Bevezető, külsőségek

A Lenovo ThinkPad T430-as széria 2012-ben jelent meg. Akkoriban ez volt a Lenovo csúcsmodellje a 13-14 colos üzleti kategóriában, és több szempontból is az utolsó(k közötti) volt a ThinkPad szériában. Tavaly már írtam egy cikket a notebookomról, amit akkor vásároltam. Azóta közel egy évet töltöttem vele, és kijelenthetem: 7 év után is egy teljesen használható, szerethető számítógépről beszélünk a T430-as képében.

Külsőségek, csatlakozók

A fekete színű ThinkPadeknél a mai napig megszokott gumírozott matt fekete (inkább egy nagyon sötét szürke) bevonatot találunk a fedlapon. Azon kívül, hogy extrém módon gyűjti az ujjlenyomatokat és a karcokat, különösebb gond szerintem nincs ezzel. Ezen a részén a gépnek két visszajelző LED található, egyik az alvó üzemmód, másik az akkumulátor töltődés/akkumulátorról való üzemelés/20% alatti töltöttség indikátora. A(z) (L)enovo felirat, és az 51 fokban döntött ThinkPad logó kapott még itt helyet.

A notebook tetejét felnyitva elénk tárul a fedlap belső része, a Top Case-zel egyetemben. Az előbbi semmi különöset nem tartogat. Webkamera, két mikrofon, ThinkLight környezeti megvilágítás, kijelző. Ennek az alsó léce a Lenovo- illetve T430 logókat tartalmazzák, ezeken túl egy Bluetooth/WiFi- és egy merevlemezfolyamat visszajelző LED kapott még itt helyet.

A Top Case egy Multi-touch trackpadet, egy TrackPointtal integrált billentyűzetet, két sztereó hangszórót és egy szintén 51 fokban döntött ThinkPad logót tartalmaz. Alul pár szellőzőnyílás, az akkumulátor, két szerelőablak, az optikai meghajtót kitoló slider és a dokkoló csatlakozó található. Itt még van két vízelvezető lyuk is, amelyek azért hasznosak, mert ha matt részegen már nem vagy képes megkülönböztetni egy notebookot és egy poharat, akkor másnaposan ne kelljen még azzal is szembesülnöd, hogy a tegnap Unicummal teleöntött laptopod elhalálozott. Bár azonos a ~3 cm-es vastagságuk, mégsem tűnik annyira vaskosnak, mint a Dell Latitude E6430, ez betudható a szögletes dizájnnak.

Az eszköz akkumulátortól és optikai meghajtótól függően 2-2,5 kg-ot nyom, tehát nagyjából alkalmas hordozásra, de aki többet pakolgatná a gépét, annak inkább az X230, vagy az X1 Carbon való. A noti hátsó széle egy Always On USB 2.0, egy RJ45 1 Gigabites Ethernet-, és egy kerek tápcsatlakozót tartogat, utóbbit a ThinkPad-ek közül utolsónak, a szögletes verzió előtt. Amit itt még találunk, az az akkumulátor hátsó része és a CPU-hűtő beszívó nyílása.

Bal oldalon ennek a kifújós verziójával együtt láthatunk egy VGA portot, egy 3,5 milliméteres jack csatlakozót, egy Mini DisplayPort-ot és két USB 3.2 Gen 1 aljzatot, HDMI nincs, bár tegyük hozzá, hogy nem is nagyon férne el.

Elöl kizárólag a fedlapot nyitó mechanikus slidert találjuk.

Jobb oldalt az én esetemben az optikai meghajtó helyén egy súlycsökkentő modult látunk, fölötte egy SmartCard olvasót, mellettük egy Express Card foglalat, egy SD-kártya olvasó, egy Repülőgép üzemmód kapcsoló, egy USB 2.0 port és egy Kensington Lock kapott helyet.

Beviteli eszközök, kijelző

A Trackpad bár nem nagy, de a sima húzástól kezdve a kétujjas görgetésen át a pinch zoomig minden egy- és kétujjas gesztust támogat, ráadásul az UltraNav szoftverben szanaszéjjel konfigurálható az összes funkció.

A TrackPointot én nem használom sokat, egyébként piacon elvileg ez a legjobb, és valóban kellemes a felhasználása.

A billentyűzet erősen különbözik az elődjétől, ugyanis amíg a T420-as egy 7 soros, „dombos” klaviatúrát kapott, addig a T430-ban már egy 6 soros, szigetes billentyű található.

