Sony Ericsson W910i teszt

Bevezető

Shinobu. A 2007 őszi megjelenése előtt ezen a becenéven ismert Walkman szériás Sony Ericssonhoz jutottam hozzá. A W910i a gyártó szinte első HSDPA készüléke – a Z750i volt a tényleges első – jelenleg a legnagyobb tudású Walkman telefon a nem operációs rendszerűek közül. Három színben kapható – vörös, fekete és arany – amelyek közül a fekete verziót szereztem be. Minden, a gyári dobozban fellelhető tartozék igazodik a készülék színéhez. A dobozba a megszokott, profi hangzást biztosító „agybadugós” fülhallgató, az USB-kábel, a MemoryStick Micro olvasó modul, hozzá 1 Gb-os M2 kártya és természetesen a leírások és a töltő került.

Külső

A fekete verzió inkább elegáns, mint a Walkman szériára jellemzően fiatalos. Lekerekített oldalakkal dolgozik és egy ezüst csík fut körbe a telefon oldalán. A készülék elején egy nagyméretű 240x320 pixel felbontású képernyő foglal helyet. Felette a másodlagos kamera, egy hangszóró és két speciális gomb van. Ez a két gomb főként fekvő nézetű játékoknál jöhet jól. Lecsúsztatva a W910i-t elénk tárul a gombsor, amely nagyméretű, de nem tökéletesen használható (túlságosan puha) gombokat takar. A készülék borítása gumihatású műanyag, nagyon kellemes a kézben fogni és meglelő minőségi hatást kelt. Összerakási minősége is kiváló, sehol egy kopogós vagy nyikorgó gomb, felület. A gombsor kiosztása Nokiásra sikeredett, mivel eltűnt a „visszanyíl”, helyette már 3 opció közül választhatunk a menüben.

Menü, alapfunkciók

Normál esetben 12 ikonos főmenüvel találkozhatunk, amelyet teljes mértékben megváltoztatnak a flash témák. Az Eclipse-nél körbe-körbe mennek a menüpontok, az alapképernyőn pedig a telefon mozgásérzékelőjét kihasználva változtat helyet a nagyfogyatkozásra hajazó motívum. A Soundscape nevű témánál sorban találhatók a menüpontok és a telefont mozgatva változtat helyet a menücsík és a háttér is mozog. A flash menüknék minden egyes műveletnél a telefon rezeg egyet, ez talán zavaró lehet egy idő után. Alapfunkciók terén jól teljesít a W910i. A menü sebessége kiváló, a média menübe is gyorsan töltődnek be a fájlok. Alapfunkciók terén jól teljesít a Shinobu. Telefonkönyvébe 5000 nevet tárolhatunk, bejegyzésenként 7 adattal. Saját kép, videó, hang is csatolható a nevekhez. Üzenetkezelése is tökéletes. SMS, MMS, csatolmányokat kezelő e-mail fiók, amelynek varázslója még a gmail beállításait is ismeri. Az RSS hírolvasó is a készülék része.

Szervező, adatkommunikáció

A szervező menüpontban találjuk a fájlkezelőt, a naptárt, a számológépet, az ébresztőt, a feladatkezelőt, a stoppert, az időzítőt, a kódmemóriát és a szinkronizálást. Ezek a szokásos Sony Ericsson színvonalat hozzák. Környezeti profilokat is találunk a készülékben. Végre a legfontosabb adatkommunikációs képességek belekerültek egy készülékbe: EDGE, 3G, HSDPA került a készülékbe, így 3,6 megabites adatátvitelre képes. A telefonban található böngészőszoftver azonban túl sok mindenre nem használható, érdemesebb notebookra kötni a telefont, és úgy szörfözni. Ezeken kívül USB 2.0, Bluetooth 2.0 található meg, az infra kimaradt.

Multimédia

2.0 megapixeles, autófókusz- és vaku nélküli kamerát találunk a W910i-ben, ezáltal a készített képek olyanok, amilyenek. Sok mindenre nem használhatók a készülékkel lőtt képek. A beállítások között választhatunk éjszakai módot, effekteket és képkereteket, valamit sorozat- és panorámamódot. Videót QVGA felbontásban vesz fel, tehát használhatatlan. A készülék már a megújult média menüt kapta. Itt is hasznát vesszük a giroszkópnak: a kijelző automatikusan elfordul – úgy ájfónosan –, így egyszerűbb a médiafájlok keresése.

Néhány kamerakép:

Walkmantelefon, tehát a zenelejátszásra fektette a hangsúlyt a Sony Ericsson. Ez már látszik az „agybadugós” fülesen és az 1 gigás kártyán is. ID3 tagek alapján csoportosítja zenéinket, amelyeket lejátszási listákba rendezhetünk. Újdonság a „SensMe” lista. Itt hangulatunkhoz passzoló zenéket válogat ki a W910i, ahol hangulatunkat egy grafikonon jelezhetjük. A számok közötti váltást segítené a „Shake Control”, amely bekapcsolt billentyűzár esetén is működik. Használhatatlanságának oka, hogy nem elég rázogatnunk a kicsikét, még a tetején lévő Walkman gombot is nyomva kell tartanunk, valamint 10-ből kb. 5× siker eltalálni, hogy mit akarunk, a többinél vagy több számot váltott, vagy a másik irányba váltott. A saját hangszóróján nem szól valami frenetikusan a zene, főleg a füles után, de végülis használható ígyis. MegaBass-t és TrackID-t is találunk benne. RDS-es, automatikus állomáskeresős FM-rádió is helyet kapott a Shinobuban, amely meglehetősen jól szól.

Játékokból 3 található a készüléken. A V-Rally 3D-t gondolom senkinek sem kell bemutatnom. A Lumines Block Challenge egy logikai játék, míg a legérdekesebb a Marble Madness 3D, ahol a mozgásérzékelő segítségével irányíthatunk egy golyót a 3D-s pályán. Talán ez a legélvezetesebb játék a 3 közül, el lehet vele szórakozni egy ideig.

Végszó

Napi több óra zenehallgatással és 3G hálózaton való lógással is kibírta 2 napig. A W910i egy majdnem tökéletes telefon. Azért csak majdnem, mert a kamerája borzalmas ebben a kategóriában és a numerikus billentyűzete se egy leányálom. A nagy vetélytárs Nokia 5610 jobb kamerával rendelkezik, igaz zenei téren alulteljesít a W910i-hez (fülhallgató) képest. Zenei készülékként, zenelejátszó-helyettesítőnek kiváló, akinek meg fontos a kamera az úgyis inkább fotós készüléket vesz. Talán egy nagyobb méretű (2 Gb-os) memóriakártyát csomagolhattak volna mellé. Mivel én nem kamerázok vele, így tökéletes választás volt. Még sosem hallottam olyan minőségi szinten zenét, mint ezzel a telefonnal és a hozzá adott fülessel, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom. Fontos megemlítenem még, hogy jópár W910i pixelhibás kijelzővel kerül ki a boltokból, nekem is sikerült belefutnom egy ilyen példányba, de a szervízben kicserélték egy újra.