2022. július 3., vasárnap

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Űrhajózás összefoglaló 2021

"Szokásos" évi visszatekintés, mi minden történt az űrhajózás kapcsán az elmúlt évben.

[ ÚJ TESZT ]

Kína, a növekvő sárkány kora és India, aki próbálna felzárkózni


Egy 2018-as kép egy kínai falu közelében visszahullott Hosszú Menetelés 3 rakétafokozatról; hiába a fejlődés, az ország rakétaprogramja még mindig magas rizikófaktorú (@Weibo)

A kínai űrprogram hosszú ideje lassú, de határozott fejlődést mutat, és azt, hogy egyre nagyobb tempót szándékozik felvenni, egyszersmind generációváltást is igényel. Például a hordozórakéták terén. A Hosszú Menetelés 2, -3 és -4 rakéták évtizedek óta megbízható igás lovakként viszik a világűrbe a műholdakat és a Tajkonautákat, de az általuk elsődlegesen Hidrazin és Dinitrogén-Tetroxid hajtóanyag páros részben mérgező-környezetszennyező, részben elégtelen hatásfokú a XXI. században már. Ezért ezen rakétacsaládok leváltására már elkészültek a Hosszú Menetelés 6, -7 és -8, amelyek egységesen az YF-100 és -115 kerozin – oxigén hajtóanyagú rakétahajtóművekre épülnek, ám amíg kellően nem lesznek megbízhatóak, addig a régi rakétákkal párhuzamosan használják őket.


A 2021 márciusában indítás előtt álló Hosszú Menetelés 7A rakéta (@CALT/ChinaDaily)

Ezek közül a Hosszú Menetelés 7 jelentősége, hogy ez váltja a Hosszú Menetelés 2F és -2H variánst, így a személyzettel repülő űrhajók és a teherűrhajók indítását is ez a típus végzi, vagy fogja végezni, és nagyjából 13,5 tonnát képes Alacsony Föld Körüli pályára felvinni. 2020-ban a GeoTranszfer pályára műholdakat indító Hosszú Menetelés 7A első kísérleti változata kudarcot vallott indításnál, de 2021-ben két sikeres -7A és két sikeres -7 indításra is sor került, utóbbi egy-egy teherűrhajót juttatott fel, amelyek a Tianhe űrállomás-modult látogatták meg.


A Hosszú Menetelé 6 hordozórakéta indítása 2021 április 27-én (@CALT, CNSA)

A kisebb Hosszú Menetelés 6 rakéta, amely függően a pályától 1-2 tonnát vihet fel, szintén négy sikeres indításon volt túl 2021-ben, amelyek főleg Napszinkron vagy Polár pályákra állítottak kisebb műholdakat. Az hetes és hatos rakétatípus közötti méretű, LEO-ra 8,4 tonnás teherbírású Hosszú Menetelés 8 rakétának elvben két indítása is lett volna 2021-ben, ám ezekre nem került sor.


A TienKung teljes kiépítése a tervek szerint 2022 végére (@CNSA)

A kínai űrprogram jelenje a Tienkung (Mennyei Palota) űrállomás, amelynek bázis modulja a Tienho (A Menyország Harmóniája vagy Békéje), egy 22,6 tonnás, amely a Mir vagy a Zvezda moduljához erősen hasonlít (más szóval: esélyesen azok terveire épült). A végén egy dokkolóport, az elején található dokkoló szekcióban 1 előre néző, illetve egy-egy balra, jobbra és lefele néző dokkolóport található, valamint egy felfele néző zsilipajtó az űrsétákhoz.


A SenCsou-12 - Tienkung küldetés egy hónapos összefoglaló videója

A modul 2021 április 19-én indult a világűrbe egy Hosszú Menetelés 5B rakéta orrán, és sikeresen pályára is állt. Az indítás után némi riadalmat okozott, hogy a Hosszú Menetelés 5B hatalmas középső fokozata nem irányított módon tért vissza a légkörbe, de végül az Indiai-óceánba csapódott és nem okozott semmiben kárt. Május 29-én indult is hozzá a TienCsou-2 (’Mennyei Hajó’) teherűrhajó, és be is dokkolt még aznap. Majd következett a SenCsou-12 űrhajó három tajkonautával. Ez az űrhajó anno még 2016-ban a Tienkung-2 űrállomás második küldetésére volt hivatott, ám pontosan meg nem nevezett okokból azt lemondták és a Tienkung (azonosító nélkül) új űrállomás első útjára lett átirányítva. Ez az út június 17-én indult el, fedélzetén az 56 éves Nie Haisheng parancsnok, az 54 éves Liu Boming és a 45 éves Tang Hongbo, és még aznap be is dokkoltak az űrállomásra.


