2024. május 21., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Telefónia rovat

OnePlus One – nagyon egyben One

Bár tavalyi a készülék, azóta sok dolog történt, ami miatt érdemes kicsit körülnézni a OnePlus háza táján.

[ ÚJ TESZT ]

Szoftver 2: Cyanogenmod 12S

A One eredetileg ezen ROM elődjével, a KitKat-alapú CM11S-sel jelent meg. Sokak számára az előtelepített Cyanogenmod volt elsődleges szempont a vásárlásnál, amit teljes mértékben megértek. Április 14-én (az utolsó ETA-hoz képest két hét csúszással) megjelent az új verzió stabil kiadása, amit nagyon várt már mindenki, köztük én is, hogy végre górcső alá vehessem.

A kezdőképernyő kapcsán az alap Google Now Launcher helyét átvette a Trebuchet Launcher legújabb verziója, amely kinézetében hasonló, azonban rengeteg testreszabási lehetőséget rejt.

Ki- és bekapcsolhatjuk a keresési sávot, különböző görgetési effekteket választhatunk ki, külön a homescreenhez, és külön a menühöz, állíthatunk a háttérkép görgetésén, valamint a rácsméreten, ha valakinek nem lenne szüksége a KitKattel együtt érkezett nagyobb méretű ikonokra. A menüre vonatkozóan rendezési módok közül tudunk még választani, valamint kikapcsolhatjuk az ikonok alatti feliratot.

Amennyiben az értesítési sáv üres, úgy első lehúzásra rögtön a gyorsbeállítások panelre ugrunk, amit szintén nem hagytak érintetlenül. Itt egy apró időjárás-widgettel kedveskedtek nekünk a készítők, amely szerintem a lehető legjobb módon tölti ki a panel eredetileg kihasználatlan részét. Természetesen itt is mindent a magunk szájíze szerint variálhatunk, az ikonok sorrendjét, rövid és hosszú megnyomásra előjövő funkciójukat, valamint új ikonokat is hozzáadhatunk.

Ha ez még nem lenne elég, akkor jöjjenek a témák, amelyek nem csak az ikonkészletre, hanem a rendszer gyökeréig hatolva, minden panel és gomb kinézetére hatást gyakorolnak. A témákat egy dedikált boltból tölthetjük le, vannak ingyenes és fizetős megoldások egyaránt.

A kinézeten túl, a Cyanogennél nagy hangsúlyt fordítanak a rendszer működésének, valamint biztonsági funkcióinak finomhangolási lehetőségeire is. Kezdésként megemlíteném, hogy sokan, köztük én sem szerettem, hogy a Google-nél az SMS-eket becsatornázták a Hangouts-ba, mert sokszor előfordult velem cicás videók megosztása közben, hogy a párom hívta fel rá a figyelmemet, hogy lehet, nem SMS-ben kellene küldenem neki a linkeket.

Szerencsére itt megtartották a dedikált Üzenetek alkalmazást alapbeállítás szerint ez aktív, de meghagyták a lehetőséget a választásra, ha valaki szeretne veszélyesen élni. A beállításokban tovább haladva, a hangoknál szinte minden forráshoz egyenként állíthatunk hangerőt, valamint a rezgés erősségét is módosíthatjuk, így a korábban már említett gyengécske vibramotor is új erőre kaphat.

A kijelzőt érintő menüben variálhatjuk, az értesítési sáv ikonjainak stílusát. Itt kapcsolhatjuk be a duplakoppos képernyőfelébresztést és -altatást, valamint az Ambient Display-t, amely a Nokia készülékekről lehet ismerős funkció, annyit takar, hogy a telefont megmozdítva, illetve új értesítés érkezésekor a kijelző felvillan, így tájékoztatva a felhasználót az aktuális helyzetről. Módosíthatunk a kijelző színtónusán, amellyel bárki a saját szemének megfelelő értékeket állíthat be.

Bütykölhetünk még az értesítési sávon megjelenő kártyákkal, a korábban már említett kikapcsolt kijelzőn elérhető gesztusokkal, ha úgy döntünk, használhatunk szoftveres gombokat a dedikált vezérlőbillentyűk helyett, valamint azok hosszan és dupla megnyomásához is saját funkciót rendelhetünk.

A biztonsági beállításoknál elérhető a Lollipoppal debütált teljes titkosítás funkció, amellyel a készüléken tárolt adatokat tarthatjuk nagyobb biztonságban. Emellett az egyes alkalmazásoknak külön-külön tudjuk a jogosultságait piszkálni, ami azért nagyon hasznos, mert alkalomadtán egy kókány módon megírt app felébresztheti vagy ébren tarthatja a telefont. Viszont itt simán azt mondhatjuk neki, hogy ehhez nincs joga, így megspórolva magunknak jó néhány órát a készenléti időből.

Előre telepített alkalmazások tekintetében kevés, de annál hasznosabb dolgokat kapunk. Egyrészről van egy rendszerszintű equalizerünk AudioFX néven, amellyel a különböző kimenetkehez (hangszóró, jack-füles, Bluetooth-füles) külön hangszíneket rendelhetünk.

Kapunk még egy Baton nevű appot, amely az alkalmazásadatokat (játékmentések, alkalmazásbeállítások stb.) képes szinkronizálni Cyanogenmodot futtató eszközeink között, ez azoknak lehet hasznos, akik több ilyen eszközt használnak.

Kapunk saját képnézegetőt, ami szintén jól sikerült darab, választhatunk a klasszikus rácsos elrendezés és a „pillanatok” között, amely idő alapján kupacol. Becsatornázhatjuk ide online albumainkat is, Google+, Flickr, Facebook, valamint Dropbox forrásból.

A másik hiánypótló húzása a rendszernek, hogy a klasszikus levelezőklienst, amelyet a legtöbb ember használt pl. Exchange alapú levelezéshez, (de a Lollipopból, és az OxygenOS-ből is kimaradt) lecserélték a Boxerrel közösen fejlesztett megoldásra, amely a swipe-gesztusoktól elkezdve az RSS-feedek kezeléséig mindent tud, stílusában alkalmazkodik a rendszerhez, és gyorsan, hatékonyan lehet vele dolgozni.

Szummaként annyit szeretnék mondani, hogy az előd is rendkívül jó rendszer volt, de a CM12S-sel a cég új szintre emelte az elvárásaimat bármilyen gyártó androidos megoldásával szemben. Rendkívül jól a kezem alá dolgozik, nagyszerű megoldásokkal találkozik az ember lépten-nyomon, mindezt úgy, hogy megtartották a Material Designt, és szinte minden hiányosságot pótoltak, amivel az alap Lollipop küzd.

Maximális elégedettséggel használom vele a készüléket, és ha a két új rendszer közül választanom kellene, akkor egyértelműen erre esne a választásom, és nem azért, mert az OxygenOS ne lenne jó, hanem ahogy ezen oldal terjedelme is mutatja, a testreszabási lehetőségek tárháza olyan széles, hogy mindenre, de tényleg mindenre van válasza a készüléknek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.