A régebbi verziót személy szerint még nem próbáltam, így nem tudom összehasonlítani a kettőt, mindenesetre az új nekem nagyon-nagyon kényelmes, és jól használható, ráadásul opciós háttérvilágítással is rendelkezik, ami sajnos az enyémben nincs benne, kár, mert nekem nem tetszik a ThinkLight-os megoldás, ami by the way a T430-ban volt utoljára. Viszont jó hír, hogy cserélhető a billentyűzet háttérvilágításosra (tervben is van egyébként nálam), sőt, egy kis szoftveres mókolással akár a T420-as billentyűzet is belemegy. Eddig ez a fejezet eléggé pozitív hangvételű volt, nem véletlenül, viszont most jön csak a feketeleves, ami történetesen a kijelző. A monitor 14 colos átmérőjű, TN LCD technológiájú, 1366x768-as felbontású LED-es háttérvilágítású panel. A képarány 16:9-es, amivel nekem semmi bajom nincsen, de azért egy ilyen kaliberű géphez jobban illett volna egy 16:10-es, vagy akár egy 3:2-es kijelző. Bár a 113 ppi-s pixelsűrűség papíron nem is tűnik annyira botrányosnak, igazából az. A Windows logó a tálcán kb. úgy néz ki, mintha egy lépcső lenne, még a Windows 10 szögletes flat dizájnos, és egyébként szerintem szép kezelőfelülete is ocsmányul néz ki rajta, egy Windows 7-es lekerekített UI kinézetébe pedig még belegondolni is rossz, hogy hogyan mutatna ezen a kijelzőn.

Bár mondhatnám, hogy csak ennyi a baj a gép ezen részével, de nem. A színeket nem valami jól adja vissza, nagyon fakó is, a betekintési szögek meg nevetségesek. Akár egy centit is elmozdítom a fedlapot, már úgy torzulnak a színek, hogy az valami rettenetes, ha 180 fokban elfordítom (bármelyik irányba), akkor meg már olyan, mintha egy nagyon kemény cucc hatása alatt lennék.

Létezett ezen kívül egy 1600x900-as felbontású panellal is a T430, ami legalább a felbontásbeli problémát valamennyire orvosolja, de továbbra is csak TN, nem pedig IPS, és főleg nem OLED, szóval megjelenítési minőségben nem lesz jobb. Egy külső kijelző ajánlott, én is azzal használom leginkább.

Teljesítmény, bővíthetőség

A gép specifikációja:
Processzor: Intel Core i5 3320M 2 mag @2,60 GHz Turbo Boost @3,30 GHz.
Grafika: Intel HD Graphics 4000 (Integrált).
Memória: 8 GB DDR3L.
Tárhely: Samsung 860 EVO 250 GB SSD.
Operációs rendszer: Windows 10 Pro 1903 stable.

Ez a hardver természetesen nem egy erőbajnok, nem is annak készült alapvetően, arra ott a T530 és a W530. Hivatalosan kizárólag 2. és 3. generációs, kétmagos Intel Core i processzorokkal árulták, egész konkrétan az occó verziót (egyébként ez is 1000 $ felett volt) egy i3 2370M-mel, aztán volt egy i5 3210M, ami a nem retinás, 2012-es 13-as MacBook Próban is megtalálható, a következő lépcső volt a 3320M, ami annak ellenére volt a legnépszerűbb, hogy nem volt nagy különbség a két i5-ös verzió között, a csúcsmodell pedig egy i7 3520M-mel rendelkezett, ami szintén nem volt számottevően erősebb a 3320M-nél. Mindegyik CPU 22nm-es, az i3-at kivéve, mert az 32-es. Utólagosan egyébként belemegy egy négymagos i7 is. Az Intel integrált grafikus gyorsítóra is kínáltak alternatívát, ez nem volt más, mint az NVIDIA Quadro NVS 5400M. Az ezzel felszerelt változatot találni nagyon nehezen és valószínűleg nagyon drágán lehet, aki tehát dedikált grafikára vágyik, az inkább vásárolja meg a fentebb említett 15 colos verziókat. Egyébként a konfiguráció teljesen elég arra, hogy meghajtson egy FullHD-s monitort, és úgy is smooth legyen a Windows 10 futása, lag, animációfagyás és bármi hasonló nem fordul elő egyáltalán, csak néha akkor, amikor már egy hónapja nem volt kikapcsolva a gép, akkor azért már a RAM kezd egy kicsit megtelni. Én fotószerkesztésre és videóvágásra is használom (PhotoShop, Premiere Pro illetve After Effects).

