Maverick Atom XT
Nagyjából két éve, valamivel húszezer forint fölött vettem a Macerick Atom XT-t. Nagyjából ez a kocsi a legolcsóbb, már komolynak nevezhető, 1:18 méretarányú RC autó. Van neki egy elektromotorja (ez hajtja), egy szabályzója (a sebességét állítja), egy szervója (ez kormányozza), és a két utóbbi egy rádiós szett (adó és vevő) segítségével lehet távirányítani. Kap a kis kocsi egy akkut, és már mehet is. Az ilyen csomagot nevezik RTR (ready to tun) készletnek, amihez csak pár (rendszerint 8) ceruzaelem kell, és már mehetünk is.
A mehetünk alapszinten annyit jelent, hogy úgy 20-30 km/ó-val rongyol a cucc, ami elég korrekt – legalábbis elsőre. Négy kerék meghajtású, az első és hátsó tengelyen is van differenciálja, szóval, ha megakad az egyik kerék, akkor a másik három tovább pörög, és jó eseten kiszedi a kicsikét a lekvárból. Tényleg elég apró az autó (emlékeim szerint 26 cm hosszú), elsősorban a nagyjából másfél centis hasmagasság a korlátozó paraméter, nagyobb fű már megfogja, érdemes vele földúton randalírozni. A négy kerék nagyon is korrekt független felfüggesztést kapott, akárcsak a nagyobb kocsik. Lengéscsillapítója olajjal tölthető, rugóútja kétféle méretű betéttel állítható, a lengőkarok és csillapító bekötési pontja is állítható rendszerint 3 fokozatban.
Annyiban egyszerűbb a hasonló méretű csúcs kocsiknál, hogy kerekeinek dőlésszöge és összetartása nem állítható, illetve nincs stabilizátora (anti-roll bar) – ezek a komponensek az úttartáson javítanak, érezhetően, bár szerintem alapszinten erre nincs szükség. Szintén jó kis extra az első és hátsó tengelyes mellett a középső differenciál, de ilyennel csak a sokkal drágább gépek rendelkeznek. Legjelentősebb hátrányának talán a kormányzásért felelős szervó kis kitérési szögét emelném ki. Emiatt, kis mérete ellenére is sokkal nagyobb körben fordult, mint a komolyabb társai vagy akár a nagyobb autók. Összegezve szerintem a Maverick Atom kis mérete ellenére is nagyon jó – meg főleg olcsó – kezdő masina.
Inkább az XB vagyis Buggy verziót ajánlom, annak mindenféle terepviszony között jobban használható kereke van. Ezen, és a karosszéria formáján kívül semmiben nem különbözik az XB és XT verzió, áruk is azonos. A mellékelt 1100 mAh-s akkuval úgy 10-15 percet ehet menni, a töltő pedig sajnos jó 6-8 óra alatt tölti csak vissza. Rádiós készlete FM sávban, 27 Mhz környékén dolgozik, ezért kihúzható antennája van, ami közel annyira sérülékeny, mint a kis autó kb. 25 centis műanyag csőbe húzott antennája.
Hirdetés
Első méterek, első fejlesztések
Először benn autóztam vele, nagy móka volt még a viszonylag kis hely ellenére is. Sajnos a küszöb megfogta, a kerekei meg nagyobb gázadáskor fekete csíkokat hagytak a parketten, szóval hamar kikergettek vele. Műúton nagyon mókás volt, elsőre ugyan sokan kinevették, hogy milyen picike, de amikor elkezdett 30-cal rohangálni, akkor meglepődtek. Egy ilyen kocsit össze sem lehet hasonlítani a távirányítós játékautókkal. Itt a futómű és a hajtáslánc is sokkal-sokkal komolyabban dolgozik. A törő alkatrészeket cserélni lehet, szóval nem az van, hogy az első balul sikerült lépcsőzéssel lenullázzuk.
