Bevezetés

Úgy gondoltam, megéri írni arról néhány sort, hogy hogyan turbózzuk fel a jó öreg Sound Blaster X-Fi hangkártyáinkat. Külföldi oldalakon elegendő információ áll rendelkezésre, de még ott sem összefoglalva, hanem úgy kell összecsipegetni a lényeget és nem is láttam egyelőre senkit, aki egy ekkora módosítást hajtott volna végre – annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem vagyok egyedül.

Főleg az XtremeMusic és az Xtreme Gamer Fatality Pro kártyákkal foglalkoztam, de mivel a többi modellek sem különböznek lényegesen egymástól, a módosítási alapelv tökéletesen alkalmazható minden esetben.
Sokan mondhatják, hogy: "Minek pocsékolni az időt egy kifutott holmira? Megveszem a legújabb vasat 250$-ért és az tuti gyalul mindent!". Nos, nekik csak sok szerencsét kívánhatok a választásukhoz, mert tényleg igazuk van – ha a papíron a száraz számadatokat-paramétereket nézik, és egyszerűen csak lépést akarnak tartani az új termékekkel. Egy kis tuning és hallgatózás után csalódnom kellett, mert hangminőség tekintetében a jó öreg hangkeltőink gyakorlatilag nem csak utolérhetik, de maguk mögött is hagyhatják a legújabb modelleket. Gondolok itt a Titanium HD-re, Auzentech Forte-ra, de egyszerűbb külső DAC-ok sem ellenfelek.

A tuning lényege, hogy a "stúdió" minőségű kártyáink alkatrészeit a kor színvonalának megfelelőre kell cserélni, és olyanokra, amit a ugyanazon a célból fejlesztettek ki, mint ezeket a hardvereket. Helyi lehetőségektől függetlenül, megközelítőleg 40€-ból és egy kis szabadidőből kihozható. A végeredmény pedig egy rendkívül tiszta, dinamikus, meleg 3D hangzás, finom részletességgel – és a basszus ahogy talán soha nem hallottad! Szerencse, hogy nem vagyunk egyetlen formához kötve, hanem kisebb változtatásokkal kialakíthatjuk a számunkra legszimpatikusabb hangzást.

Számítok rá, hogy nálam kezdőbbek is olvassák majd ezt az útmutatót, ezért próbáltam minden olyan lényegesebb trükkre és pontra kitérni, ami segítségükre lehet. Emlékszem, kezdetben én nagyon örültem volna valami hasonlónak.

Ez a tuning egyformán működik az XtremeMusic / Xtreme Gamer Fatality Pro
hangkártyákon

Ezekre lesz szükség:
Műveleti erősítő (OpAmp):
- 1 db OPA1602AID (első hangszóróknak)
- 3 db OPA1602AID (a többieknek)
vagy
- OPA1612AID (mint alternatíva)

Adapter (opcionális):
- 1 db SOIC to DIP8 adapter (az első hangszóróknak)
- 3 db SOIC to DIP8 adapter (a többieknek)

Oszcillátor:
Ultra precision 1ppm TCXO 24.576MHz

Kondenzátorok:
- 4 db Elna Silmic II 22uF 16V (lila, az első hangszóróknak)
- 12 db Elna Silmic II 22uF 16V (lila, a surround hangszóróinak)
- 1 db Elna Silmic II 1500uF 16V (Panasonic FC ha nincs más a főkondinak)
- 6 db Wima MKS 0.1uF 63V (más filmkondenzátor is megteszi bypassnak)
- 1 db Elna Tonerex 100uF 50V (a műveleti erősítőknek kell, a minimum 25V)
(A DAC körüliekkel lehet variálni ízlés szerint pl. Elna Silmic II, Silmic, Cerafine, Tonerex, Nichicon KZ,vagy FG, Panasonic FC vagy FM)
- 1 db Elna Silmic 45uF 16V
- 3 db Elna Cerafine 10uF 50V
- 2 db Elna Silmic 22uF 16V

Forrasztáshoz:
- ónszívó pumpa (semmi speciális)
- forrasztó paszta (semmi speciális)
- alacsony olvadáspontú minőségi forrasztó ón (ami chiphez jó)
- forrasztó ón (minőség itt sem árthat, de nem muszáj)
- csipesz (nem létkérdés, de jól jöhet)
- forrasztópáka vékony heggyel kis teljesítményű (kb 30W)
- forrasztópáka nagy teljesítményű (minimum a 70W)
vagy
- forrasztó állomás (ideális a szabályozható ESD Safe)

Az általam felsoroltak majdnem mind beszerezhetőek az eBay-ről, még az új kártya is megvehető kb. 30€-ért.

A turbózás I.

