2006.augusztus 22.
Holnapra apu titokzatos családi kupaktanácsot hívott össze. Nem árult el semmilyen részletet, csupán elrendelte, hogy mind a három lánya jelenjen meg a konyhájukban este 6-kor; ott majd megtudunk mindent. Anyut is hiába faggattam: miben sántikál az öreg? Egyszerűen nem mondott semmit azon kívül, hogy:”Nem mondhatok semmit!” Megőrülök! Mi ez a hirtelen összefogás? Gyalázat! Máskor mindig a cinkosom volt, ha apu háta mögött kellett partizánakciót szervezni!
Rosszat sejtek…!
2006. augusztus 23.
Gyászos napom volt. Összeültünk a NAGY MEGBESZÉLÉSRE! Megtudtam, mi készül a hátunk mögött: ANYUÉK ELKÖLTÖZNEK!! KÉT HÉT MÚLVA!!!! Már le is előlegezték a házat. Tanyát vettek! TANYÁT! A világ másik végén! Jász-bizbaszon…(Meg sem tudtam jegyezni a falu nevét. Szerintem nincs is ilyen kiba….helységnév a magyar térképen!)
Boldogan újságolták, hogy már van 4 malacuk, 2 kakasuk, 2 kutyájuk, meg vagy ezer csirkéjük. A tanyához tartozik erdő is… Király!
Nem hittünk a fülünknek! Először azt gondoltam kamuznak, de nem. Gabi és Erika sírógörcsöt kapott, a többiek csak pityeregtek. Anya vigasztalt minket, hogy „Gyönyörű minden, majd meglátjátok! Akkor jöttök hozzánk pihenni, amikor csak akartok!... Mi erre vágytunk. Most, hogy nyugdíjba vonulunk, és nem dolgozunk tovább, nem tudjuk majd fenntartani ezt a házat. Tiétek lesz, hármótoké. ”
Ezek teljesen meghibbantak! Képesek a hatalmas 40 mill-t érő házukat, - amibe beleöltek már egy vagyont, amiért güriztek évtizedeken át - itt hagyni, hátat fordítani mindennek, és odébbállni! Mi lesz velünk nélkülük? Mi lesz ővelük? Ha télen nem eszik meg őket a farkasok, akkor vagy - a nagy hó miatt nem tudnak kimozdulni, és - éhen halnak, vagy rablógyilkosok végeznek velük ott a senki földjén…! Mi lesz a húgommal és a nővéremmel? Ki ápolgatja a lelküket? Egyedül én költöztem el otthonról, én szoktam hozzá, hogy magam intézzem a dolgaimat. De ők - ha külön lakásban is, - együtt laktak, bármikor a szüleimhez fordulhattak. Gabi még egy villanykörtét sem tud egyedül kicserélni…
Azt persze tudtam, hogy MAJD akarnak egy kisebbet venni itt a közelben a XVIII., vagy a XIX. kerületben, esetleg Gyálon. (Azt is csak akkor, ha megkapom az 5 milliót, ami jár nekem. De abból ki tudja, mikor lesz pénz?!) Most meg kiderül, hogy 200 km-re elmenekülnek tőlünk. Ez hátbatámadás!
2006. szeptember 3.
Ma elmentünk megnézni anyuék vadonatúj telkét, és a házat. Három autóval vonultunk, - flottában - Jászágóra. (Ez ugyanis a tanya pontos helye.) Ha a savanyú arckifejezésünket látta valaki, inkább egy temetési menetre tippelhetett...
Másfél órás zötykölődés után, - amikor már azt is képtelen voltam felidézni, mikor hajtottunk át utoljára lakott területen, - megérkeztünk. A szó szoros értelmében a puszta kellős közepén álltunk, és egy kis lelakott kidőlt-bedőlt kulipintyón, néhány szénagurigán kívül, három szál nyárfán és egy végeláthatatlan napraforgótáblán kivül a nagy-nagy semmit láttuk; megállt bennem az ütő: IDE jönnek? Ez valami tévedés! Valaki csípjen meg, hogy felébredjek végre!
Pedig igen, ez volt az. Apám kiszállt (mit szállt! röppent! szökellt!) a Skodájából, odasietett hozzánk: ''Csak utánatok!''
Érkezésünkkor, éppen disznótoroztak a volt tulajdonosok. A két loncsos – újkorában talán fehér - puli a ganéhegy mellett éppen a levágott koca belét csócsálta jóízűen.
Miután átmásztunk a tyúkszaros, vérben úszó udvaron, kezet foghattunk a gazdával (aki épp olyan koszos és torzonborz alak volt, mint a kutyái…). Próbáltam jó képet vágni; esküszöm minden jóneveltségemet latba vetettem, hogy a látvány okozta undor ne látszódjon az arcomon! Talán nem erőlködtem elég sikeresen, mert az ember rögtön azt kérdezte: „Talán nem tetszik a kishölgynek a birtok?” Röhögnöm kellett: „BIRTOK?!”
