Egy kis történelem...

Az Excalibur minden kardok kardja, Artúr király mitikus, varázshatalmú pengéje, mely a mai napig legendákat és meséket szül.
Mi lehet a közös benne és a Logitech G700s-ben? Két dolog is. Mindkét harci eszköz az adott kor egyik legjelesebb képviselője, és mindkét eszköz ideje lejárt.

Ezt persze nem a szó rossz értelmében mondom, sőt, a G700s olyan, mint a jó bor, az idő nemesíti.
Jómagam már jó egy éve birtoklom ezt az egeret, és talán kicsit furának tűnhet, hogy valaki ma egy olyan egeret vásárol, ami még az "s" jelző ellenére is már jó 4 éves modell. De ezen döntésemnek sok racionális oka van. Az egyik az ára, a másik, és ez talán egy sokkal-sokkal fontosabb tényező, a gombok száma, az egér kinézete, felépítése.
De ahhoz, hogy megértsük, hogy konkrétan mi vezetett el a döntésemhez, ismerni kell egy kicsit a múltamat, így hadd meséljek kicsit a márkához fűződő kapcsolatomról.

Életem első saját egere egy Logitech volt, még 2000-ben. Igaz akkor még nem létezett a mai értelemben vett "gamer" kategória, sőt, még a mai flancolás is idegen volt a márkától. Pusztán csak végtelenül jó, megbízható egereket gyártottak. Sajnos azonban alig egy évnyi PC-s lét után meg kellett válnom attól a szeretett masinától, csak, hogy 4 évvel később, immár egyetemista koromban egy notebookkal térjek vissza a PC-s táborba. S bár a notebook szintén nem volt "gamer", mivel az a kategória 2004-ben még nem igazán létezett, de egy erőmű volt, dedikált VGA-val, ami jó 1,5-2 évig alázta minden ismerősöm asztali gépét, méghozzá nem kicsit.
Így hát nem csoda, hogy rákattantam a játékokra, és az NFS szériától kezdve, a különféle stratégiai játékokon át, a legkülönfélébb FPS-ek rabja lettem.

FPS. Igen. Ez volt az a szegmens, ami először rávilágított, hogy kéne egy jobb egér, annál a kis 2000 forintos vacaknál, amivel akkor nyomtam (és amiből kb. három havonta vettem egyet, még ma, 13 évvel később is van egy teljesen új, bontatlan csomagolású darabom belőle :) ), és amit félévente, évente cseréltem a kopás/tönkremenetel miatt.

Az első „komolyabb” egerem egy 7000 forintos lézeres játék egér nagyon nem vált be, sajnos pár óra játék után fájt tőle a csuklóm, ekkor szántam rá magam az első komolyabb gamer egérre, a Logitech G5-re.
Akkoriban őrültségnek tartottam a 12 ezer forintot kiadni egy egérért, de úgy voltam vele, hogy egyszer élünk.
Életem egyik legjobb döntésének bizonyult a dolog, a G5 hosszú évekig hű társamnak bizonyult, és együtt másztunk fel a „gamerség” csúcskategóriájába. Klánozás, nemzetközi tornák (szintén nem a mai értelemben véve), s rettegetté váltunk szerte a világban (vagy nem).

Ahogy minden, ez a korszak is véget ért, ahogy felnőttem, benőtt a fejem lágya, és bár online már nagyon rég nem játszok, a gamer vénám megmaradt. Bár már inkább csak a feeling miatt veszek komolyabb egereket, és a kényelem miatt, sem mint hogy tényleg szükségem lenne rá.

Nem volt ez másképpen, mikor a G5-öt G500-ra cserélték. Akkor már nem voltam HC gamer, de a Logitech újításai meggyőztek arról, hogy érdemes váltani. Nekem alapvetően kicsi kezem van, így a 2 oldalgombos egereknél általában csak a hátsót érem el, ám a G500-on a 3 gombos kialakításnak hála még az alsó gombot is elértem, ami nagyban növelte a kényelmi faktort. Eleinte kicsit a free spin görgőtől is féltem, mert a fórumokon elég sok mindent olvastam róla, a tábor egyik fele ódákat zengett róla, a másik fele szénné oltotta. Igaz, ez szinte mindennel így van. Végül persze adtam neki egy esélyt, és nagyon nem bántam meg. Bár játék közben nyilván kifejezetten káros a free-spin, a normál életben, a navigáláshoz, netezéshez elképesztően hasznos eszköz. Hihetetlen módon megkönnyíti az életet, és nem több, mint 2 perc használat után lesz függő az ember.