Nagyjából elégedett is vagyok vele, mert egészen jól futnak rajta ezek a programok, annak ellenére egyébként, hogy nem erre lett kitalálva ez a ThinkPad. Videóvágásra már inkább egy W530-at ajánlanék, én azért nem olyat vettem, mert nem csinálom rajta ezt olyan gyakran, inkább csak hobbi szinten, amúgy meg csak feleslegesen fűtene a Quadro gyorsító. Ha játékra szeretnél gépet venni, akkor semmiképp ne ezt válaszd, mert teljességgel alkalmatlan komolyabb dolgok futtatására. Én egy játékkal próbáltam ki, a GRID2-vel, ami 800x600 Ultra Low preset mellett átlagosan 25-35 FPS-sel futott. Normális felbontáson, normális grafikán meg sem mertem próbálni. Most pedig következzen néhány szintetikus benchmark:

Bővíthetőség terén elég jól áll a T430. 2db RAM slot kapott benne helyet, amit integrált grafikával érdemes dual-channelben használni, mert támogatott. Ahogy említettem, cserélhető benne a processzor, ami elég ritka volt már akkor is, ma meg már főleg az. Az Express Card foglalat révén anélkül lehet rá külső grafikus gyorsítót csatlakoztatni, hogy szétszerelnénk a gépet. Az elődökkel és az utódokkal ellentétben itt csak egy akkumulátor használatára van lehetőség, tehát az ODD helyére nem lehet tenni aksit, kár érte.
Viszont ez továbbra is cserélhető merevlemezre/SSD-re. A gép rendelkezik egy mSATA csatlakozóval az alsó RAM slot mellett, amibe WWAN modemet lehet szerelni, amitől a gép képes lesz mobilinternet használatára az akkumulátor mögötti SIM foglalat segítségével.
Ha erre nincs szükségünk, SSD-t is lehet ide tenni, mSATA csatlakozósat, így három háttértár befogadására képes ez a ThinkPad, ami nem rossz szerintem.

Az alján levő dokkoló csatlakozó jópár dokkal kompatibilis, ezek listája itt található. Annyit előrebocsájtok, hogy egyiken sincs HDMI. Nagy kár. A sok USB lehetőséget ad arra, hogy egyszerre négy ilyen interfésszel rendelkező kiegészítő is csatlakoztatva legyen, természetesen dokk nélkül. A notebook magában egyszerre két külső kijelzőt is képes kezelni, a legkomolyabb dokkon 5 videocsatlakozó van, de a processzor maximum 3-at támogat, bár nem tudom, hogy ez kinek jelent problémát.

Mikrofon, kamera, hangszórók

A T430 nem egy multimédia-orientált notebook, szóval ne számítsunk komoly teljesítményre e téren. Én semmit nem vártam tőle, de mégis csalódtam. Kezdjük a legrosszabbal, a kamerával:

720p-s felbontású mozgó- és azt hiszem 2 Megapixeles állókép felvételére képes. Borzasztó színek, borzasztó dinamika, én még videóhívásokra sem szívesen használnám. Lépjünk tovább. A mikrofon kellemes csalódás volt a számomra, ugyanis egészen jó minőségű, megfelelő zajszűréssel, talán egy iPhone-nal is felér a minősége, és tegyük hozzá, hogy ez képes sztereóban rögzíteni, míg az nem (legalábbis az Xs előttiek nem). A hangszórók viszont szintén nem a legjobbak. A sztereó nem valami erős (bár érezhető), és maga a tónusa sem valami karakteres, én azt mondanám, hogy szinte teljesen flat, ezen pedig még a Dolby Digital Plus sem tudott érdemben segíteni.

Hűtés, akkumulátor

A notebookban aktív hűtés van, egy darab ventilátorral, ami egyébként, ha egy ideje nincs pasztázva (mint például most), nagyon szeret hangoskodni, ráadásul egy elég idegesítő, visító tónusban. Ha viszont ki lett takarítva, meglehetősen csendes, ha pedig csak internetezek, és semmi nem fut azon kívül, akkor teljesen ki is kapcsol, olyankor pedig teljesen hangtalan a gép.

Felfedezhető a throttling, több órás folyamatos vágás vagy After Effects közben, de azért elég sokáig képes Turbo Booston menni a proci, ami a 35 W-os TDP-jével nem tartozik a legtakarékosabbak közé. Ha hajtva van, akkor zabál is rendesen, vágás közben simán csontig merül 1-1,5 óra alatt a 6 cellás, nagyjából 5000 mAh-s aksi. Ha viszont nem csinálok rajta semmi komolyat, egészen sokáig, nagyjából 4 óráig húzza közepes fényerőn egy feltöltéssel, ami szerintem egyáltalán nem rossz érték ahhoz képest, hogy 2013-ban gyártották. Létezik nagyobb akkumulátor is ehhez az eszközhöz, ami egy 9 cellás pakk, új korában 12 órás internetböngészés volt a teljesítménye annak a verziónak. Aki sokáig akar konnektortól távol maradni, az csapjon le egy olyanra. A cseréje is egészen egyszerű, szimplán egy slidert kell elcsúsztatnunk, és ki is lehet húzni a notebook hátuljából. FONTOS INFORMÁCIÓ: A T430 letiltja az utángyártott akkumulátorokat, így azokkal alapból nem működik. Szoftveres mókolással azonban működésre bírhatóak.