Apu bezzeg pezsgett; vidáman azt mondta: „Fel a fejjel, gyere, megmutatom a házat!” Erre bevezetett egy roskadozó tetejű, hámló vakolatú TEHÉN ÓLBA. Ha ötszáz légy nem zümmögött a lakásban, akkor egy sem! Azért egy váratlan kellemes meglepetés is ért: volt fürdőszoba abban a putriban. Micsoda luxus! Hogyhogy nem kell majd budira járniuk?…
Anya is vigasztalt:”Meglátod, apád palotát varázsol ebből a kis vityillóból! Majd mi mindent szépen rendbe teszünk; rá sem fogtok ismerni!” „És mikor is fogtok pihenni és lábat lógatni?”- kérdeztem vissza én. „Itt halálra dolgozhatjátok majd magatokat kedvetekre!”
Mérgemben loptam a frissen sült hurkájukból! Meg az oldalasból is. Bánatomban megebédeltem, amikor senki sem figyelt…HÁHÁ!!!
2006.október
Megtörtént a költözés. Apuék kiköltöztek, mi beköltöztünk. A tetőtér Erikáéké, a földszint a miénk, a Gabié az alaksor. Megkaptuk a házhoz a használati utasítást is. Először is: locsolni a szobanövényeket. (Az őserdőt anya még nem tudja a kis házban hova tenni, ezért nekem kell gondozni egy darabig. Ojjé, ez nem jól fog elsülni, érzem! Gyászos véget jósolok szegény virágoknak!!) Másodsorban vigyázni a kertre: locsoljunk, gazoljunk, metsszük meg a fákat (azt meg hogy kell?), nyírjuk meg a sövényt, seperjük össze hetente a leveleket, szedjük össze a kutyagumit és kéthetente nyírjunk füvet – ez utóbbit ráér tavasztól…Sokszor napoztam ebben a kertben, de még nem tűnt fel, hogy ilyen dús itt a vegetáció! És frankón ennyi munkánk lesz vele?! Különben nagyon hálás vagyok a szüleimnek: végre elköltözhettem Szigetszentmiklósról, és összeköltözhettünk Tamással! Nemes gesztus részükről, hogy feláldozzák mindenüket, és újra kezdenek mindent, hogy a gyerekeiknek még több legyen. Csodálom őket, de érteni akkor sem értem: miért?! Én nem akartam ezt az áldozatot!
2006.december 24.
A költözés óta, ma először jöttek fel Pestre anyáék. Nagyon nyúzottnak és fáradtnak látszottak. Csak délután négyig maradtak. Amióta az eszemet tudom, este apa csilingelt a fenyőfánál, és mi rohantunk megnézni, mit hozott a Jézuska. Ma csak közös ebéd volt; siettek, mert a tyúkokat be kell hajtani…Semmi sem a régi! A hangulat elég lapos volt mindaddig, míg Zsoca ki nem találta: twisterezzünk!. Éjfélig ment a twister-party. Nagyon jó hangulat volt! Anya-apa ennek ellenére nagyon hiányzott!
2007. február 16.
Ma van anya név- és szülinapja is. Kicsit rendhagyóan ünnepeltük meg: Meglepetés volt a Jászágói látogatásunk. De nem érkeztünk ám üres kézzel! Vettünk az ünnepeltnek egy tüneményes, fekete-barna nőstény kiskecskét! Ha megnő, milyen fincsi kecsketejet fejünk majd belőle!!! (Addig persze megtanulunk fejni…) Gabi kinézett egy telepet, ahol 1000 forintért lehet kecskét venni. Sajnos, kicsit messze volt: valahol Tolna megyében… Munka után - délben - jöttek értem Eri, Gabi és Tomi; mire az ajándékkal célba értünk, este 9 óra volt. Azért ilyen későn, mert útközben még cumis üveget és tejet is kellett kerítenünk valahol. Vettünk egy útba eső Tesco-ban. Míg utaztunk, volt időnk nevet is választani a kis jószágnak: a Luca nevet kapta. Vak sötét szülői ház fogadott minket; már le is feküdtek anyáék, mire megérkeztünk. Csak hosszas dudálás után sikerült őket felébreszteni.
Anyu nagyon boldog volt, tetszett neki a kiskecske; (nem csoda: még egy óriási masnit is kötöttünk a nyakába!) babusgatta, becézgette, mint egy csecsemőt. Próbálkozott azzal is, hogy megcumiztassa, de a kecske olyan kis béna volt, hogy a tej csak a konyhát áztatta el, a torkán egy csepp sem folyt le. Apu dühös volt, azt mondta, hogy vigyük a francba „ezt a dögöt”, van már éppen elég állatuk! Különben is, ha kecskét akartak volna, a szomszéd tanyán most ellett a kecske, negyed ennyiért kaptak volna! Egy kicsit lelombozódtunk, de anya annyira örült! (és ez volt a legfontosabb!) Nem maradtunk sokáig.
2007. február 24.
Ma nálunk ünnepeltük a halacskákat és a vízöntőket!
A szüleim is hazajöttek! Nem hittem a szememnek: magukkal hozták a Luca kecskét is! Apu egész délután az ölében tartotta, etette, altatta! (Az lett a kedvenc gazdi, aki leginkább tiltakozott ellene!) Olyan, mintha a gyerekük lenne: hurcolásszák magukkal mindenhová egy dobozban… Megáll az eszem!
