Adatátvitel, üzemidő, összegzés
Adatkommunikációs szempontból mindent megkapunk, ami csak szem-szájnak modemnek-antennának ingere. GSM-ből négy sávot kapunk (850/900/1800/1900 MHz), 3G-ből ötöt (850/900/1700/1900/2100 MHz), LTE-ből pedig hatot (700/1700/1800/2100/2300/2600 MHz).
Itt fontos megjegyezni, hogy az LTE kapcsán nem lehet mindenki felhőtlenül boldog, sajnos a Vodafone itthon a legtöbb régióban csak a 800 MHz-es tartományban tette elérhetővé a leggyorsabb mobil szélessávot, amit viszont a telefon nem támogat, így a piros szolgáltató ügyfelei ezeken a helyeken kénytelenek beérni a HSPA-val. WiFi-ből a/b/g/n/ac szabványokat támogató kétcsatornás modult kapunk, van WiFi-direct, DLNA és Miracast támogatás, az érzékenységgel kapcsolatban pedig csak pozitívan tudok nyilatkozni, a routertől 10 méterre, két betonfalon keresztül is egész stabil jelem van (1, 2 csík), ami igen jó eredmény, tekintve hogy a korábbi készülékeim ugyanitt előszeretettel szakadtak le a hálózatról. Bluetooth-ból a 4.1-es verziót is támogatja, valamint az NFC sem maradt ki. Infraportot nem szereltek a készülékbe, ebben elmarad a kortárs csúcsmodellektől. A microSD-bővíthetőség hiánya sokak számára fájó pont lehet, főleg a 16 GB-os verzió esetén, így a beépített tárhely bővítésére az egyetlen megoldás az OTG-kapcsolat, amely szintén a repertoár része.
A hátlap ugyan eltávolítható, de alatta mezei userként semmit nem lehet babrálni, a 3100 mAh-s akkumulátort sem tudjuk kivenni szerszámok nélkül. Ez a teljesítmény egész napos nyomkodással körülbelül 6-7 óra kijelzőidőt jelent. Esetemben ez 5-6 óra körül alakul inkább, amely két teljes napot lefed, Gmail- és Exchange-szinkronizációval, netezéssel, offline és online zenehallgatással, valamint átlagosan 2 óra telefonálással úgy, hogy éjszakára sem állítok át semmit.
Ez a phablet kategóriában is átlag feletti teljesítmény, amely betudható annak, hogy a kijelző „csak” full HD, így nem kell annyi pixelt etetnie a telepnek. A készülékhez elérhető a bambusz hátlap, amihez hasonló megoldással találkozhattunk már a Motorola Moto X esetén.
Összegzésként annyit szeretnék elmondani, hogy joggal nevezik a telefont "flagship killernek". A megjelenés időpontjában a tavalyi csúcsmodellekkel versenyezve könnyedén maga mögé tudta volna utasítani a konkurenciát, sajnos azonban a sikert megnehezítette a körülményes beszerezhetőség, amely a meghívásos rendszernek, és a készlethiánynak volt betudható.
Ár/érték arányban kiemelkedőt nyújt, hiszen ha azt nézzük, hogy a 64 GB-os modell hivatalosan, 2 év EU garanciával 105 ezer forint + postáért a miénk lehet, akkor világossá válik, hogy ezzel a számmal elég nehéz konkurálni, főleg úgy, hogy az idei évben a nagyobb gyártók középkategóriás készülékei is magasabb kezdőárral debütálnak, amelyek viszont messze nem nyújtanak annyit mint a OnePlus One.
Ezen tényeket figyelembe véve elfogulatlanul adok neki különösen ajánlott plecsnit, hiszen ilyen paraméterekkel, hasonlóan vonzó árcédula mellett, csak a Xiaomi MI-4 és a Meizu MX4 rendelkezik, azonban mindkettő esetében kisebb háttértárat (mely esetükben sem bővíthető) kapunk ugyanennyi vagy kicsivel több pénzért.
KÜLÖNÖSEN AJÁNLOTT
Szeretném megköszönni, hogy elolvastátok a cikket, remélem, tetszett, igyekeztem minden tudásomat és fogalmazóképességemet bevetni, hogy a lehető legjobb minőségű iromány szülessen. :)