A G500 után viszont a G500s verzió koránt sem tűnt olyan meggyőzőnek, hogy át akarjak rá váltani. Lényegében csak szenzorban fejlődött, és dizájnban változott, nem váltottam volna rá, ha nem lesz szeretett G500-asom mikrokapcsoló hibás (vagy bekapcsolt az öngyilkos chip).
De mivel az lett, kénytelen voltam beszerezni a legújabb Logitech-et. Igazság szerint már akkor elgondolkoztam a vezeték nélküli váltáson, mert akkor már lehetett kapni a G700-at, sőt talán már a 700s-t is. Ami miatt mégis a vezetékes egér mellett döntöttem, az a vezeték nélküli verzió karcsúcska üzemideje volt. A gyártó által feltüntetett 10 óra igencsak kevésnek tetszett számomra, lényegében napi szintű töltögetést, vezetékdugdosást és macerát jelentett. Attól nem féltem, hogy pontatlan lesz az egér, már akkor nagyon jókat lehetett olvasni a komolyabb vezeték nélküli megoldásokról. De az üzemidő tényleg nagyon elrémített.

Így maradtam tehát vezetékes vonalon. Amit hosszú ideig nem bántam meg, ám mostanában még kevésbé szempont a gamerség, inkább multimédia a fókusz, nem árt, ha a szoba másik végéből is tudom irányítani a dogokat. Erre ugyan van rendszeresítve egy M303-as, de azt néha a laptophoz is használom, és nem szeretem ide-oda pakolászni a vevőegységet. Elérkezettnek láttam tehát a pillanatot, hogy vezeték nélküli egér (és billentyűzet) után nézzek.

Egereim evolúciója

A G700s vásárlása előtt nem sokkal korábban jelent meg a Logitech Prodigy sorozata, és a családban immár helyett kapott egy vezeték nélküli rágcsáló is. Bevallom őszintén elég komolyan fontolóra vettem a lehetőséget, hogy őt választom. Természetesen a többi Logitech terméket is átnyálaztam, de a G család akkori tagjainak többsége számomra elképesztően rondának tűnt.
Szerencsére azóta kezd ismét letisztulni a paletta, de ha azt mondom, G502, G602, G900, G903, akkor sejthető, mi az, ami ellenérzést váltott ki bennem. Az aszimmetrikus, ide-oda görbített, széttagolt, szétvagdalt, tisztán tarthatatlan, ormótlan, számomra giccses formavilág.

Hála a jó istennek, ez a dizájn vonal még az ízléssel nem túlzottan jól megáldott nagyvilágban is kicsapta a biztosítékot, és kellően visszaestek az eladások ahhoz, hogy a Logitech rájöjjön, megbukott ez a dizájn irány, és visszatérjen a klasszikus, egérnek tűnő formavilághoz, amit végre ismét szeretnek az emberek, beleértve engem is, és a nagy nevű profi gamereket is.

A fentiekből sejthető tehát, hogy nálam a G500s/700s óta tiltólistán volt a Logitech ezen formai bűncselekmények miatt. A G403 Wireless Prodigy viszont eléggé tetszett. Vannak elég pozitív tulajdonságai. Az RGB világítás meglehetősen tetszetős, még ha egy egérnél kissé feleslegesnek is érzem, a szenzorról ódákat zengett minden profi és amatőr teszt. Az utóbbi évek ámokfutása után az egér dizájnja is visszakerült az elfogadható, mi több az esztétikailag vonzó kategóriába, így ez is a pozitív irányba billentette a mérleget.

Volt azonban két olyan tényező, ami a mára már kicsit koros G700s felé terelt. Az egyik a már említett gomb téma. Kicsi kezem van, így az oldalsó gombokból általában csak a hátsó(kat) szoktam elérni, ami a G403 esetében összesen egyetlen plusz gombot jelentett volna. Alapvetően nem vagyok egy MOBA játékos, de azért megszoktam már, hogy legalább 2 plusz gombom van az egeremen, erről nehéz lenne lemondanom. Márpedig a G403 vásárlásával be kellett volna érnem 1 plusz gombbal. A G700s-en viszont hátul 4 gomb van, amiből 2-t kényelmesen elérek, van 3 plusz gomb mutatóujjnál, amiből szintén elérek egyet, és van egy gomb a görgő váltó kapcsoló mögött, így összességében 4 gombot is kényelmesen elérek, ami kifejezetten előrelépés a korábbi állapothoz képest.

A másik fő szempont az árazás volt. Míg a WirelessProdigy-t a Logitech 37 ezer forintért vesztegette, addig egy G700s-hez már 23-24 ezer forint környékén hozzá lehetett jutni. Félreértés ne essék. Ha, és amennyiben a G403 minden szempontból jobb lett volna, mint a G700s, beleértve a több gombot, a free-spin görgőt, és egyéb tényezőket, akkor gondolkodás nélkül kicsengetem azt a 37 ezer forintot a rágcsálóért. Mivel azonban összességében számomra a több gomb nagyobb hasznosságot képvisel, mint egy még nagyobb felbontású szenzor, vagy az RGB világítás, végül a G700s-t választottam, amihez nem mellesleg 3 év garanciát biztosít a gyártó, ellentétben a G403 kettő évével.