Mit és mire cseréltem:

A műveleti erősítőkről (OpAmp):
Azt gondolhatnánk, hogy az egyetlen szerepük a jelek felerősítése, és néhány paramétert figyelembe véve bármi alkalmas lehet erre az egyszerű feladatra. A DAC chipből kijövő hang még nem nevezhető kellemesnek és ezért kell még néhány dolog, ami kissé finomít a gépzajon. Ennek a folyamatnak az egyik jelentős eleme a műveleti erősítő, ami sajátos karakterének megfelelően ezt elvégzi, és ezáltal kulcsfontosságú abban, hogy hangkeltőnk hogyan szerepel.

Foglalat(ok) használatát javasolnám legalább kezdetben, hogy ne fosszuk meg magunkat a felfedezés élményétől, és a könnyű csere lehetőségétől. Néha egyszerűen csak elégedettséget ad a fülnek, ha a kedvenc 100x hallgatott muzsika másképp szól. Az újabb chip(ek) pozicionálása megegyezik a szöveg irányával a régieken vagy vegyük figyelembe a kis félkör alakú formát vagy pici kör alakú bemélyedést a felületen. Az alkatrész gyors halála várható, ha rossz irányban használjuk, vagy mono adapterbe sztereo chip kerül.

Különböző műveleti erősítők, foglalatok az RMAA (teszt program) eredményeit befolyásolják, és nem feltétlenül abban az irányban, amit a hangzás alapján elvárnánk. Valódi előnye, hogy felfedi a rendszer azon hibáit és gyengeségeit, amelyekkel esetleg foglalkozni kell.

Műveleti erősítő kiválasztásánál nem árt emlékezni, hogy az egész módosítás célja, hogy a fület tegyük elégedetté. Az adatlapok segíthetnek, hogy megbecsüljük, hogy egyáltalán mivel is érdemes foglalkozni, de nem túl okos dolog vakon az adatokra hagyatkozni, mert a nyers adatok alapján egy varjú is potenciális énekesmadár, amíg dalra nem fakad.

Egy rövid lista azokról a típusokról, amiket említésre érdemesnek tartok.

LM4562: Néhány éve nagy port kavart a módosítók köreiben, mert ezt legalább zenére tervezték, és egyértelműen jobb, mint a kártyán a gyáriak. Manapság kifutott típus, mert találunk jobbakat is. Előnye, hogy közvetlenül a panelre forrasztható, de akad bőven hibás példány is, ami éppen működik (pl. ciripel), és rendkívül érzékeny a külső zajokra, tehát árnyékolni kell, ezért nem egy szerencsés választás.

LME49720: Az LM4562-nek egy kissé továbbfejlesztett változata. A hangzásban nem nagyon van eltérés, de árnyékolást legalább nem igényel.

LME49860: Az előbbinek egy picit kifinomultabb utódja.

JRC5534D: Egy olcsóbb alternatívája az OPA228P hangjának. Csak egy külső DAC -ban hajtottam, az alapján ígéretesnek tűnt, persze külső DAC-ban néha a vacak chipek is egész jól szerepelnek. Ugyan ezt nem tudnám elmondani erről a hangkártyáról.

OPA228P: Hosszú ideig a nagy a kedvencem volt, elsősorban a rendkívül részletes mélyei miatt, sajnos csak DIP8 méretben van. Az OPA228P a mono a OPA2228P a sztereó. Van aki szerint a sztereók egy picit jobbak hangra a monókhoz képest. Gyakran a monók tisztábban szólnak mindenfajta OpAmp-ból.

OPA228PA: Ne tévesszük össze a P-t és PA-t, mert ez utóbbi a magas és közép tartományban jobban szerepel, de a mély nem szól akkorra energiával mint a P-n. Gyakran az eladó sem tudja, hogy a kettő nem ugyanaz.

OPA627AU: Jól szerepel a magas-közép területén a mélyebb tartományban viszont "szűkebben" szól. Nagyon hasonlít a 49710NA (Titanium HD), műveleti erősítőire, de egy picivel több benne az élet.

OPA637SM: Akár az OPA627AU, csak a katonai árnyékolt kivitelben. Tisztaságban az élmezőnybe sorolható, viszont a kis különbségnek borsos ára van.

OPA128SM: Egy hangyányival jobb mint az OPA638AU.

OPA1602AID: Ez egyelőre számomra a legjobb amit használok, és igazi szépsége, hogy nem kell kompromisszumot kötni mert minden területen szépen szerepel. High-End kiegyensúlyozott darab, semmi kétség. Egyetlen parányi hátránya a közép területén egy kis fémes hangzás, ami idővel szinte eltűnik. 2011-ben jelent meg és nem találtam eBay-en, mert csak a nagyobb cégek – mint a Mouser, Farnell, Digikey – árusítják (megszerezhető ingyen, mint free sample, a Texas Instruments-től)

OPA1612AID: Akár az előző, csak egy kissé régebbi változat, minimális eltéréssel a kettő között, és ez legalább kapható az eBay-en, akár átalakítóval is. Az OPA1611AID a monó változat.