A Tienkung kiépítése 2021 októberében két TienCsou és egy SenCsou űrhajóval (@Shujianyang)

Ha a szovjet űrállomásokkal próbálunk analógiát vonni, akkor a Tienkung-1 és -2 a korai Szaljut űrállomásoknak felelnek meg, és a tapasztalatszerzés volt a céljuk. Az új Tienkung moduláros űrállomás pedig a Mir-nek megfelelő képesség és a folyamatosan lakott űrállomás üzemeltetésének szintje. Július 4-én sor került az űrállomáson az első űrsétára (ez csak a második kínai űrséta, az elsőre még a SenCsou-7-nél került sor, 2008-ban), majd augusztus 20-án a másodikra.


A SzenCsou-12 személyzete a sikeres földetérés után (@CCTV, CSNA)

A három hónapig tartó küldetés végül szeptember 17-én ért véget, mikor mindhárom űrhajós sikeresen visszatért a Földre. Érdekes, hogy a SenCsou-13 csak majdnem egy hónappal később indult, fedélzetén az 54 éves Csaj Cse-kang parancsnok, valamint a 42 éves Vang Ja-ping (Kína második női űrhajósa, aki űrben jár) és a 41 éves Je Kuang-fu. Érdemes megjegyezni, hogy mindkét űrhajó személyzetét úgy válogatták össze, hogy a parancsnok 3x járt a világűrbe, az egyik kutató űrhajós kétszer és a harmadik egy újonc volt. A küldetés itt már fél éves időtartamig tart, és a tervek szerint innentől ez lesz az általános küldetésprofil, valamint már az űrállomáson lesz a személyzetváltás és folyamatosan lakott lesz.


Vang Ja-ping élő előadást tart iskolásoknak a Tienho modulban (@ChinaDaily, CNSA)

A Tienkung a tervek szerint 2022-ben két tudományos modullal bővül, a MengTien-nel és a VinTien-nel, illetve 2024-ben terveznek egy Hubble űrteleszkóphoz hasonló kínai űrteleszkópot pályára állítani, amely az űrállomás közelében fog keringeni, lehetővé téve, hogy időről időre karbantartást végezzenek rajta az űrállomásról. Persze az űrállomás a rövid távú terv, a közép távú tervek most a Holdról szólnak…


A Zuhai légishow és kiállításon bemutatott CZ-9 (középen) és az CZ-5DY (tőle balra) makettek

2021 szeptemberében bemutatásra került a 2030 utáni holdraszállás eszköztára. Noha a tajkonautákat szállító új típusú űrhajó még nem fedték fel, de egy új hordozórakétát, ami indítani fogja, igen. Az elnevezése még nem igazán ismert, az Új-Generációs Embert Szállító Indító Jármű elnevezés pedig nyelvtörőnek is szép, egy másik előadás alapján feltehetően a valódi elnevezése CZ-5DY. A Hosszú Menetelés 5 rakéta 5 méter átmérőjű fokozatára épülő rakéta három ilyen fokozatot fog össze YF-100K hajtóművekkel (amelyek a Hosszú Menetelés 6, -7 és -8 esetében használt YF-100 továbbfejlesztése), 2211 tonnás induló tömeg mellett fog 27 tonnás terhet eljuttatni Hold körüli pályára, illetve 70 tonnát Alacsony Föld Körüli pályára. Felvázoltak egy „gyors” Holdrajutás koncepciót is, mely szerint két ilyen rakétával lehetséges lenne kínai űrhajóst juttatni a Hold felszínére 2030-ra, amelyben az egyik rakéta a személyszállító űrhajót, a másik pedig a holdkompot vinné fel.


Két CZ-5DY rakéta indítással felvázolt kínai holdraszállás koncepció (@CNSA)

Szintén bemutatták a jóval nagyobb Hosszú Menetelés 9 rakéta makettjét is, ennek fejlesztése is jól halad, a második fokozat hidrogén-oxigén hajtóanyagú hajtóművét és az első fokozat kerozint égető hajtóművét is tesztelték, illetve elkészült a 10 méter átmérőjű központi fokozat szerkezeti gyűrűjének egy prototípusa. A rakéta a tervek szerint 140 tonnát tud majd Föld körüli pályára, 50 tonnát pedig a Holdhoz eljuttatni. A várható első indítása 2028-ra van prognosztizálva, amely két évvel előrébb lett hozva a korábban említett időponthoz képest.