Doboz, külső

Ennyi bevezető után lássuk, hogy mit tud maga az egér.

Az egér a Logitechtől megszokott, minőségi, ablakos dobozban érkezett. A doboz előlapját kis mágnes tarja a helyén, ezt könyvszerűen ki lehet hajtani, ekkor láthatóvá válik az egér a masszív buborékcsomagolás alatt, sőt, még a kezünket is rátehetjük, hogy érezzük az egér formavilágát.

Maga a doboz nem rejt túl sok mindent, inkább a szükséges minimumként írnám le a tartalmát. Egér, a hozzá tartozó 1000 Hz-es vevőegység, töltő- és adatkábel, egy hosszabbító kábel az USB vevőegységnek, illetve némi papíranyag, garanciális feltételekről, quick start guide és egyéb kukatöltelék anyagok.

Az egér működéséhez szükséges akku magában az egérben van már gyárilag, a tárolás során történő véletlen érintkezéstől egy kis papír betét védi, amit egy mozdulattal el tudunk távolítani, így az egér azonnal működésre fogható.
Az egérhez egy 2000 mAh-s Any-Time típusú akkut kapunk gyárilag (külföldön bezzeg Eneloop akku jár az egérhez).

Ezt természetesen már a rendelés pillanatában egy nagyobb, 2700 mAh-ra cseréltem, reménykedve benne, hogy némileg megdobja az akkuidőt.
Gyors csere, és kezdődhet is az inspektáció.

A vevőegység kis mértékben tér el a Logitechtől megszokott nano vevőről, a forma minimálisan más, a méret ugyanaz, az USB portból éppen csak annyira lóg ki, hogy meg lehessen fogni. Nagyon apró, nagyon kényelmes. Jelenleg kb.1,5 méterre van a PC-m az asztalomtól, ekkora távolságból a kapcsolat még kiváló, játékra is alkalmas, 3 méternél nagyobb távolságoknál már apróbb mikrolaggokat észre lehet venni. Netezésre, navigációra még így is tökéletes, ilyen körülmények között nem észlelhető a jelenség, csak játék közben, nagy sebességű rántásoknál, ott is ritkán.
Azonban 1,5-2 méteren belül a kapcsolat teljesen stabil, nem lehet észrevenni különbséget a vezetékes és vezeték nélküli mód között.

Ha már a vezetéknél tartunk. Gyári tartozéka az egérnek egy USB – Micro USB átalakító, hosszabbító és töltőkábel, és ez az egyetlen tartozék, amit nem tudok pozitívan értékelni, mi több, kritikán aluli a minősége.
Hihetetlenül vastag, ilyen vastag USB kábelt talán még nem is láttam életemben, és ennek megfelelően teljes mértékben mellőzi a rugalmasság minden formáját. Jellemző módon, ha rákötjük az egeret, hajlamos tolni azt, no nem olyan szolidan, mint amire minden USB kábel képes, hanem jó 40 centivel arrébb pakolja a kis rágcsálót. Egész egyszerűen kritikán aluli.

Nem tudom elképzelni, hogy ezt a Logitech spórolásból csomagolta be az egér mellé, vagy ezzel is arra akarta ösztökélni az egér tulajdonosait, hogy vezeték nélkül használják a rágcsálót, de akármi is volt az eredeti szándék, ez a kábel akkor is minősíthetetlen.
Az egyetlen pozitívuma, hogy a Micro USB port formája úgy lett kialakítva, hogy tökéletesen passzoljon az egéren kialakított dokkoló formájához. Mivel azonban ezt a kábelt jó ízlésű ember az életben nem fogja használni, ez lényegében mindegy is.

Jómagam amúgy akkor sem tudnám használni a kábelt, ha valamiért szükség lenne rá, mivel a vastagságának hála nem fér bele a Razer Armadillo 2 kábelvezető vájatába. Tény, ami tény, az Armadillo 2 nem túl bőkezű kábelmenedzsment okán, de ez a kábel akkor sem férne be, ha fele olyan vastag lenne.
A megoldás nagyon egyszerű, a netről rendeltem egy 1,5 méteres telefon töltőkábelt, ami már kényelmesen elfér az Armadillóban. Igaz, a kábel a PC-mig feszülés nélkül nem ér el, de egy szabad konnektorig igen, itt pedig egy szimpla telefon töltőbe dugva, vígan tölti a kis egeret.

Kinézet, anyaghasználat

Az egér teljes egészében műanyag felépítésű, de ez szerintem cseppet sem baj, főleg, mert műanyagokból elsőrangút használ a Logitech. Az alja és az oldalsó rész alsó pereme valami egyszerű műanyag, alul matt, az alsó peremek fényes kialakításúak. Erre épül rá az általam nagyon szeretett, durvább felületű, csúszásmentes, igénytelen ABS műanyag felépítmény, ami az oldalsó fogást biztosítja, méghozzá tökéletes munkát végezve.