Bursons OpAmp: Na ez egy érdekes jószág, mert nem egy chipről van szó. Valakik szerint semmi nincs ami utolérheti, mások ezt erősen vitatják. Egyéb diszkrét műveleti erősítők is léteznek, de mostanában mintha elcsendesedett volna a vita a téma körül (drága mulatság és nincs garancia, hogy a kedvencünk lesz).

Mások Vannak még nagyon jók és biztosan jönnek még jobbak idővel. Viszont Dunát lehet rekeszteni a közepes és főleg a silány minőségűekből.

Megjegyzem, ez alól gyakran nem kivételek az olyan audioeszközök, amikért kemény ezreseket fizettünk, és jó hírnévnek örvendő márka. Egyrészt, mert az idő nem áll meg, másrészt csak a szép paraméterekre figyelve nagyon rá lehet faragni, főleg, ha valaki elfelejti a fülét is bevonni a fejlesztés folyamatba. Végül, de nem utolsó sorban, a gyártó cég 2$ megtakarítást mondhat magáénak az olcsóbb chippel, ami 1 millió legyártott darab után .......

A surround műveleti erősítőiről annyit, hogy a munka közöttük kissé össze van keverve, tehát mindet ki kell cserélni, vagy hagyni. Segítségként, ha valami hiba adódna:

1: bal hátsó, egyik oldalsó (a fő csatornáé alatt)
2: jobb hátsó, közép
3: másik oldalsó, mélynyomó (ez aluról a legalsó OpAmp)

Sajnos az oldalsó hangszórókhoz nem rendelkezem a megfelelő jack dugóval, hogy megállapítsam melyik a jobb és a bal.

Műveleti erősítőkről bővebben angolul:
[link]
[link]

Chip ki- és be forrasztás
Eltávolításuk a lábak összeforrasztásával történhet, majd gyorsan váltva melegíteni kell a két oldalt és egy csavarhúzó vagy csipesz segítségével óvatosan felemelni a panelről, különben letépi a rezet. A gyári OpAmp-ok miatt ne bánkódjunk 1 tized másodpercet sem; ahogy a külföldi fórumokon írták "Megérdemlik a halált".

A lábak átvágása egy gyorsabb biztonságosabb folyamat a megfelelő kisméretű fogóval, aztán csak a maradékot kel eltüntetni ami rendkívül egyszerű.

Chippek, foglalatok forrasztásakor fontos az alacsony olvadáspontú MINŐSÉGI forrasztó ón használata, másképp kalandok várhatók. Javasolt olyan forrasztási segédanyagot használni, mint forrasztópaszta vagy forrasztóvíz, esetleg ha nagyon nincs más kéznél a gyanta is megteszi, de nehezen fogjuk tudni letakarítani a panelről. Kerüljük a nagy teljesítményű forrasztópákák használatát, mert a túlzott hő egy szempillantás alatt károsíthatja vagy tönkreteheti az alkatrészt. A rögzítést egy szélső lábbal célszerű kezdeni, majd újra ellenőrizzük a helyes irányt, pozíciót, majd egy másikat a túloldalon rögzítünk.

Gyakran a lábak közül nehéz eltávolítani a cint, ekkor a folyamatos kísérletezés helyett inkább adjunk többet hozzá és ónszívóval egy kattintással meg is oldódott a gond.

Túlhevülés ellen a problémás részeket nedves papír zsebkendővel kell letakarni, ez kielégítő védelmet nyújt. A víz nem okoz semmilyen kárt az alkatrészekben, amíg be nem üzemeljük – mert akkor zárlatot okoz. Kiszárításhoz használhatunk hajszárítót vagy csak hagyjuk, amíg rendesen megszárad, mert víz kerülhet pl. az X-Fi chip alá vagy csatlakozókba, szóval ne kapkodjuk el.

Nem kötődik szorosan a témához, de ad egy ötletet a forrasztás kivitelezéséhez:
[link]

Egyéb ki- és be forrasztás
A pasztát vagy gyantát célszerű kenni a felületre majd cin hozzáadása után már könnyen megy a dolog. Azért írom ezt le, mert nem lesz egy könnyű dolgunk a gyári forrasztásokkal. Rendkívül nehezen olvad majd meg és még az újonnan hozzáadott cin is gyorsan "odafagy". Tehát – a chipekkel ellentétben – egy nagy teljesítményű pákát ajánlok, különben a sikerélményünk elmarad.

Kondenzátorokat úgy a legkönnyebb kiforrasztani, ha jobbra-balra billentjük őket érzéssel, hogy kihúzza a saját lábát a panelből. Ez tönkreteheti őket, de amúgy is a kuka lesz az új lakosztályuk.

