Az Arecibo rádióteleszkóp szomorú története
Ugyan a médiában erről bőven volt hír, de azért érdemes megemlékezni röviden róla. Az 1950-es években, eredetileg az ionoszféra jobb megértésére szolgáló megfigyelésekre illetve rádiócsillagászati céllal megálmodott elképzelést a Védelmi Minisztérium ARPA irodája (a mai DARPA elődje) karolta fel. Őket elsősorban az érdekelte, hogy a szovjet nukleáris robbanófejű ballisztikus rakéták vajon követhetőek és azonosíthatóak-e ahogy az ionoszférán áthaladnak. A 305 m átmérőjű antenna különböző potenciális építési terület (Hawaiitól kezdve Kubáig) megvizsgálása után a Puerto Rico-i Arecibo város melletti épült meg végül, a tulajdonosa pedig a non-profit Nemzeti Tudományos Alapítvány (National Scientific Foundation, NSF) lett.
Az Arecibo rádióteleszkóp még fénykorában (@National Astronomy and Ionosphere Center)
A katonai kutatások azonban rövid úton háttérbe szorultak, és inkább a tudományos kutatások terén kezdték el kihasználni, nevéhez fűződik többek között a Merkúr pontos forgási periódusának (59 nap) meghatározása 1967-ben, 1974-ben az első bináris pulzár felfedezése (ami 1993-as fizikai Nobel-díjat is elhozta a kutatóknak). Aztán 1981-ben a Vénusz első komplett radar-térképének elkészítése, és 1992-ben az első bizonyított Naprendszeren kívüli bolygók felfedezése (majd 1994-ben azonosítottak még egy bolygót) a PSR B1257+12 azonosítójú pulzár körül.
Elszakadt kábel az Arecibo rádióteleszkóp antennáján (@University of Central Florida)
Az űrteleszkóp sorsa viszont egyre nehezebb lett, 2007-ben a NASA megvonta tőle a támogatást, és az egyre fogyatkozó befolyó összegek miatt az NSF a költségvetést visszavágta, amire az addig azt üzemeltető Cornell Egyetem visszalépett 2011-ben, és először az SRI International, majd onnan 2018-ban a Közép-Floridai Egyetem által vezetett tudományos kutató konzorciumhoz került, de a tulajdonos természetesen továbbra is az NSF maradt. Valamennyire sikerült pénzt keríteni, de nem elégségeset ahhoz, hogy komplett nagyjavításra kerüljön sor. A 2014-ben egy földrengés rázta meg az építményt, ahol több komoly sérülést is elszenvedett, köztük a tartókábelekben is. Ezt 2017-ben a Maria hurrikán még megfejelte, majd 2020 januárjában egy újabb, ezúttal 6,4-es erősségű földrengés rázta meg Puerto Ricót. A COVID-19 miatt újabb nehézségekkel kellett szembenéznie az üzemeltetőknek, de abban bizakodtak, hogy a legrosszabbon már túl vannak. 2020. augusztus 10-én azonban a mintegy 800 tonnás, az antenna tányér feletti központi platformot tartó 3x3 kábelből egy elszakadt, és a lehulló kábel 30 méteres rést ütött az antenna tányéron.
Az Arecibo rádióteleszkóp sérülésének mértéke 2020 novemberében (@University of Central Florida)
Majd miközben a lehetséges javítási módszereket elemezték, november 6-án egy második kábel is elszakadt, további károkat okozott az antennában. Az NSF az Amerikai Hadsereg Mérnök Gárdáját ( United States Army Corps of Engineers ) kérte fel, hogy segítsenek a rádióteleszkóp állapotának felmérésében. Három különböző elemzés birtokában aztán úgy döntöttek, hogy túl veszélyes művelet lenne a javítás, így az Arecibo leszerelése mellett döntöttek november végén. Majd jött december elsején a hír, hogy a tartókábelek végleg feladták a küzdelmet, és a cirka 800 tonnás platform lezuhant, magával rántva a tartóoszlopok közül az egyiket, illetve teljesen összezúzta az antennát.
A kínai FAST rádióteleszkóp (@NAOC)
Az Arecibo elvesztése leginkább a radar-csillagászat számára nagy veszteség, az 1990-es évektől ilyen téren a leghatékonyabb eszköz volt a kezükben, több aszteroidáról is részletes radar-fotót készítettek, és kémlelték az égboltot esetleges kóbor, a Földre veszélyes égitestek után kutatva. A kínai FAST rádióteleszkóp alig titkoltan azért készült, hogy az Arecibót túlszárnyalják: mintegy 400 méteres tányér-átmérőjével jóval nagyobb volt a „konkurensénél”, így a világelsőség egyértelműen az övé lett, noha például radar-csillagászatra (jelenleg legalábbis) nem képes, csak a beérkező rádiójelek összegyűjtésére. Az NSF ugyan tervez több rádió-teleszkóp-rendszert is, de azok inkább toronyba épített, forgatható antennák vagy antenna-csoportok. Ezek sokkal rugalmasabban, több célra használhatóak, így kétséges az, hogy fog-e épülni valódi utód, lévén relatíve kevés olyan előnye van, a fix antennatányéros megoldásnak, ami alátámasztja a magas építési költségét – úgy, hogy közben sok más programmal kell a pénzügyi támogatásért versengenie.
Az Arecibo rádióteleszkóp sorsa így szomorú és méltatlan véget ér várhatóan…
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
