ahonnan csak 2020 novemberében szabadultak, miután a brit kormányzat és egy befektető összesen egy milliárd dolláros tőkeinjekciót adott a cégnek.
Az amerikai kormányzat támogatását nem lehet eléggé kiemelni, lévén összesen 986 millió dollárt osztottak szét úgy a nagyobb szereplők (SpaceX vagy ULA), mint a kisebb szereplők (RocketLab, Virgin Orbit, Vector -> Aevum (erről mindjárt) vagy az XBow Launch System) számára. A cél az, hogy az Egyesült Államok az űripari versenyben, és persze nem mellesleg a katonai űralkalmazások terén megfelelő redundanciával bírjon. Azaz egy-egy cég vagy hordozóeszköz kiesése ne jelentse azt, hogy onnantól ne lehessen például új katonai műholdakat felküldeni, vagy egy meghibásodott (esetleg elpusztított) műhold helyére csereműholdat indítani. A kisebb szereplők esetén ez ugyan olyan mankó a várhatóan döcögős elindulásnál, mint ahogy anno a SpaceX számára a DARPA megbízásai volt az első Falcon-1 esetén.
Az Aevum Rawn X drón, hasa alatt a hordozórakéta, amely a műholdat viszi fel a világűrbe (@Aevum)
Az egyik támogatott cég, a Vector azonban 2019-ben csődvédelembe volt kénytelen menekülni anyagi problémái miatt, így végül a nekik kiosztott, 4,9 millió dolláros indítási szerződést az Aevum kapta meg. Ez a cég csak azért érdemel némi figyelmet, mert bár az alapelv megegyezik a Virgin Orbit által használttal, vagyis egy repülőgépről, nagy magasságban indított folyékony hajtóanyagú rakéta viszi fel a műholdat, a repülőgép történetesen itt egy új építésű, 25 tonnás drón.
A kínai CAS Space hordozórakéta tervei (@CAS Space)
Hogy verseny van a kisebb hordozók terén, az jól látszik Kína válaszából, ahogy azt már a korábbi összefoglalóban is említettem, Kína a jelek szerint némileg eltér a korábban szigorúan állami irányítású rakétafejlesztésektől, és magáncégeket alvállalkozóként támogat, valahogy úgy, ahogy a SpaceX is elindult. Ilyen a némileg furcsa elnevezésű Galactic Energy cég, amely nagyjából a RocketLab-féle elképzelést másolná le, míg a CAS Space, legalábbis papíron egy fokkal nagyobbra tör, és rögtön egy egész sor hordozórakétát képzelt el, amelynek a végén egy kisebb méretű Falcon 9 és Falcon Heavy klón is helyt kap, ráadásul azok újrafelhasználási koncepciójával együtt. Ezek a cég egy sor másik cég mellé sorakoztak fel, így Kínában már összesen már több, mint 10 cég foglalkozik rakétatervezéssel és építéssel. Landspace, iSpace, OneSpace, Linkspace, Galactic Energy, Deep Blue Aerospace, SpaceTrek, Space Transportation, Jiuzhou Yunjian, Seres Space Exploration Technology. Ezek mellett ott van még az állami CASIC leányvállalata az Expace, míg a szintén állami CASC leányvállatata a China Rocket. Még ha ezek egy része várhatóan le is fog morzsolódni, maga az irány és kezdeményezés eléggé látványos.
Az Isar Aerospace elképzelése saját kis méretű hordozórakétájuk indításáról (@Isar Aerospace)
Némi késéssel, de Európa is próbálna reagálni, legalábbis nyáron megjelentek a szaksajtóban olyan hírek, hogy három kisebb német startup egyenként 500-500 ezer euró támogatást kap a német űrügynökség (DLR) illetve ESA Boost! programjának keretében. Mint később kiderült, erről nincs szó, a Boost! programot valóban elindították, ám a pénz szétosztásáról még nem született döntés. Amúgy a szóba hozott cégek közül a legjobban álló most az Isar Aerospace, amely a RocketLab Electronjához hasonló (vagyis.: kisebb méretű Falcon 9) rakétát épít, és jelenleg 2021 végét célozzák meg az első indítással. A HyImpulse nevű startup pedig háromfokozatú rakétát épít, viszont némileg forradalmian hibrid rakétahajtóművekkel, tehát olyan szilárd üzemanyagot oxigénnel égető megoldással, mint a SpaceShipOne és SpaceShipTwo járművek használtak.
Tervek tehát vannak, kérdés, hogy lesz-e szükség ennyi kisebb szereplőre a piacon, és az éles versenyben hányan tudnak majd talpon maradni...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