A furatokat legkönnyebben úgy tudjuk kitisztítani, ha egyik oldaláról hevítünk a pákával, a másik oldalon az ónszívót használjuk, de még így is előfordulhat, hogy nem lehet rendesen kitakarítani. Ilyen esetben nekem a gravírozóval való kifúrás oldotta meg a problémát. A hegyet okosan válasszuk meg és ne nagyon tegyünk kárt a furat galvanizált falában. Ezzel a módszerrel akár beleszakadt kondenzátor lábaktól is megszabadulhatunk. Végső esetben a felszínre is lehet forrasztani, jobb mint túlhevíteni a panelen az SMD alkatrészeket. Tisztítsuk le a menetközben keletkezett szennyeződést és segédanyagot a felületről, fültisztító és alkohol vagy más oldószer segítségével.

A turbózás II.

Adapterek
Javaslom ezt a módosítás a kondenzátorok eltávolítása után elvégezni, hogy legyen elegendő helyünk a manőverezésre. Tapasztalatból tudom, hogy a fémes kontakt nem éri el a forrasztás minőségét és ez ritka esetben érzékelhető, valamint a hosszabb zsinórok nemkívánatos zajokat is begyűjthetnek, ami miatt árnyékolni kell (ha hallható).

Kezdetben nem találtam (DIP8 to SOIC) adaptert elfogadható áron (25$-18$/db) ezért vezetéket használtam aranyozott DIP8 foglalattal. Szerencsére azóta már felbukkant elfogadható alternatíva, de a szűkebb költségvetésűek kedvéért leírom hogy hogyan csináltam.

Egy SATA kábel zsinórjából pici L alakú vezetékeket kell forrasztani a panelre, majd azokhoz a DIP8 foglalatokat. Lehet fordítva is, csak úgy nehezebb. Más vezeték is alkalmas, csak legyen tömör, könnyen kezelhető és forrasztható. Érdemesebb a második és az utolsó foglalattal kezdeni és amennyire lehetséges, rövidre vágni a zsinórt. Így az első és a harmadik foglalat magasabbra kerülhet, ami akkor jön jól, ha két mono DIP8 chip kerül átalakítóval az első foglaltba, és mindenképpen kell az extra hely forrasztani is. Ellenőrizzük a vezetékeket közvetlen beforrasztás után csipesszel! Ha utólag derül ki, hogy nem jártunk sikerrel, igen nehézkes lesz kijavítani. Ha 101% -ban biztosak vagyunk, hogy jól sikerült, két komponensű epoxival lehet tovább stabilizálni.

A gyári adapter:
[link]

Kondenzátorok
Óh! az egyik kedvenc témám. Először is sokak számára az általános, és hangtechnikában alkalmazott kondenzátor között nincs különbség. Elmondhatom azonban, hogy csalódniuk kell, mert a különbség igen jól hallható, és nem csak a fantázia szintjen befolyásolják a hangokat. Ez vonatkozik pl. tápegységekre is, ahol a hang, jel nem halad át.

Az Elna kondenzátorokat javaslom, mert minőségüket tekintve igen kiemelkedő helyet foglalnak el a zeneiparban. Minőség alatt nem csak azt értem, hogy nem pukkan ki X óra előtt a használattól. A Low ESR kondi ugyan előny egy általánossal szemben, de nem minden, mert a titok a felhasznált anyagokban és a kivitelezésben rejlik. Nyugodtan kijelenthető, hogy a kártyán található Jamicon kondiknak közük nincs a hangtechnikához (egyesek szerint a minőséghez sem, ahogyan már megszokhattuk azt a Creative termékeiben). Habár a Jamiconok közkedvelt szereplők a számítástechnikai eszközökben, voltak esetek, amikor feladták a harcot. A későbbi szériákon már G-luxon található ezen a helyen. Ebben a módosításban a kondenzátorok cseréje kellemes meleg, dinamikus térbeli hangzást biztosít valamint természetes módon hozzáad a basszushoz és eltűnik a szürke, élettelen érzés. Ezt nem úgy teszi, mintha tekergetném a potikat az erősítőn vagy húzogatnám a hangszínszabályzót.

Vannak, akik a Nichicon márkára esküdnek, aminek én nem vagyok ellene, de bizonyos esetekben – fejhallgatóval – nem tartom szerencsés választásnak. Erre kitűnő példa az Auzentech X-Fi Forte, ahol egy amúgy is közepes tartományokban erős AK4396 DAC chippel hazásították őket, és ez elviselhetetlen egy idő után. Persze ez nem a kondenzátorok számlájára írható, hanem a tervezés egy komoly hibája. Mindenesetre számoljunk a Nichiconok erősebb középtartományával, ezért remek ötletnek tartom vegyesen alkalmazni őket. Egyfajta Elnaból is megárthat a sok az azonos hangzás (sound signature) miatt.