Az egér teteje a Logitech által már régebb óta használt, kopásálló és zsírtaszító sima felületű műanyag, aminek a minőségérzete is nagyon jó, mintha csak selymet fogna a kezébe az ember. Gumírozásnak hálisten' semmi nyoma, mert bármilyen kényelmes is a gumírozás, elképesztően hamar és rondán kopnak, sőt nekem a joystickomon a szó szoros értelmében állásában megrohadt az évek során, és gusztustalan ragacsos masszává vált. Szerencsére ezt az egeret ilyen sors nem veszélyezteti.

Az egér jobb kezes, ergonomikus kialakítású, a kezünk lényegében ráfekszik az egérre, ami tökéletes fogást és kényelmet biztosít. Nekem kicsi a kezem, mégis tökéletesen kézbe illőnek találom az egeret, függetlenül attól, hogy az extra gombok egy részét nem érem el. Szerencsére a görgőt könnyedén elérem (volt már olyan egérhez szerencsém, aminek a görgőjét csak az ujjam hegyével tudtam piszkálni, azt is épphogy csak), és a jobb-bal klikkel sincs baj. Az egéren összesen 13 gomb található, ha a görgő billentését is beleszámoljuk (amire én soha nem programozok semmit). Az egér bal gombjának oldalába 3 szabadon programozható gombot integrált a Logitech, amiből csak a hátsót érem el fogásváltás nélkül, a középsőhöz már fogást kell váltanom, az első pedig teljesen megoldhatatlan az én tömzsi ujjaimmal.

E három gomb alapállapotban DPI kapcsolóként, illetve töltöttség ellenőrző gombként funkcionál. Mivel jómagam egyetlen érzékenységi fokozatot használok, ezeket a gombokat alap esetben nem használom, maximum játékokban szoktam rájuk programozni valamit.

Az egér bal oldalán négy, egymástól jól megkülönböztethető gombot találunk, amiket a hüvelykujjunkkal tudunk működtetni. A gombok minden szempontból tökéletesek. Nem lötyögnek, kis helyen terülnek el, mégis jól megkülönböztethetőek, nyomáspontjuk jól eltalált, könnyű őket megnyomni, de véletlenül nem lehet őket működésre bírni. Itt kiváló munkát végzett a Logitech. Az már csak a magam szerencsétlensége, hogy szokás szerint itt is csak a hátsó traktust érem el, viszont az két gombot jelent.
A négyes gombsor előtt három darab háromszög alakú LED hivatott az aktuális profilt és/vagy a töltöttséget jelezni, ugyanakkor ezek a LED-ek csak akkor aktívak, ha direkt rákérdezünk a kívánt funkcióra, mert energiatakarékossági okokból pár másodperc után kialszanak a fények. Eltartott egy kis ideig, míg újra megszoktam, hogy alapállapotban nem világít semmi az egeremen. A G500s-en ugye állandóan világított egy kis LED így, a legnagyobb sötétségben is mindig tudta az ember, hogy hol az egér.

Az egér görgője mögött két gomb található, amiből igazából csak az egyik igazi gomb, a másik (a görgőhöz közelebb lévő) a görgő szabadonfutó funkcióját kapcsolja. S ha már itt tartunk, igen, ez az egér is free-spin-es görgővel bír, amit sokan nem szeretnek, szerintem viszont a Logitech egerek egyik legnagyobb újítása. Tény, hogy játékban nincs haszna, sőt kontraproduktív, de ez a gond egy gombnyomással megoldódik. Én már szinte el sem tudom képzelni nélküle a netezést, és sokszor a munkát. Hihetetlenül meg tudja könnyíteni az ember életét.

Mint említettem, játék során célszerű kikapcsolni a szabadonfutó mechanizmust, s ilyenkor a görgő lágyan, de jól elkülöníthetően fordul egyik pozícióból a másikba. Nyomáspontja is kellemes, jól használható. Egyetlen hibája, hogy oldalra is billenthető, ami jól jöhet azoknak, akik nem játszanak, és szeretnek oldalra is scrollozni. Ez a funkció viszont viszonylag könnyen kapcsol, a görgő könnyen elbillen oldalra, főleg, mikor lefelé nyomja az ember, így én inkább kikapcsoltam ezt a funkciót, nem használom, oldalra nem scrollozok, és így nincs ebből semmi gond.

