Mi az a joy?
A joy nem más, mint a Sony Ericsson telefonokon megtalálható ötállású botkormány, amellyel a telefon menüjében navigálhatunk.

Mióta létezik?
Az úgynevezett joy, azaz a botkormány a kezdetek óta a Sony Ericsson telefonok része. Először az Ericsson fejlesztette T68 típusú telefonon jelent meg. Később megörökölte a Tx00 széria, idő közben az Ericsson megkapta a Sony vezetéknevet, az újonnan született fő termékvonalat jelentő Kx00 széria pedig megkapta a botkormányt, szinte változatlan formában.





Azonban ha a joystick eredetét kutatjuk, akkor régebbre kell visszatekintenünk. A joy-t ugyanis az Alcatel fejlesztette az ezredfordulón, az 501-esen ismerhették meg először a vásárlók. A képeken jól látszik, hogy a kőkori Alcatel joy megszólalásig hasonlít a Sony Ericsson készülékeken máig használt botkormányhoz. Az SE telefonok egyik kulcsalkatrésze tehát egy lassan hét éves Alcatel találmány.
(...a joystick 1910-ből való és nem 7 éves, a 2 tengelyes 1944-ből, a digitális 1980-ból... - _seth_)

Miért jó?
Nem jó, kimondottan szar.

Miért nem jó?
Először kézbe véve igen furcsa érzés használni, szinte simogatni kell, hogy megfelelően működjön. A joy megköveteli a finom használatot, ellentétben a billentyűkkel, melyekkel hagyományosan keményen kell bánni a Sony Ericsson telefonokon. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, csupán arra akarok kilyukadni, hogy a joy még akkor is a mobilok leggyengébb alkatrésze, ha megfelelően működik.
Előbb vagy (szerencsés esetben csak) utóbb, de a joy mindig tönkremegy. A hiba arány nagyon magas, van akinek két hetet sem bír, van akinek három évet, az átlagos élettartam egy-másfél év, de a vége szinte mindig ugyanaz: a joy szépen lassan pontatlanná, lassúvá válik, majd teljesen használhatatlanná. ,,Akinek még nem ment tönkre, az nem használta eleget.'' - Ilyen és ehhez hasonló mondatok ezreit olvashatjuk különböző internetes fórumokon, a felhasználói tapasztalatok ezen téren egybehangzóan rosszak.

Miért jó ez a Sony Ericssonnak mégis?
Felvetődik a kérdés, vajon miért ragaszkodik mégis a gyártó makacsul ehhez a megoldáshoz. Nyilván tisztában vannak vele, hogy az alkatrész igen problémás. Ennek ellenére képesek rontani a helyzeten, a régebbi T sorozathoz képest a K szérián már a joy és az őt körülövező gyűrű között egy jó milliméteres rés is ''helyett kapott''. Gyakorlatilag bármilyen nedvesség vagy piszok, por gondtalanul bejuthat a készülék belsejébe ezen a résen keresztül, ráadásul egyenesen az egyébként is sok fejfájást okozó joystickhoz.





Ne gondoljuk azonban, hogy a Sony Ericsson nem profitál a meghibásodásokból. Mobiltelefonja manapság mindenkinek van, egy új termékkel megcélozni nyilvánvalóan csak a már mobilt használókat lehet. De mi van, ha a fogyasztó nem akar újat venni? Az eladásokat növelni kell, a profitot maximalizálni. Pörgessük fel tehát a termék életciklusát, azaz felezzük meg élettartamát. Építsünk az egyébként kiváló, könnyen megszerethető termékünkbe egy gyenge pontot, mely gondoskodik róla, hogy ne működjön hozzávetőlegesen másfél évnél tovább, mindenképpen újat kelljen venni. Vásárlásra ösztönzés álá Sony Ericsson.

Persze korántsem biztos, hogy ez az igazság. Simán lehet, hogy a Sony Ericsson vezetősége csimpánzokból, vagy tengerimalacokból áll - multiknál bármi elképzelhető.