Az elektrolitok általában polarizáltak és az egyik oldalon a negatív polaritás jelölve van egy sávként, és az a láb a rövidebb. A panelen fehér félkör jelöli, de csíkozás sem ritka más esetekben. Fordított irányban történő alkalmazásuk másodpercek alatt tönkreteheti őket, és forrósodás, félpúposodásként jelentkezik. Rosszabb esetben nagyot pukkan és megijeszti a macskát.

Előfordulhat hogy nem áll rendelkezésre amit szeretnénk, vagy csak nem kívánunk sokat költeni, ilyenkor alternatíva a lehet a Panasonic FC, ami olcsóbb és eléggé semleges hangzást biztosít. A gyáriaktól mindenképpen jobb, viszont a legjobb eredmény eléréséhez a drágább út vezet.

A filmkondenzátorok nem polarizáltak. A kerámia vagy tantál jó paraméterei ellenére sem kedvező az audionak, és valódi csúcskategóriás eszközökben nem látni ilyesmit. Baleset? Kétlem.

Decoupling kondenzátorok: Itt a minőség nagyon sokat számít, hiszen a hang ezeken az alkatrészeken halad keresztül, ezért ajánlom az Elna Silmic II használatát. A lila régebbi Silmic II kisebb és talán az egyetlen kényelmes megoldás, mert az újabb feketék nem fognak elférni, hacsak nem bánjuk, a panelnek hogy mindkét oldalát igénybe vesszük. Gyakorlatban a feketék kicsit alacsonyabb ESR-el rendelkeznek és picit jobban szólnak. A lila 1.49-1.71Ohm, a fekete 0.99Ohm körül.

Kondenzátorok a DAC chip körül: Jó alkalom a kísérletezésre, nekem a Silmic I - Cerafine keverék jött be, ami nem egy szabály, hanem egyéni- és felszerelés függő. FONTOSNAK tartom a cseréjüket az óra cseréjével egyidőben elvégezni, különben felborul a hangzás egyensúlya.

X-Fi chip mellett: Sok fórumon láttam, hogy egy jóval nagyobb 2200uF kapacitásúra cserélték, hogy több mélyet tudjanak kicsikarni a kártyából. Ez után a módosítás után egy 1500uf Silmic II tökéletesen elegendő, 2200uF már lyukat üt a falon.

Extra kondik (bypass): A DAC Chip kondenzátorainak a lábára kell őket kötni és egyet az X-Fi chip melletti fő kondenzátoréra. Erre a célra a Wima MKS tökéletes, de ha nincs, akkor más is megfelel. A kártya hangja ettől erőteljesebbé válik, felfed néhány apró részletet. Az egyik legegyszerűbb, filléres változtatás.

Néhány hasznos teszt:
[link]
[link]

Órajel-generátor (TCXO):
Az alap kártyán egy kristály van, amit egy nagyon precíz oszcillátorra akarunk cserélni, ezért a bekötése nem egyforma, de megoldható. Cseréjének hatására a hangok kitisztulnak, szépen elkülönülnek, még az apró zörejek is felfedezhetők a háttérben. A basszus szűkebbé, pontosabbá válik, amit lehet, hogy valaki nem is kedvel. Ezt könnyen kompenzálják majd a jobb kondenzátorok a DAC chip korul. Gyakorlatilag ultraprecíziós órajel-generátor nélkül nem is beszélhetünk minőségi hangkártyáról. Hiába kap THX, hiperX, MZ/X minősítést egy termék vagy akár eléri a 120db álomhatár jel-zaj szintet ha gagyi órajel-generátorral agyonütik a tisztaságot. Egy részeg zenekart sem lehet csak jófajta hangszerekkel korrigálni, mert az órajel olyan szerepet tölt be mint a metronóm.
[link]

Először is távolítsuk el a kristályt. Szerencsére egyenesek a lábai, így a forrasztó hegyével könnyű kitolni, aztán már csavarhúzós rásegítéssel ki lehet húzni a panelből. Az X-Fi chiphez közelebbi nyílásba kell majd kötni az oszcillátor kivezetését, a másik lyuk üresen marad. Kell neki +5V energia is, amit egy tápkábelből nyerhetünk. A piros vezeték +5V, a fekete a föld (GND). Egy molex elosztóval simán megoldható.

Vagy egyszerűen csak kössük a kártya extra tápcsatlakozójának a lábkimenetére, ami a jobb felső részen van. Pici háromszög forma jelöli az 1. lábat, az a +5V, és a 2–3. láb a föld. Így nem kell extra csatlakozó, csak rá kell dugni a floppy vezetéket a kártyára. Van olyan gép, amelyben már nincs floppy vagy a hangkártya nem tartalmaz megfelelő csatlakozót az extra energiafelvétel részére.