Az egér alja a már részletezett tucat műanyagból készült, 4 jókora talpon csúszik, amik elvileg 250 km-t tudnak megtenni, mielőtt elkopnának. Nos én kétféle egérpadot használok, attól függően, hogy mit csinálok. Játékra egy kemény, műanyag padot, Steelseries 4D, ezen tökéletesen csúszik az egér, és nagyon pontos a szenzor, ha nincs szükségem ekkora precizitásra, egy Razer Goliathus Speed szövet padon egerezek. Ezen kicsit pontatlanabb a szenzor, de a hétköznapokhoz tökéletesen elég, s talán nem eszi annyira az egértalpakat.

Egész az egér hátulján helyezkedik el az ajtócska, amin keresztül betehetjük a rágcsálóba az egyetlen AA akkut. Felette kis gomb, amivel be- illetve kikapcsolni tudjuk az egeret.
Az elem behelyezését követően megfelelően kiegyensúlyozottá, ámbátor kissé nehézzé válik az egér. Azért vészesnek nem mondanám, a maga 147 grammjával (akkuval együtt). Én soha nem szerettem a túl könnyű egereket, számomra ez a súly pont megfelelő. A korábbi vezetékes egereim is mind 160 gramm fölött jártak, és általában még tettem beléjük súlyt, szóval nehéznek tényleg nem nevezném, egyszerűen csak nem pille könnyű.

Talán érdemes megjegyezni, hogy az egér akku nélkül is használható, ha USB kábellel kötjük a számítógéphez, ugyanakkor ilyenkor a töltöttség jelző LED folyamatosan pirosan villog, halálra idegesítve ezzel a felhasználót, ami miatt én egy jókora fekete pontot is bevések az egér ellenőrző füzetébe.

Szoftver

A Logitech Gaming Softver (röviden LGS) a Logitech egyik legnagyobb találmánya... már amikor működig, mert sajnos tapasztalataim szerint (mostanában) rendkívül instabil.

Említettem már, hogy több, mint 10 éve használok Logitech G szériás (vagy legalább gamer) egeret, és ebből kifolyólag tanúja voltam a szoftver megszületésének, bébi és kamasz korának is. Eleinte elég primitív, de stabil segédeszköz volt, később egyre összetettebb lett, és minél több funkciót zsúfoltak bele, annál inkább hajlamos volt a szoftver az instabilitásra. Nem mondom, időről időre kijött egy-egy stabil verzió is, de már a legutolsó stabil verziót is évekkel ezelőtt láttam. Persze nem kell megijedni, itt most nem arról beszélünk, hogy használhatatlan lenne a szoftver, de néha csinál butaságokat. Például nálam néhanapján csinál olyat, hogy minden ok, vagy magyarázat nélkül visszaállít minden profilt a gyári beállításokra. És utána jó 5 perces meló, míg az ember előtúrja a korábban exportált profiljaiból a legfrissebbet, importálja, majd ellenőrzi a dolgokat. Szerencsére ez nem túl sűrűn fordul elő, havonta, két havonta egyszer, de azért ez számomra rettenetesen bosszantó.

A másik amitől hülyét kapok, hogy mióta új gépem van, Z270-es TUF alaplappal, azóta a gép egyfelől nem látja a boot folyamat során a G510s billentyűzetemet (ha nagyon kell valamit kaparászni a BIOS-ban, elő kell halásznom a K340-et), másfelől néha meghülyül a vezérlés, a G gombok elszállnak, a rájuk programozott parancsokat nem érzékeli a rendszer. Minden más működik, az LCD panelen látszanak a rendszeradatok, az összes gomb működik, csak a 18 dedikált G gomb adja fel. Ez az állapot egész a PC újraindításáig, vagy a billentyűzet gépből való kihúzásáig és visszadugásáig fennáll. Utóbbi esetben még magát az LGS-t is újra kell indítani. Ráadásul ez a hiba, egy héten többször is előfordul, extrém esetben akár naponta is.
Szóval igen, az LGS legutóbbi verziói nem túl stabilak.

Ezt leszámítva nagyon jó kis szoftver.
Beállíthatjuk rajta a billentyűzet és egér minden paraméterét, beleértve a felbontást, a gombokra kiosztott parancsokat, a makrókat, háttérvilágítás színét, erejét, és minden egyéb elképzelhető finomságot.

Szenzor

Nos, ez az a rész, ahol illik felsorolni az egér technikai paramétereit, így hát én sem megyek el emellett szó nélkül. A szenzor felbontása 50 DPI-nként 200 és 8200 DPI között állítható, egy profilhoz pedig 5 különféle felbontást tudunk rendelni, valamint 5 profilt tárolni a memóriában. Az egér optikai képfeldolgozó kapacitása 12 megapixel másodpercenként, és maximum 30 G-s gyorsulást tud lekövetni, ami 4,19 métert jelent másodpercenként. A kapcsolók hivatalosan 20 millió klikkelést bírnak, ez utóbbit a G500 halála után hiszem, ha látom.

