Abraham Lincoln egy villogó doboz előtt ült egy fotelban. A dobozban kis emberek próbáltak mindenfélét eladni szép képek és zenék kíséretében. A fotelja mellett pedig egy ember feküdt egy kanapén koszos ruhában, bámulta a dobozt és valamit evett. Fel sem tűnt neki Lincoln.

- Kit tisztelhetek önben? Én Abraham Lincoln vagyok, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. - mutatkozott be Lincoln
Az ember felnézett és unott hangon válaszolt:
- Én vagyok Az Átlagember. Átlagos a családom, átlagos az autóm, átlagos a házam, átlagos a munkahelyem, átlagos a fogkrémem, átlagos a mosóporom. Tulajdonképpen mindenem átlagos. - válaszolta Az Átlagember
- Úgy látom, ez nem tetszik magának. - mondta Lincoln
- Nem hát! Jogom van jobban élni! - Az Átlagember öntudatos arcot vágott
- Joga van??? És a kötelességei? - kérdezte Lincoln
- Mi van velük? - kérdezett vissza Az Átlagember
- A kötelességeit teljesíti? - kérdezett újra Lincoln
- Mit számít az? Biztosan. A jogok a fontosak. - mondta Az Átlagember
- A jogoknak csak a kötelességekkel együtt van értelme. Azok, akik a kötelességeiket nem tartják be, azoknak nem járnak a jogok sem.
Az Átlagember felnevetett.
- Honnan veszi ezt a marhaságot? Lehet, hogy maguknál így van, de minálunk ez nem megy. A fél ország a jogaiból él kötelességek nélkül. - vigyorgott Az Átlagember
- És működik az ország? - hitetlenkedett Lincoln
Az átlagember elkomolyodott.
- Hát nem. Ami azt illeti nagyon nem.
- Akkor ezen kell változtatni.
- Azt nem lehet. Az biztosan alkotmányellenes lenne és különben is az emberi jogok durva megsértése. - okoskodott Az Átlagember
- Nem. Ez nem az. Az lenne az emberi jogok megsértése, ha valaki minden valós indok nélkül bebörtönözné, megölné, ellehetetlenítené vagy a munkától, és így a tisztességes megélhetéstől eltiltaná magát. - oktatott Lincoln
- Nekem soha sem ezt mondták. Én tudom mik a jogaim! - csattant fel Az Átlagember
- Azt látom. - mondta Lincoln majd felállt és kisétált a lakásból.
- Jobb is hogy elment. Kezdődik a Mónika.