A rövidzárlat elkerülése érdekében a TCXO alatti felületet nem árt egy kis ragasztócsíkkal letakarni. A lábait visszahajthatjuk vagy levághatjuk, hogy kényelmesen elférjen. Ha valami gond adódik az órával és nem működik, a Win7 csak várakozik a fő képernyőn és nem tölt tovább. Ha túl gyorsan vagy lassan játssza le a kártya a hangokat, akkor a frekvenciával lesz valami hiba.

A turbózás III.

Teljes megkerülése a műveleti erősítők utáni áramköröknek (muting circuit)

Jó ha van kéznél:
- fogó kis méretű fejjel,
- nagyító 40x,
- csipesz,
- vezeték (pl. SATA kábelből).

A műveleti erősítők (OpAmp) után található néhány áramkör, amelyeken végighalad a hang; a hangnak pedig az a rossz tulajdonsága, hogy ha adott dolgokon áthalad, akkor a minősége nem javul - ezért van értelme a fölösleges dolgok kiiktatásának. Előre jelzem, ez egy olyan változtatás, amit lehet, hogy nem mindenki kedvel és aligha visszafordítható. Hatására a hangok tisztábbá, szabadabbá válnak. Hátránya, hogy a mélyebb hangok (inkább a fő csatornán) veszítenek az erejükből, pl. a basszus nem rúg majd akkorát. Ez valamelyest kompenzálható, ha az X-Fi chip fő kondenzátorát az általam korábban javasolt 1500uF 16V értékűtől nagyobbra, pl. 2200uF 16V-osra cseréljük. Valójában ez csak akkor hátrány, ha közvetlenül fejhallgatóval nyomulunk, erősítővel könnyű kompenzálni.

Ez a módszer minden bizonnyal nem az egyetlen, de inkább az alkatrészek teljes eltávolítását választottam, mintsem valami kötögetést, ami ’háthajólesz’. A kiforrasztás gyorsabb, ha kissé a felülethez préselve letekerjük őket a panelről a fogóval. Nem baj ha törik, pattog, fő, hogy lejöjjön, a maradék roncs egy kis gyanta+cin hozzáadásával már könnyen letakarítható.

Fő csatorna: Tekerjük le a négy alkatrészt, majd a SATA kábelből készítsünk kis híd formájú átkötést. Érdemes csupasz zsinórt használni, mert forrasztás közben úgyis leolvad a szigetelése.

Surround: Távolítsuk el az alkatrészeket a kép alapján, majd forrasszuk össze a három pontot.

35 ohmos ellenállások: nélkülük picit megnövekszik a hangerő és a tisztaság. Csak össze kell forrasztani a két végét (rövidre zárni), nem muszáj hozza leszedni.

Javítása a sérült nyomtatott áramkörnek:
Sajnos meg tapasztalt módosítókkal is megesik néha, hogy a réz megsérül a panelen, ezért nem árt tudni mit is lehet vele kezdeni. Elég sokan vannak – főleg kezdők – akiket az érdekel, hogy mit hová kössön, miután megtörtént a baj. Szerencsére a felület csak egy vékony réteg lakkal van borítva, egy éles pengével vagy egyéb szerszámmal lekaparni szinte gyerekjáték, így láthatóvá válik, hogy talán nem is olyan kicsi az a felület amihez forraszthatunk, és szépen nyomon követhető a réz iránya a panelen a következő alkatrészig. Szükség esetén oxidáció ellen be lehet vonni körömlakkal a felületet. Nyilván a felkészültebbeknek van jobb megoldásuk.

Ha furat sérült meg, akkor egy vékony vezetéket lehet forrasztani a megmaradt rézhez és átvezetni a lyukon a másik végét, majd a kondenzátort behelyezve lehet forrasztani, mintha misem történt volna. Kevésbé látványos, de egyszerűbb és jobb módszer a panel másik oldalát igénybe venni és az alkatrész saját lábát használni. Vannak még egyéb variációk is.

Az angol fórumon írta az egyik módosító, hogy sikeresen lekattintotta az ónszívóval az egyik SMD alkatrészt, amit visszaforrasztott és működik. Baj akkor lehet, ha elrepül valahova vagy eltörik és nem tudni mi is valójában. Le lehet szedni egy másikat a szomszédos áramkörből mert egyformák, és kimérhető ha van mivel. A kiforrasztás nehézkes és lehet kiüti az alkatrészt, a fogó szinten necces tud lenni. Szerencsés szerencsétlenségemre van egy halott XtremeMusic a birtokomban és kimértem az alkatrészeket. Ha pótolni kell és nincs más, a közönséges 1/4Watt metál-film ellenállásokat és NP0 kerámia kondenzátort használhatunk a lehetséges legrövidebb lábbal, és a legközelebbi rendelkezésre álló értékből.