Nekem csak az első alsó lengőkarokat tartó elemet sikerült eltörni, illetve ennek szétesése miatt elveszítettem egy féltengelyt. Nagyjából 5000 forintért újat vettem, és mehettem is tovább. Elsősorban angol online modellboltokból rendelte, mert ott még a postaköltséggel (pár font) is olcsóbban jöttem ki, mint a helyi boltokban – nem meglepő.
Ez az apróság még nem sok részletében fejleszthető. Szinte azonnal vettem hozzá a gyári helyett fémházas lengéscsillapítókat, 4500 forint környékén. Az eredeti műanyagok eresztettek, pillanatok alatt eltűnt belőlük az olaj, amitől az autó jobban pattogott, és az a korong is hamar elcsúszott bennük, amire a rugó alsó vége támaszkodik. A fém lengéscsillapító egyetlen baja az volt, hogy a rugóutat állító, műanyag gyűrű elég laza volt, a rugó visszatolta legfelülre. Szerencsére a gyári csillapítókat állító betéteket itt is tudtam alkalmazni. A tuninggal megszűnt a pattogás, és nem kellett állandóan olajt kunyerálnom a közelben lakó, profi RC autós ismerőstől.
A gyári lengéscsillapító ereszt és labilis, érdemes lecserélni
Nagyon erősen ajánlom az akkus részleg fejlesztését! Mert nem valami nagy móka, ha 10 perc autókázás után 8 órát várni kell a feltöltéshez. Akkor még nem tudtam, mennyire lesz hobbim az RC autózás, ezért egy viszonylag olcsó, kínai töltőt rendeltem a DealExtreme-ről, 6-7000 forint környékén. Nálunk nagyjából a dupláját kérik el a hasonló modelleknek, ráadásuk a kínaihoz adtak 230-ról 12 voltra átalakító, 50 wattos tápot is. Nyilván nem csúcsminőségű a cucc, de nem akartam vagyonokat költeni rá. Azt vallottam, hogy a móka megismeréséhez elég az „olcsó vacak”, majd veszek valami komolyabb cuccot, ha úgy érzem, tényleg ez az a hobbi, amivel sokat szeretnék foglalkozni. Az új töltővel úgy 20 perc alatt fel lehet tölteni az akkut, így már nagyobb móka lett a dolog.
Kínai olcsó töltő, egynek jó lesz - forrás: DealExtreme
Biztos, ami biztos vettem még két akkut is, darabját 6000 forint környékén – sajnos ez drága tétel. Még sajnosabb, hogy az egyik már hónapok óta úton van, pedig az angol Apex Modelsből rendeltem. Leveleztem velük sokáig, bunkón hazudtak, majd nem válaszolnak. SOHA többet nem rendelek tőlük, másnak sem ajánlom, pedig a többi európai bolthoz hasonlóan olcsóbbak a magyaroknál. Mindenesetre a menetidő és a töltés megoldódott.
Gyakorlat hozza ki a határokat
Itt már volt normális menetidőm, ezért az alkalmi csapatás mellett elkezdtem pilóta képességeimet fejleszteni. A PH-s fotózáshoz használt, fehér (siko) lapból csináltam 12 bóját. Ez egy műanyagszerű, elég erős anyag, viszonylag könnyű vele dolgozni, bár egyenes élek mentén hasad. Egy négyzetméterből sikerült kivágnom a 20 centi magas tornyocskákat. Ehhez négy 50 centi átmérőjű kört csináltam (egy vagy virágcserepet körberajzolva :) ), minden bójához egy harmad kört használtam. Mezei, sárga maszkoló szalaggal formáltam meg őket, így a fehér bójára került három sárga csík. Nem éppen szépségesek, de alig egy óra alatt megcsináltam őket 500 forintból. Nemsokára pakolok majd fel képet róluk.
