A Műholdas Internetszolgáltatás nagy hajrája

A SpaceX StarLink rendszere kétségkívül ráijesztett a piaci szereplőkre, ugyanis hatalmas ütemben fejlődik, ráadásul teszi mindezt félig-meddig fél lábon: az első StarLink műholdak nem rendelkeztek műholdak közötti lézer-kommunikációval, így csak és kizárólag úgy képesek működni, hogy az adott szolgáltatási terület felett elhaladva földi telepítésű bázisállomásokat kapcsolják össze a felhasználók rendszereivel. Ez lehetővé teszi például az Egyesült Államok egyes régióban a szolgáltatást, de messze nem az a globális rendszer, amelyet megálmodtak és amely a világ bármely pontján képes hálózati kapcsolatot biztosítani. Az is épül persze, de majd a második lépcsőben. Ennek árnyoldala, hogy ahogy egyre több előfizető van, a sávszélesség is elkezdett csökkenni, hiszen meg kell osztani azt a felhasználók között. Amíg 2021 első negyedévében az átlag StarLink felhasználó számára 97,23Mbit/s állt rendelkezésére, ez a harmadik negyedévre 87,25Mbit-re csökkent.

Tren Griffin megosztása arról, hogy a StarLink median átlagsebessége lecsökkent 2021 harmadik negyedévére (@Twitter)

A Transporter-1 úton indult 10db StarLink műhold az első fecskék közül van, amelyek már rendelkeznek a műholdak közötti lézer-kommunikációval, hogy az északi-sark felett megfelelő szolgáltatást tudjanak nyújtani, Elon Musk bejelentése szerint 2022-ben induló minden StarLink műhold már rendelkezni fog ezzel a képességgel, és így megkezdődik a valódi globális kiszolgálási lehetőség kiépítése. Az elsőséghez viszont szükséges a különféle országokban a működési, szolgáltatási engedély beszerzése, ami egyenlőre nem kis kihívás. Egy példa India, amely a világ második legnépesebb országaként fontos célpontja a cégnek, ám a hatóságoktól az engedélyek megszerzése nagyon lassan halad. Mintegy mellékesen, a konkurens OneWeb cégben 42%-ban tulajdonos az egy nagyobb Indiai kommunikációs cég, a Bharti Group.

A OneWeb promóciós videója 2021-ről, a cég első sorban jelenleg a nagy céges, illetve állami megrendelőket próbálja lekötni

Márpedig a OneWeb továbbra is próbálja befogni a nagy riválist, de számtalan tényező hátráltatja, ezek közül az első, hogy nehezen tud megfelelően olcsó indítási szerződéseket kötni, míg a SpaceX-nek ott van a saját, újrafelhasználható első fokozattal induló Falcon 9. Igyekeznek lépéseket tenni a minél kedvezőbb lehetőségekhez, például az ArianeSpace-el újra tárgyalták a korábbi szerződést, így viszont felmondásra került az első Ariane 6 indítás (ami nem kis fejfájást okoz az európai rakétagyártó cégnek), és jelenleg a Szojuz hordozórakétákra építenének.

A legnagyobb kihívás persze az, hogy miből is fizetik az indításokat és a műholdakat, a 2020 márciusában csődvédelembe menekült cég adóságát újra tárgyaltak, Nagy-Britannia állam segítséget nyújtott, illetve a korábban említett indiai Bharti Group is jelentős tőkeinjekciót adott. 2021 elején további 400 millió dollárnyi tőkét tudtak bevonni a japán SoftBank-tól és az amerikai Hunghes Network Systemtől, ami jelzi, hogy a közvetlen csődből sikerült kimenekülniük. A probléma az, hogy a cég ügyvezetője, Sunil Bharti Mittal szerint nagyjából 2,5 milliárd dollár szükséges, hogy a műholdrendszert befejezzék, márpedig ennek még nagyjából a fele továbbra is hiányzik…

A OneWeb jelenleg a Szojuz hordozórakétára fogad (2020-as kép / Roszkoszmosz)

A költségek csökkentésének részeként visszavágták az ambiciózus terveket is, a 2. fázisban tervezett 47 844 műhold helyet immár csak 6 372 műholdból álló rendszert szeretnének kiépíteni. Ez azonban még mindig kétséges, mert a jelen költségek mellett még a 648 műholdból álló első fázist is nehezen tudják tető alá hozni. Hogy tízszer ennyi műholdhoz, és azok indításához honnan lesz pénz, érdekes és kétségkívül fájdalmas kérdés jelenleg a brit telephelyű cégnek. Így a legfontosabb, hogy mihamarabb beindítsák a szolgáltatást, először Nagy-Britanniában, márpedig a 2021 októberre tervezett határidőt nem tudták tartani, ezen sorok írásakor úgy tűnik, hogy a 2022 januári határidőt sem igazán.

