Csomagolás, tartozékok, design

Konkrétan erről a típusról nemrég készült egy szakmai teszt is az egyik szórakoztató-elektronikai tesztekkel is foglalkozó weboldalon. Előrebocsájtom azt is, hogy ez csak egy bemutató, nem pedig szakmai teszt. Leginkább az elmúlt pár hét tapasztalatait írom le a TV-vel kapcsolatban, tehát ne várjon senki színhelyesség tesztet és hasonlókat (eszközök hiányában ezt egyébként sem tudnám teljesíteni).

[42S30 vs. Nokia E51]

Maga a TV egy óriási dobozban érkezett, amiben 3db is elfért volna belőle, de ez így rendben is van, hiszen a készülék biztonsága érdekében erre szükség van. Maga a doboz elég egyszerű designal rendelkezik, nincs teleragasztgatva „csicsás” és színes logókkal, képekkel (szerencsére a TV-n sem volt semmi ilyesmi, kivéve az energia-osztályról szóló, kötelező kártya), de ez jól is van így, védjük a környezetet.

Az viszont rossz pont a csomagolással kapcsolatban, hogy csak egy darabból áll, és ki kell belőle emelni magát a TV-t (bár nem túl nehéz maga a készülék, egyedül raktam össze). Más gyártóknál (és a Panasonic drágább TV-i esetében) láttam már olyan megoldást ahol a doboz két részből állt, egy dobozaljból és a tetőből, így csak le kell emelni a tetőt (természetesen előtte el kell távolítani a rögzítőket), és ott találjuk a készüléket a dobozaljba állítva. Nem lett volna nagy ördöngösség ezt megoldani, de tudom telhetetlen vagyok.

A tartozékok listája elég rövid, a dobozban a TV-n kívül a távirányítót, 2db AA elemet, egy 220v-os hálózati kábelt, a talpat, és egy kisebb könyv méretű zacskót találunk, amiben 2db ferritgyűrű mellett 11 nyelven megírt használati utasítás (magyar is), egy szintén használati utasításokat tartalmazó CD, európai garancialevél, egy energia-osztályról szóló ismertető, egy ferritgyűrűről szóló ismertető, és egy műszaki rajzhoz(?) hasonló szétnyitható lap található, ami sajnos spanyolul vagy olaszul van (egyiket se beszélem). Ez a processzorhoz kapcsolódó elemeket és a távirányítót vesézi ki.

A 220v-os hálózati csatlakozó rögzítő-fülekkel is el van látva, tehát véletlenül biztosan nem fog kicsúszni a TV-ből.

Ha sikerült kiemelnünk a TV-t, először össze kell szerelnünk a két részből álló talpat, amit négy darab csavarral tehetünk meg, majd újabb négy csavarral rögzíthetjük a TV-hez. Természetesen a talp le van súlyozva, hogy minél biztosabban álljon a lábán a készülék.

Ami először szíven ütött a Tv-vel kapcsolatban az természetesen a mérete. Egy 55cm-es CRT TV és egy 22”-os FHD monitor után a 106cm egyszerűen óriási, legalábbis először, de egy pár nap után teljesen megszoktam.

A TV design-ja elég konzervatív, nem engedték el túlságosan a fantáziájukat a tervezők. Az egységes fényes fekete káva egyhangúságát egyedül a káva alján található hangszórónyílások és a közöttük elhelyezkedő, sötétszürke sávval kiemelt állapotjelző LED és a távirányító IR vevője töri meg. De ezzel nincs is komoly probléma, hiszen ez nem presztízsmodell, akinek ennél feltűnőbb TV-re van szüksége az bizonyára nem is ebben az árkategóriában fog keresgélni.

Az összeszerelési minőség példás. Nagyon masszív, erős nyomásra sem recseg-ropog vagy horpad sehol, és nincsenek rajta illesztési hézagok sem. A hátlap fémlemezből készült, amit a plazmaTV-knél előszeretettel alkalmaznak, valószínűleg a kicsivel nagyobb fogyasztás-hőtermelés miatt, mert a műanyagok hő tágulása sajnos elég hangos és zavaró tud lenni (ropognak, elég hangosan).

De itt ezzel nincs probléma, semmilyen felesleges zajt nem hallottam eddig, kivéve egy dolgot, ami egy enyhe sípolás, akkor, ha a kép nagy része fehér (a plazmák ilyenkor fogyasztanak a legtöbbet), de ez szerencsére az elviselhető mértéken belül van, és elég ritkán lehet találkozni vele.

Csatlakozók tekintetében minden fontos ajzat megtalálható rajta, ezek sorrendben a következőek:

• 3db HDMI (1 oldalt, 2 hátul)
• 1db komponens + sztereó audio bemenet (hátul)
• 1db Sztereó audio kimenet (hátul)
• 1db SCART (hátul)
• 1db Digitális optikai kimenet (hátul)
• 1db Ethernet (hátul)
• 1db RF (antenna) (hátul)
• 1db CI slot (oldalt)
• 2db USB (oldalt)
• 1db SD kártyaolvasó (oldalt)
• 1db kompozit (oldalt)
• 1db fülhallgató kimenet [3,5mm jack] (oldalt)

[+]

Tehát a csatlakozókkal alapjában véve nincs gond analóg és digitális eszközök csatlakoztatásánál sem, viszont a 3db HDMI-t keveslem, mert két portot már most felhasználtam, és egy további eszköz esetén már nem marad több szabad csatlakozó. De persze az is hozzátartozik a „problémához”, hogy ebben az árkategóriában sajnos nem valami bőkezűek a gyártók a HDMI portokat illetően, tehát mondjuk úgy, hogy elmegy.

Természetesen a „kevés” HDMI csak addig jelent problémát ameddig a TV-re csatlakoztatjuk a különböző berendezéseket, egy AV receiver esetén elég egy csatlakozó is.

Viszont ami már valóban problémás lehet, az az USB-s eszközök kezelése. A pendrive-okkal nincs gond, elvileg USB-re csatlakoztatott HDD-ket is kezel a TV (nem próbáltam), viszont összesen háromtípusú webkamerát, és két típusú USB-s Wi-Fi adaptert kezel, a hivatalos terméktámogatási oldal szerint, és természetesen ezek nem a legolcsóbb eszközök (kíváncsiságból utánanéztem két webkameráknak, 25 illetve 30 ezer forintos áron kaphatóak). Persze az nem várható el egy TV-től, hogy minden USB-s eszközt felismerjen, de azért bővíthetnék a kínálatot olcsóbb eszközökkel is (amit más gyártók sajnos szintén nem tesznek meg).

Az első bekapcsoláskor megkérdezi, hogy milyen nyelven szeretnénk kommunikálni egymással, természetesen van magyar nyelv is, ezután rögtön hozzáláthatunk az elérhető csatornák kereséséhez.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!