Itt már a második autóm szlalomozik a bóják között
A bóják kerülgetése közben már jobban kijött az okosabb Mini Inferno és az olcsó Atom közti különbség. Bár én sokkal többet mentem a sajátommal, az Infernoval lazán jobb köridőket csináltam szlalomban. Gondolom itt már számított a jobb kocsi stabilizátora és központi differenciálja, később pedig az is beigazolódott, hogy széles truggy kerekek nem jók ilyen mutatványhoz. Nem is ez a két tétel (jobb futómű és kerekek) volt a fő problémaforrás, hanem az, hogy pici szervó kisebb maximális kitérésre volt képes. Erre akkor ébredtem rá, amikor kihozta a profi srác az 1:8-as X-ray buggy-ját, és szűkebb fordulókat csinált a félméteres batárral, mint mi a fele olyan hosszú és széles kicsikkel.
A következő tuning a kerekeket érintette. Kevesebb, mint 3000 forintért megvettem a buggy verzió keskenyebb, bütykös kerekeit, amikkel határozottan jobban ment a kicsike, mint a truggy ballonjaival. Ennek örömére rendeltem szintén 3000 forint környékén 1:10-es autókhoz való pályakerekeket. Ezeknek nagyobb az átmérője, szóval nagyobb végsebességet adnak. Sajnos, nem csak az átmérő, hanem a tengelynek kivágott lyuk is nagyobb volt. Így a szegény kis Atomon lötyögtek a nagyobb kerekek, hiába vettem hozzájuk való „hatszöget” ez egy csavar, amit egy csap segítségével kell a tengelyre rögzíteni. Vásárlás előtt a kiszemelt kerék csavarméretére fontos odafigyelni! Azt hiszem, a komolyabb 1:18-as és 1:16-os modelleknél nem lesz baj a tengely átmérőjével, a Kyosho Mini Infernon saját szemmel, az LRP Blast S18-on a neten sokféle 1:10-es kereket láttam.
Jól megválasztott kerékkel sokat léptem előre
Azért végül nekem is lett nagyobb kerekem! Ismerőstől kaptam a Kyosho Mini Inferno truggy verziójára való kerekeket. Neki buggy-ja van, arra a leírás ellenére sem mentek rá a truggy kerekei. Nálam ismét lötyögtek kicsit a tengelyen, de nem annyira, mint az 1:10-es kerekek. No, ezekkel már eléggé mérgezett egér lett az Atom. Az enyhe lötyögés és magasabb súlypont miatt valamivel instabilabb lett. A nagyobb kerékméret miatt viszont nőtt a hasmagassága, és ami még fontosabb, úgy 30%-kal (ennyivel nagyobb a gumi kerülete) gyorsabb lett. Így már lényegesen mókásabb volt terelgetni, ment, mint a golyó, és nem akadt el olyan gyakran. Persze, szlalomban romlottam, a nagyobb kerekek jobban ették az akkut, de alapvetően mókásabb – bár kezelhetetlenebb – lett az Atom.
Megfordult még a fejemben, hogy úgy 9-10 000 forint rááldozásával veszek hozzá kefe nélküli (brushless) motort, ami lényegesen erősebb a gyári kefésnél. A Kyosos ismerős meglépte ezt a húzást, eszelőset gyorsult tőle a kocsija, terepen is iszonyatosan javult. Ekkorra a húszezer forint körüli kocsira már ráköltöttem az árát, ötvenezer forint körül mozgott a költségvetésem, igaz a töltőt ebből később is felhasználhatom. Ekkorra már tisztázódott bennem, hogy a picike Atom, kis szögben mozgó kormányszervója, a kevéssé állítható futóműve, nagy kerekek fogadásához túl vékony tengelye korlátozni fogja, hiába kap akármilyen erős motort. Az FM rádió antennája sem jött be, a kocsin az első napon, a távirányítón az első hónapokban eltörtem. Az RC autózás az élmények alapján nagyon megtetszett, úgy döntöttem, itt az ideje eggyel feljebb lépni…