A vezeték nélküli kapcsolat sebessége 125 Hz és 1000 Hz között állítható, méghozzá az alábbi lépcsőkkel: 125, 200, 250, 330, 500 és 1000 Hz, azaz 1 millisec-es késleltetésről beszélünk.
Nagyon sokáig ez utóbbiban használtam az egeret, de már kezdek leszokni róla, az üzemidő miatt, de erről majd később.

Előtte beszéljünk az egér mindennapos teljesítményéről. Hisz ez az egész lényege.

Mielőtt belekezdenék a saját tapasztalataim megosztásába, ildomosnak láttam utána olvasni, milyen pontos is maga a szenzor.
A mouse-sensitivity.com oldal készített egy remek összehasonlító videót, arról, hogy az egereket rákötötték egy nagy pontosságú rajzoló eszközre (AxiDraw V3), ami képes ugyan azt a mozdulatsort ezred milliméter pontosan megismételni, akár több száz alkalommal is. Ennek fényében érdekes volt nézni, hogy az eredeti mintát miképpen reprodukálják a különféle egerek.

AxiDraw V3

Az eredeti minta

És az eredmények...

Fontos tudni, hogy az összes eredményt kábeles kapcsolat mellett mérték, ám a fentiekből jól látszik, hogy a G700s érzékelője két vezetékes egérnél is jobb tudott lenni, méghozzá nem csak holmi vacak irodai tucat egereknél, hanem akár egy G9X-et is megevett reggelire. Az is igaz persze, hogy a gamer világban azért maximum csak a középmezőnyre kvalifikálja magát, vannak ennél sokkal jobb szenzorok is. Legalábbis a mai világban. 4 éve ez az eredmény még egész jónak számított.

Jól látszik mennyit fejlődött a technika az elmúlt pár évben, egyedül a jóval fiatalabb a G900 volt képes nagyjából korrekt módon lekövetni a gép tökéletesen egyforma mozgását, így nem kétséges, hogy a G900 a nap hőse.

Vezeték nélkül is van élet...

Nos, láttuk mit tud az egér szenzorja kábeles módban, de mi a helyzet vezeték nélkül?

Itt már csak a saját tapasztalataimról tudok beszámolni. 10 évvel ezelőtt mindenki köpködte a vezeték nélküli cuccokat. Én is. Nem kicsit. És nem ok nélkül. Abban az időben ez a technológia még maximum csak böngészésre és Office feladatok végrehajtására volt elegendő, sokszor ott sem kompromisszum mentesen.

Emlékszem a legelső vezeték nélküli billentyűzet-egér szettemet a vásárlást követő napon visszavittem, hogy garanciában adják vissza a pénzemet, mert a billentyűzet minden 6-7. leütésemet kihagyta. Konkrétan nem lehetett írni vele. Az eladó kipróbálta, és visszaadta a pénzemet.
Abban az időben, ha vezeték nélküli perifériákat használtunk, sokan érezhettük úgy magunkat, mint a kis német srác, Unreal Tournament közben.

Átlagos reakció a korabeli wireless technológiára :)

Ugyanakkor ez már több, mint 10 éve volt. Ma pedig ott tart a világ, hogy többszáz fős LAN bajnokságokon a társaság egy komoly része már vezeték nélküli egérrel játszik, komoly (akár több százezer dolláros díjazású) versenyeken. És ilyen bajnokságokat meg is nyernek már, vezeték nélküli egerekkel.

Sajnos viszont sokan le vannak ragadva a múltban. Rengeteg ember, még akár komolyabb gamerek is szentül hiszik, hogy a gamer és a wireless (avagy a vezeték nélküli és a játékos) szó nem fér el egy mondatban. Hiszik, hogy ez az állítás igaz, mert 10 éve igaz volt. Ennyi erővel persze hihetnék azt is, hogy a közlekedés legfőbb eszköze a ló. Mert 100 éve még ez is igaz volt. Csak hát közben egy picit megváltozott a világ. Fejlődött a technika. És ami akkor igaz volt, ma már nagyon nem az.

Önmagában azzal amúgy nem lenne bajom, ha valaki nem hiszi el, hogy egy vezeték nélküli egér is lehet olyan jó, pontos, mint egy vezetékes. A bajom azzal van, mikor anélkül, hogy valaha is kipróbált volna egy tisztességes példányt, vakon szórja a hülyeségeit a neten. A legviccesebb példa, ami korábban megtörtént velem, hogy valaki megpróbált meggyőzni arról, hogy biztosan nem lehet olyan jó a G700s-em, mint egy vezetékes. És konkrétan elkezdte nekem magyarázni, hogy az én tapasztalataim lehetnek hibásak. Mert hogy ő már hallott olyat, hogy villámlásnál szakad, ugrik a jel. Tényleg? Én meg még nem találkoztam ilyennel, de lehet, hogy én tudom rosszul, elnézést, hogy abból indulok ki, amit én tapasztaltam, nem abból, amit ő már hallott...
Bah... nagyon vicces tud lenni az internetes fórumozás, néha.