Anyán láttam, honvágya van. ''Gyertek vissza!''- mondtam neki és átöleltem. ''Nem lehet. Apádat boldoggá teszi a hülye tanyája, és tudod jól, hogy engem az tesz boldoggá, ha őt boldognak látom.'' ''De itt királynő voltál. Kényelemben, nyugalomban; tényleg Jászágó kellett nektek?'' - kérdeztem. ''Hát néha tényleg nem értem, mit keresek ott...- válaszolt, és tudom, hogy erősen küzdött a könnyeivel; - De bízom az öregedben; ő széppé varázsolja. Hiszem!''
2007. március
Minden hétvégén kimegyünk Jászágóra. Visszük a malacoknak az oviból a száraz kenyeret, és Pali bácsitól a kukába szánt zöldségeket a Nagybaniról. Kábulunk is rendesen az autóban terjengő enyhe penész szagtól és a rothadó zöldségbűztől! Már a kutyákkal is megbarátkoztam. Az egyik neve Dzsoki, de mert annyira ragaszkodik a régi rozsdás hordójához, hogy csupán enni jön ki belőle, vagy ha házőrzői feladatai elszólítják - csak Diogenésznek nevezik a szüleim. A másik: Golyó. Az ő szőre még mindig nagyon lompos, de bírom, mert vicces, amikor a hátára vágja magát, és égnek emeli a tappancsait, ha simogatást kér..
Hihetetlen, hogy mennyit dolgoznak az én szüleim! Több energiájuk van, mint három lányuknak együttvéve. Na ja! Bennük ott van a lelkesedés. Anya ültet, gazol látástól-mikulásig, (már olyan gyönyörű virágos kertet rittyentett, hogy az állam leesett!); apa meg a házat igyekszik helyre pofozni (áthúzta például az összes elektromos vezetéket). A portán és környékén nagyon szép tisztaság van; végre a csirkék a csirkeólban, a malacok pedig a malac ólban tojnak!
Mondtuk nekik: ne dolgozzanak annyit, még rámegy az egészségük! Inkább mi is segítünk, amiben tudunk. (Úgysincs jobb ötletünk, hogy mivel töltsük a hétvégéinket. Nem igaz? Hát,izé… nem.) Nos, apám hálásan elfogadta a lányai ajánlatát; gyorsan meg is szervezte a munkálatokat.
Hónap elején használt, de még egész pofás cserepet vettek a faluban (vagy 400 db-ot!). Az egész család összegyűlt, felpakoltuk a traktorra, ami hazavitte nekik, majd lepakoltuk, sorba raktuk, és megtisztogattuk őket. Sokat fáradoztunk, (nővérem, húgom, a kedveseink meg a gyerekek) és íme: a régi csálé tető helyett már készen áll az új! Apu hét közben kicserélte a pirinyó lőréseket normális méretű ablakokra; még a nappali falába is vágott egy ablaknyílást. Meglepő, milyen világos lett így a kis viskó!
2007. április 3.
Le kellett vágni a négyből kettő süldő malacot. Valami miatt fájt a lábuk. Borzasztó látvány volt: szögbelövővel nyírta ki őket a mészáros! Durva! Fel akartam venni videóra, de a malacok annyira sivítottak, hogy inamba szállt a bátorság: úgy húztam be a házba, mintha engem akarnának seggbe lőni! A lányok dolga a „hullamosás” volt. Azt nem élveztem annyira, de a friss húsban jó volt túrkáni, legalább átismételtük a biológiát… Rengeteg húst hoztunk haza. Adtunk Pali bácsiéknak is.
2007. április 10.-30.
Betonoztunk hétvégeken: kész vannak a járdák a ház körül. A nyári konyhát, mintha kicserélték volna: kiegyenesedtek a falak, ereszcsatorna került kívülre, járólap belülre!
(Nem vettem meg az ilyenkor szokásos tavaszi konditerem-bérletet. Minek?! Tök jó kondit eredményez ez a „kis” építkezés).
A ház két oldalán teraszt húzott fel az én kis ezermester apám, gerendaoszlopokat állított az egyiken, a másikat beüvegezte. A lakáson belül is nagy változások történtek: a fiúk, kicsempéztek, járólapoztak a konyhában és a fürdőben, a kádat kivágták a szemétbe, helyette egy klassz tusolókabint szereltek be. Zsoca (csak viccnek szánva) megkérdezte: „Papa! Olyan nagy hely van ezen az udvaron! Kellene egy jó nagy medencét is ásni!” Meglepetésemre a nagyapja nem elküldte melegebb éghajlatra, hanem megígérte neki, hogy lesz medence is. Majd hozzátette: „A kerítést augusztusban kicseréltetem, és két kőparipát állítok a kapu két oldalára!”
Apám megbolondult, ez már biztos! Azt hiszi ő Jocky Ewing! A jászágói tanya meg a Csahóczy-ranch!!!!
(Hamarosan felteszem a Napló többi bejegyzését is. Ha ez a részlet tetszett, olvasd el a folytatást is, - megéri!)