Az Amazon első két tesztműholdjával végrehajtandó kísérleti kapcsolat-teszt vázlata (@Amazon)

Ha pedig a StarLink nem okoz elég fejfájást, akkor még ott a másik feltörekvő rivális, az Amazon Projekt Kuiper. Noha a cég hozzávetőleg 4-5 éves lemaradásban van, de az Amazon gigászi pénzügyi hátterével aligha lehet félvállról venni őket – hiszen az anyacég 10 milliárd dollárt szán erre a projektre. Jelenleg 2022 végére tervezik két tesztműhold indítását, a KuiperSat-1 és KuiperSat-2 a viszonylag új és kicsi ABL Space System RS-1 rakétája vinné fel az első kommunikációs tesztekre. De hogy komolyan gondolják a terveiket, jól jelzi, hogy nem kevesebb, mint 9 Atlas V. indítást rendeltek az ULA-tól, amire szükség is lesz, hiszen az FCC engedély alapján 2026-ig szükséges lesz több, mint 3000 műholdat pályára állítani.

A TeleSat Lightspeed műholdjának fantáziarajza (@Telesat)

A negyedik szereplő a kanadai Telesat, akik a francia-olasz ThalesAlenia-val együttműködve tervezik megvalósítani mintegy 5 milliárd dollárból a Lightspeed elnevezésű műholdas internetszolgáltatást. Ez a rendszer mindössze 298 műholdból állna, amelyek magas LEO pályán keringve tudnának szolgáltatást biztosítani. A problémájuk az, hogy a OneWeb és StarLink első jeleire ők is belevágtak a nagy rádiósáv-lefoglalásba, aminek az ára viszont az, hogy 2023 november 3-áig a műholdak felét pályára kellene állítani. Ami a jelen helyzetben aligha lesznek képesek teljesíteni – a gond bár hivatalosan a COVID, de nem mellesleg a pénz is. A cégnek 500 millió dollárnyi adóságjegyzéssel sikerült a befektetés megolajozni, majd a Kanadai kormány még 1,44 milliárddal szállna be, de ez még csak cirka a 20%-a a szükséges összegnek, 2021 végén nyílt befektetési céggé alakultak, hogy könnyebben tudjanak tőkét bevonni. Figyelembe véve a versenyhelyzetet, nincsenek könnyű helyzetben…

Itt pedig még azért illik megemlékezni arról, hogy Kína is bejelentette még 2020-ban, hogy egy közel 13 000 műholdból álló globális LEO műholdrendszert szándékozik létrehozni az internetkapcsolat biztosításáért. Túl sokat nem tudni a pontos tervekről, de a Kínai központi tervekben megjelentek az erre vonatkozó utasítások, vagyis a közeli jövőben várhatóan a Kínai műholdrendszer kiépítése is…

Az űrbéli roncsderbi….

A gigászi műholdrendszerekkel kapcsolatos aggodalmak viszont nemhogy csitultak, de inkább hangosabbak lettek. Egyre többen fejezik ki nemtetszésüket amiatt, hogy több tízezer műhold fog megjelenni Alacsony Föld Körüli keringési pályán, holott a jelenlegi állapotok mellett is elő-elő fordulnak ütközések és problémák. Morbid valahol, hogy Kína az ENSZ űrjoggal foglalkozó szervezetének hivatalos levelet küldött, jelezve, hogy a Tianhe űrállomásnak kétszer kellett pályát módosítani egy-egy Starlink műhold miatt, 2021 júliusában és októberében. A levélben arra kéri a szervezetet, hogy emlékeztesse a nemzetközi kötelességükre az országokat a világűrben végrehajtott feladatok kapcsán.

A Koszmosz-1408 lelövésének vizualizációja

Ezen nem segít, hogy Oroszország 2021. november 15-én egy ASAT (Műhold-elleni) tesztet hajtott végre, amely több, mint 1500, radarral követhető roncsdarabot hagyott a már működésképtelen Koszmosz-1408 műhold lelövése után. A roncsfelhő útjából ki kellett térnie az ISS-nek és a StarLink műholdjainak is.

Ugyanakkor, noha folyamatosan jönnek azok a hírek, mely szerint (költői túlzással) ha a világűrbe indulsz lassan szlalomozni kell, hogy nehogy elcsapjon valami, azért a valóság korántsem olyan sötét, inkább a probléma az, hogy hiányoznak a megfelelő nemzetközi, mindenki számára egyértelmű és betartható szabályozások. Ahogy egy ESA képviselő fogalmazott, noha a SpaceX (és Elon Musk) afféle ördögnek van ennek a témában beállítva, valójában Ő is irigykedik inkább rá, hogy ennyi műholdat megengedhet magának. A világűr mindenkié, tehát a problémamentes együttműködésre kellene törekedni.

Ha nem is teljesen problémamentes, de az együttműködésre jó példa a konkurens OneWeb és SpaceX esete, akiknek két műholdja, a Starlink-1546, és OneWeb-0178 olyan közel haladt el egymáshoz, hogy a megközelítés előtt már időben elkezdődött a kommunikáció. Persze először a OneWeb talán rossz úton indult el, ugyanis a médiában jelezte, hogy a StarLink műholdja veszélyezteti az övét, és a SpaceX nem hajlandó pályát változtatni. Miután az FCC kvázi tárgyalóasztalhoz ültette a két felet, azok rövid úton megegyeztek, hogy a Starlink-1546-on kikapcsolják az automata ütközés-elkerülő rendszert, hogy ne zavarjon be, így a OneWeb-0178 egy kisebb pályamódosítással kellő távolságra haladhatott el mellette. Ami cirka egy kilométer volt, ami a világűrben irgalmatlan közelinek minősül…

Viszont fel kell készülni, hogy az ilyesmik hamarosan nemhogy naponta, de óránként előfordulhatnak…