Szóval akkor a saját tapasztalatok. Azt bátran, 100% magabiztossággal ki merem jelenteni, hogy ez az egér még soha egyszer nem hagyott cserben játék közben, és még soha, egyszer sem tapasztaltam, hogy kihagyott volna a jel, szakadozott volna a kapcsolat, ugrott volna a kurzor, vagy éppen késve reagálna.
Persze azért vannak dolgai, de ezeket később kifejtem. Előbb maradjunk a játékoknál. Az tény, hogy játék során még soha nem tapasztaltam semmiféle negatív jelenséget. Se egy mikrolag, se egy ugrás, egy jel vesztés, semmi. Maximum Game módban, ultrapollinggal ez teljesen kizárt.

Jómagam High-Sens gamer vagyok, 3200 DPI-n használom az egeret, szinte sosem rántok rajta nagyot, minden mozgást, még a leggyorsabbat is csuklóból oldom meg, és az egér még soha nem hagyott cserben. Valószínűleg akkor sem tudnám megmondani, hogy vezetékes vagy vezeték nélküli módban játszom-e vele, ha az életem múlna rajta.

És akkor jöjjön a különbség a vezetékeshez képest. Való igaz, hogy be lehet úgy állítani az egeret, hogy elaludjon, ha hosszabb ideig nem nyúlunk hozzá, s ilyenkor az ébredést követő 1 másodpercben valóban furán mozog az egérkurzor. De szerintem ez senkit nem zavar.
Hiszen így spórolunk energiát, és üzemidőt.
És ha ez valakit zavar, akkor beállítja a profilt teljesítmény orientáltra (gyári nevén "Maximum játék" üzemmód) és akkor az egér soha nem alszik el, s a fenti jelenség sem üti fel a fejét.

A másik dolog. Mióta nálam van az egér, két alkalommal kellett újraindítanom használat közben. Na most szinte hallom a lelki füleimmel a fujjolást, hogy "na tessék, megmondtam, hogy megbízhatatlan, vacak a vezeték nélküli, hisz néha újra kell indítani". Igen ám, csakhogy ez a történet nem ilyen egyszerű. Mindkét alkalommal ugyanis egy komoly rendszerhiba után történt meg az, hogy az egér ténylegesen meghülyült. Már nem emlékszem mi, de valami szétfagyott a Windows alatt, magával rántva a Win Explorert, és éppen hogy csak nem lett kék halál a vége. És az egér tényleg behülyült. Teszem hozzá, ilyennel korábban még vezetékes egérnél is találkoztam, szóval ez inkább tűnt nekem szoftver hibának, mintsem az egér hülyeségének.

De tegyük fel, hogy ilyen vezetékes egérnél nem fordulhat elő. Tegyük fel, hogy az mindig minden körülmények között hibátlanul teszi a dolgát.
A vezeték nélküli G700s pedig egy év alatt 2 darab újraindítást is megkövetelt. Lemértem, egy ilyen újraindítás egészen pontosan kerek 10 másodpercig tart.
Kiszámoltam továbbá, hogy napi szinten átlagosan kb. 6,96 órát használom az egeret. Ezt szorozzuk fel 365-tel. Ez 2540,4 óra évente. Azaz 9145440 másodperc. Ebből az egér kb. 20 másodpercet töltött újraindítással, kapcsolódási hibával (ami mint mondtam, nagy valószínűség szerint nem is az egér hibája volt).

Ez 0,0002186%-os hibaarány. Ez 2 az egymillióhoz. Tehát minden egy millió másodpercben, 2 egész másodpercnyi holtidőnk van.
Ez azért egész jó arány, szerintem.
A fentiek alapján én ki merem jelenteni, hogy számomra pontosan ugyan olyan hasznosságot, pontosságot, precizitást, reakcióidőt és megbízhatóságot nyújt ez az egér, mint egy vezetékes.

És aki nem hiszi... járjon utána (mielőtt hülyeségeket kommentelget).

Üzemidő, végszó

Az utolsó fontos topikunk az üzemidő lesz. A Logitech 10,5 óra folyamatos játékidőt ígér, és nem hazudik, "Maximum játék" üzemmódban, ahol az egér soha nem alszik el, és 1000 Hz-es frissítési ráta mellett, én magam is 10-11 óra köré lőttem be az üzemidőt. A 2700 milliamper-órás akkukkal ez kb. 14-15 órára tolható ki.
Ez mondjuk egy komplett nap játékot, nyüstölést jelent, valóban volt rá példa, hogy délelőtt elkezdtem játszani, és éjszakára lemerült.
De azért ekkora maratonokat ritkán tolok mostanában. Sokkal jellemzőbb, hogy hétvégéken kis netezéssel kezdem, majd 2-3 óra játék, majd ismét net, és végül este film. Ebben a felállásban 1,5-2 napot is elmegy az egér a "Maximum játék" üzemmódban. "Energiagazdálkodás" üzemmódban, és 125 Hz-es frissítés mellet akár 5 napig is kihúzhatja a kis rágcsáló, de utána már mindenképpen tölteni kell.