Feltehetően csak vázlat, de mégis valamennyire hivatalosnak tekinthető kép az új fejlesztésű kínai űrhajóról és holdkompról (@CNSA)

Bemutatásra került annak vázlata is, hogy milyen módon képzelik el a közös orosz-kínai holdbázist, de jól jellemzi a tervek kidolgozottságát, hogy inkább csak általánosságokat határoztak meg benne a 2030-as időszaktól kezdve, öt lépésben felvázolva, hogy építenének ki egy állandóan lakott holdbázist. Viszont feltűnő, hogy (legalábbis leírva) nyitottak az együttműködésre bárkivel, aki csatlakozni szeretne.


Az ILRS első öt küldetésének koncepciója, az első rögtön egy alap holdbázist takar, saját energiaellátással, az ötödik pedig már egy holdteleszkóp kiépítését (@CNSA)

Ezzel együtt Kína láthatóan nagy sebességre kapcsolt, a Tienkung ugyan azt valósítja meg, amit anno a szovjet űrprogram még az 1980-as években elért, de látható, hogy nem kívánnak megállni itt. A politika jelenleg abba az irányba tendál, hogy Oroszországot Kína irányába lökték, akik persze ezt a lehetőséget ki is használják, így bővítve nemzetközivé űrprogramjukat, kitörve az Egyesült Államok politikája miatti bezártságból. Noha még lemaradásban vannak, az aligha vitás, hogy bőven meg van a potenciáljuk arra, hogy a 2030-as évekre immár az egykor szovjet és amerikai, majd amerikai (ill. nyugati) és orosz központú nemzetközi űrkutatás három pólusú lesz, vagy ha bipoláris marad, akkor inkább nyugati (NASA, ESA, JAXA, stb.) és keleti (CNSA és Roszkoszmosz) felosztású lehet…

India, kissé lemaradásban

A cím talán kissé megtévesztő, mert a sokkal gazdagabb nagyhatalmakat követve továbbra is India az az ország, amely sikeres űrprogramot tudott kiépíteni, és a legközelebb áll ahhoz, hogy a Szovjetunió/Oroszország, az Egyesült Államok és Kína után negyedik országként saját maga által épített űrhajóval juthasson el a világűrbe.


A Gaganyaan fantáziarajza

A Gaganyaan („Égi Jármű”) nagyjából Szojuz méretű, de csak két modulos felépítésű (túlnyomásos személyzeti modul és a nem túlnyomásos műszaki modul – mint a Vosztok, Gemini, Apollo, Orion, Crew Dragon, Starliner, stb.) űrhajó három űrhajóst vihet majd a világűrbe, és az első, személyzet nélküli útját 2021 végére tervezték, de a hivatalos hírek szerint első sorban a COVID járványhoz köthető problémák miatt ez 2022-re csúszott. Két személyzet nélküli utat terveznek egyébként, amelyekben egy távirányított robot fog az űrhajóban helyet foglalni. Az állatokkal való kísérleti utakat morális okokból elvetették. Az első személyzettel végrehajtott utat, ha a program megfelelő ütemben halad tovább, 2023-ban hajthatják végre. Négy Indiai űrhajós egyébként teljes értékű űrhajósképzést fejezett be 2021 márciusában Oroszországban, és az Indiai űrügynökség, az ISRO együttműködési keretszerződést írt alá a Francia Űrügynökséggel arról, hogy segítenek az indiai űrhajósképzés kiépítésében. A középtávú tervek között egy kis méretű űrállomás is szerepel, ami a 2020-as évek legvégén készülhet el.


Az ULV hordozórakéta "sima" változatainak vázlatai

Ehhez még a mai szemmel elavult, szilárd hajtóanyagú, illetve hidrazin és nitrogén-tetroxid folyékony hajtóanyag párosra épülő hajtóművekre épülő PSLV és GSLV rakétákat használhatják, de fejlesztés alatt van egy Univerzális Indító Jármű (Universal Launch Vehicle, ULV), amelynek a középső fokozata egy kerozin-folyékony oxigén hajtóanyagú, 200 tonnás tolóerővel bíró hajtóművet kap (amely az Ukrán Juzsnoje tervezőiroda segítségével, az RD-810 alapján készül), körülötte pedig különböző méretű szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát lehet felszerelni, a felső fokozatába pedig egy új folyékony hidrogént égető hajtómű kerül. A gyorsítórakéta és a felső fokozat kiépítésétől függően 4,6 – 15 tonna @ LEO képességet biztosít, és koncepció szinten egy nagyobb átmérőjű, 5 hajtóművel felszerelt változatot is kidolgoztak, amely 41 tonnát vihet LEO-ra és 16,5 tonnát GTO-ra. Az új rakéta első indítása 2022-re csúszott, és várhatóan csak a 2020-as évek második felében fogja kiváltani a korábbi rakétatípusokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.