Meghajtó programok:
A PAX driverek több olyan X-FI problémát is megoldanak, amelyek a meghajtó programokban vannak, beleértve a legfrissebbeket is, és tartalmaznak néhány extra funkciót, finomítást. Nem állítom, hogy minden téren szeretem őket, de érdemes lehet kipróbálni. A PAX létezéséről a kollégától tudok, aki még év elején “kölcsönvette” amit írtam, és egy linket is mellékelt az angol verziómhoz. Magyarhoz elfelejtette :-))
[link]

Egy-két trükk:
Ha csak a 2 fő hangszóróra van szükség, érdemes eltávolítani a többihez tartozó műveleti erősítőket, mert ezáltal javul a fő chip energiaellátása és ez érzékelhető javulást hoz.
A decoupling kondenzátorok lábának összeforrasztása a közép és magas hangokon kívül sajnos nem kedvez a fő csatornának, de a többinek tudom ajánlani. Legalább egy próbát megér és egyszerű is kivitelezni.

Az OPA228p 1-7-8 lábainak az összekötésével a hangja kissé finomabba válik.
Lehet érdemes a számítógépünk tápját lecserélni egy megbízható fajtára, ha komolyan vesszük a zenebonát, mert ez is hatással van arra, hogy a hangkártyánk hogyan szerepel.

Ez egy korábbi változat a házi gyártású foglalatokkal:

Ugyan az a kártya átszerelve egy kicsit másképp:

Sound Blaster X-Fi Titanium / X-FI Titanium Fatal1ty Pro

Első benyomásom, hogy ez a kártya tényleg élvezi a PCI expressz nyújtotta előnyöket. Már alapból úgy szól, mint a régebbi modellek egy kis tuningolás után. Nincs fő energiakondenzátora, mint a PCI-os testvéreinek, mert a PCI-Expressz foglalat stabilabb energiaellátással rendelkezik. Az adatokat is gyorsabban préseli át, ami számításigényesebb játékok alatt jól jön, pl. nem késnek hangok, több a hangforrás egy időben.

A fő chipet ellátó kondin kívül a többi változtatás elvégezhető és célszerű, mert a felsorolt előnyökön kívül nem különbözik egy alap XtremeMusic-tól. Hátrány, hogy főkondi hiányában a mély hangokat kevésbé lehet már manipulálni. A Fatal1ty Pro pajzsa azon kívül, hogy jól néz ki, nem sok vizet zavar, mert habár az adatokon mindenképp javít, a hallható hangokon nem igazán segít. Sajnos a hely miatt a foglalatos cserebere nem nagyon fog működni (nehezen, de megoldható), viszont a jó dolog az, hogy egy zajra érzékeny műveleti erősítőknek az árnyékolásával nem kell külön küszködni.

Az oszcillátor és kondenzátorcsere nem ütközik akadályba. Az optikai csatlakozó jól jön később, ha külső DAC irányában akarunk fejleszteni. Nem látom szükségét egy nagyon részletekbe menő leírásnak, mert többé-kevésbé ugyanazt fogjuk tapasztalni, mint a PCI-os kártyák esetében.

Oszcillátor felszerelése:
Úgy történik, mint az előbbi kártyákon, de ebben az esetben a +5V-ot az egyik feszültségszabályozóból nyertem. Földpont pedig a parányi réznégyzet a kristály jobb szélénél.

Ez csak egy bypass kísérlet a decoupling kondenzátorokon:

Titanium HD

Nem találtam semmit, ami segítséget vagy elég ötletet adhatott volna a kísérletezésben. Biztos vagyok benne, hogy van és lesz, aki jobban csinálja vagy messzebb jut. Hála a foglalatoknak, itt már nem kell vesződni forrasztással; persze ha valaki nagyon komolyan veszi a témát, lecserélheti a kritizált olcsó lemezfoglalatokat aranyozottakra.

A kristály cseréje:
Alapjában véve ugyanúgy kell eltávolítani, mint a Musicon, de a lábakat máshova kell bekötni. A jobb oldali lyukba megy az oszcillátor kivezetése, ideális földpont pedig közvetlen a mellette található kis réznégyzet. A +5V-ot a feszültségszabályozó kivezetéséből nyerhetjük. Ez egy könnyedén kivitelezhető módosítás, kezdőknek is tudom ajánlani. Az oszcillátor, ha lábait picit visszahajtjuk, kényelmesen elfér a kártya árnyékolása alatt. Ha esetleg nem kedveled azt az ötletet, hogy az energiát a feszültségszabályozóból nyeri, még mindig megoldható a külső energiaellátás egy molex csatlakozóból.

Kondenzátorok cseréje:
Eddig az egyetlen biztonságos módszernek a letekerésükét találtam. Próbáltam másképp de csak sérüléseket okoztam a panelen, ami az esetek többségében ugyan javítható, de kinek hiányzik… A kiforrasztásuk szinte lehetetlen, vagy a szükséges magas fok miatt problémás. Ha rászánod magad a kondenzátorok cseréjére, a kártya borítását a kevés hely miatt jó eséllyel el lehet felejteni.