A szoftver újabb hibája, hogy nem %-osan írja az akku töltöttségét, hanem egy buta, 4 fokozatú töltöttség ikon próbál minket tájékoztatni, ami sokszor fals adatokat írt, mert jómagam úgy veszem észre, hogy mikor kiírja, hogy az akku 25% alá csökkent, akkor még egyszer annyit elmegy, mint korábban, tehát mintha a szoftvernek a valós 50% lenne a 25%. Ki tudja, talán akku védelmi szempontokból.

Egy biztos, jelenleg az átlagom, hogy 3 naponta töltöm az egeret, 3-4 órát. Mint említettem, egy sima telefon töltővel. Ez annyit jelent, hogy úgy istenigazából nem szabadultam meg a kábeltől, mert a töltőkábel továbbra is ott díszeleg az Armadillóban, de legalább már az egér maga mobilis, és kiválóan alkalmas arra, hogy akár a szoba másik végéből irányítsam a PC-m, vagy a TV-met.

Mi a jövő, merülhet fel a kérdés.
Nos, mikor a G700s-t megvettem, gondosan letisztogattam, és az eredeti dobozába visszacsomagoltam a G500s-t, hogy ha nem jön be a vezeték nélküli lét, legyen mit használnom. Sokat mondó tény, hogy egy éve most először jutott eszembe a G500s. Számomra végleg eldőlt, hogy nem kell a kábel. Fölösleges, idejét múlt, ostoba dolog, egy számítástechnikai dinoszaurusz, pont olyan kőkorszaki technológia, mint a gőzgép, a floppy vagy a HDD.
Nincs nekem azzal bajom, ha valaki azt mondja, hogy neki kell a kábel, mert abban hisz, vagy hogy a kábeles egeret nem lopják el a kollégák az asztaláról stb. A magam részéről viszont teljesen meg vagyok róla győződve, hogy a jövő a vezeték nélküli perifériáké, a madzag pedig ki fog kopni a PC világából, mint a soros port, vagy a CD.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Logitech már szinte nem is ad ki csak vezetékes G egeret, inkább csak a régebbről maradt modellek és a paletta legalján lévő, olcsó eszközök jönnek kábellel.

Az új HERO szenzor pedig valószínűleg az üzemidő problematikát is meg fogja oldani. Nagyon bizakodó vagyok a technológiával kapcsolatban, olyannyira, hogy jelenleg erősen fontolgatom egy G603-as beszerzését. Ami kicsit eltántorít, az kevés gomb, és a FreeSpin görgő hiány, ha legalább 1 gombbal több lenne az egéren, és a FreeSpin görgőt is megkapta volna, akkor már G603-asom lenne, annak ellenére, hogy kb. a cikk írása előtt 3 héttel jelent meg a termék.
Most amúgy mondanám, hogy kivárom, míg megjelenik egy ilyen egér, de lehet, hogy simán csak beszerzek egy G603-at, és majd azt adom el, ha megjelenik valami újabb verzió.

Még egy apró gondolatot fűznék rá a mai témára. Mikor elkezdtem a cikk írását még nem volt kapható a G603 és a G613-as billentyűzet (igen, sokáig parkoló pályán volt a cikk), így úgy terveztem, hogy a mondanivalómat azzal fejezem be, hogy az egér egyik legnagyobb hibája, hogy nem lehet mellé vezeték nélküli billentyűzetet kapni. Nos jelentem, a jég megtört, a Logitech bejelentette a G613-at, mint a világ első Gaming Grade wireless billentyűzetét, és én úgy hiszem, hogy ez jó. Végre. Valahára.

Külön öröm számomra, hogy a billentyűzeten extra G gombok is vannak. Ami viszont visszatart az azonnali vásárlástól, az az, hogy billentyűzetbe nekem igen is van igényem a háttérvilágításra, így várok egy olyan verziót, ahol ezt megoldják, illetve a hangerő szabályozó szerepét gomb helyett görgő látja el.
Persze tudom, hogy ha LED-eket raknak a billentyűzetbe, akkor rögtön bukta a 18 hónapos üzemidőnek, de én beérném azzal is, ha 1 hónapot ki tudnak sajtolni a billentyűzetből, cserébe tényleg ne kelljen rajta vaklálni. Anno a K800-at is elég sokáig lehetett használni egy töltéssel. Remélhetőleg a jövőben megoldja ezt is a Logi, és akkor végre a G510s-emet is lecserélhetem egy vezeték nélküli darabra. Szép, nagyon szép nap lesz.