Coupling kondik: Silver mica-t használtam, mert ennél aligha lehet jobbat találni erre a feladatra. Csak egy parányi előnyt tapasztaltam a meglévőkhöz képest. Próbáltam más értékeket is, de semmi pluszt nem ad.

Decoupling: Erre a célra nálam az Elna Silmic II a legjobb. Az egyik észrevehető változás a jobb basszus és a fülek javult komfortérzése (valahogy jobban tetszett nekem, amikor az eredeti kapacitásnak a csak a felével próbáltam. Sajnos a mely hangok így nem annyira dögösek, de még elmegy.) A kártya mindkét oldalát igénybe kellett vennem, hogy sikerüljön a trükk: feltenni az összes kondit és a két ellenállást . Az eredeti érték 560 Ohm, a kepén csak 470 Ohm látható. Beforrasztottam meg két nagyon régi típusú 0.1uF polisztirolt, ami meglepően jól jön a parányi részletek kiemelésében. Sajnos nagyobbra már nincs elég hely. Említették külföldi fórumon, hogy át is lehet simán kötni a kondenzátorok lábait, amit meg is próbáltam de nem vagyok egyáltalán elragadtatva az eredménnyel. Semmiképp nem egy előrelepés, mert a magas hangokon kívül nem sok minden marad.

Kondenzátorok a két mono OpAmp-nál: Nem éri meg az erőfeszítést
DAC körül: Parányit javul a 3D érzés a csereberével

Fő kondenzátora az X-Fi chip-nek: Ne keressük, mert nincs ilyen. Valahol olvastam, hogy az alsó sarokban van egy. Kár, hogy a RAM-hoz van bekötve.

Kondenzátorok a digitális kimenetnél: Nagy örömmel javulást tapasztaltam. Amikor jobban belemélyedtem, nem találtam semmit, ami alátámasztotta volna, hogy bármiféle hatással lenne a digitális kimenetre. Hibás, zárlatos kondenzátorom lett volna? Egy biztos, hogy sok időt elpocsékoltam, hogy egy külső DAC-ból valami normális mélyet kicsikarjak, szóval nem hinném, hogy csak elnéztem a dolgot.

Azt mondhatom, hogy a Creative a jobb kondik használatával nagy lépést tett, mert túl kevés az a javulás, amit a kondik cseréjével el lehet érni. Ha a régebbi kártyákhoz viszonyítok, nem hinném, hogy egyértelműen megéri a pénzt és az időt erre áldozni. Ez a módosítás nem egy RMAA bajnokságra készült, szóval én nem bántam meg, hogy feláldoztam a kártya borítását vagy hosszabb vezetékeket használtam.
Ha nem keresed a kalandokat, akkor a legjobb befektetés az OpAmpok és az órajel-generátor cseréje, és Titanium HD-n a többit el lehet felejteni.

A tuningolásról általában

A leírtakat többen is kipróbálták, és nem csak elégedettek lettek az eredménnyel, de lelkesedéssel fordultak más audioeszközök módosítása felé.
Elektronikai alapismeret és valamennyi forrasztási gyakorlat előny, de nem feltétele, hogy sikeresek lehessünk. Természetesen, mint minden ilyen beavatkozás, ez rejt magában valamennyi kockázatot –ennek tudatában fogjunk hozzá. Nem szégyen egy kis gyakorlással kezdeni, gyakorolhatunk meghibásodott számítástechnikai alkatrészeken. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy hogyan közelítsünk az olyan gépekhez, amelyek nagy feszültséget használnak (pl. tápegységek, egyéb berendezések), kezdetben mellőzük a velük való foglalkozást, mert veszélyes meglepetést tartogathatnak számunkra.

Ha idővel valami komolyabbat szeretnél és elegendő a két hangcsatorna, akkor javaslom a külső DAC KIT-ek tájékán nézelődni, mert több lehetőséget rejtenek, és nem kerül egy nagy összegbe, ami a belső hangkártyákat lekörözi. Minőségi okokból mégis ajánlott egy jó hangkártya megléte, amelynek az USB, koax és alaplapi integrált optikai kimenetekkel szemben optikai csatlakozója van.

Teszteléshez egy Beyerdynamic DT990Pro-t használtam, ami monitorozási feladatra készült, és jó ár/érték mutatóval rendelkezik. Erre a célra a fejhallgatókat részesítem előnyben, mert nem kell számolni egy átlagos erősítő és a hangfalak degradáló hatásával.

Egy korai magyar verzió ezen a fórumon található:
[link]

Ez pedig az angol nyelvű, kicsit talán bővebb változat:
[link]

Én egy lelkes kezdő vagyok az elektronika területén, ha nagyon elakadnál, időm és képességem szerint válaszolok a felmerülő kérdésedre: ramachandra[o]citromail.hu

Mindenkinek kellemes időtöltést, és sikeres tuningot kívánok!