Melyik 2012-es ThinkPadet vegyem?

2012-ben a Lenovo természetesen nem csak a T430-at dobta piacra. Létezett az X230, az X230 Tablet, az L430, az L530, a T530, a W530, az X1 Carbon (1st gen), és az Edge széria. Az utóbbiba most nem mennék bele, kezdjük a T430-cakkal. Négyféle verzió készült ezekből: a T430, a T430s, a T430u és a T430i. A sima 430 a legvastagabb 14"-os, cserébe strapabíró kivitelt és hosszú akkumulátor-üzemidőt kínál. Aki nem hordozná túl sokat a notebookját, de azért mégis egy kompaktabb kivitelre lenne szüksége, annak alapvetően ez a legmegfelelőbb választás. A T430s egy kicsit vékonyabb és egy kicsit könnyebb, viszont mivel az elejében kapott helyet az aksi, nem fért el benne egy nagyobb kivitel, amitől nevetségesen rövid az üzemideje. Ez a modell azoknak való, akik azért már gyakran viszik a gépüket ide-oda, és nem probléma a táp cipelése, illetve konnektor keresése. A T430u egy UltraBook, ami rettentő ritka, és igazából 2013-ban jött ki, de ettől még idesorolandó. Jelenleg Magyarországon egyetlen eladó példány sincs belőle, külföldön is nehezen lehet találni, pedig egyébként nem egy rossz cucc. Bár az aksija nem sokkal nagyobb az S verziónál, ez már az alacsonyabb fogyasztású Intel Core i5 3317U processzorral rendelkezett, amivel komolyabb üzemidőt is el lehetett érni, viszont ez a processzor nem olyan erős, mint az M szériás i5-ök. Aki sokat hordozza a gépét, és nem akar komolyabb taskokat végezni rajta, az jár ezzel jól, már ha talál. A T430i a T430 jóárasított változata, szintén baromi ritka, de ha lehetne is kapni, akkor sem lenne számottevően olcsóbb a sima 430-nál. Annyit kell róla tudni, hogy teljesen megegyezik a két gép, viszont az i csak 2. generációs i3 és i5 CPU-kat kapott. Nem ajánlott.

Az X230 egy 12"-os subnotebook, ami a T430s-sel azonos vastagságú, de jóval könnyebb. Konfigurációtól függően kb. 1,3 kg a súlya, M szériás a procija, belemegy a 9 cellás aksi, és kapható volt IPS kijelzővel. Aki sokat hordozza a gépét, annak ez a legjobb választás, viszont monitor méretben kompromisszumot kell kötni. Az X230 Tablet ugyanez a gép, csak egy kifordítható, multi-touch-os képernyővel. Annak való, aki például rajzolni szeretne a notebookkal, hiszen jár hozzá wacom stylus is.

Az L430-at és az L530-at egyáltalán nem ajánlom, ki is fejtem, miért. Ezek voltak a T430/T530 olcsósított verziói, amelyek burkolatban és portokban is eltértek a nagytesóktól, nem volt bennük rollcage váz, de használtan nem kerülnek kevesebbe a T-s változatoknál.

A T530-at és a W530-at egy kalap alá venném, mert sok különbség nincs köztük. Ezek a 15 colos változatai a T430-nak, ezeket már hivatalosan is lehetett kapni négymagos processzorral és FullHD-s monitorral. Belőlük jóval gyakrabban lehet találkozni dedikált grafikus gyorsítóval felszerelt változatokkal. Azoknak ajánlott, akik komoly felhasználók, és nem kívánják sokat hordozni a gépüket.

Az X1 Carbon a legvékonyabb 2012-es ThinkPad. Igazából ugyanazt tudja, mint a T430u, ugyanakkora kijelzővel, a három i5-ös verzió közül az egyikben ugyanazzal a processzorral, viszont könnyebb és vékonyabb annál, továbbá ezt lehetett konfigurálni U szériás i7-es CPU-val is. Az akkumulátor üzemideje nagyjából megegyezik a két notebooknak. Az első generációs X1 Carbon jóval elterjedtebb a T430u-nál, viszont sokkal drágább is, ugyanabba az árkategóriába tartozik, mint egy T450s, ami újabb és gyorsabb, és nem is sokkal vastagabb. Ezért sajnos nem ajánlott az X1 Carbon, pedig nem rossz gép.

Ide tartozik még a T431s is, ami 2013 márciusában látta meg a napvilágot. Ez szintén egy ultrabook, vékonyabb, mint a T430u, de vastagabb, mint az X1 Carbon. Eléggé ritka, bár nem annyira, mint a T430u. Dizájnra leginkább a T440s-re hasonlít, ami 2013 szeptemberében jelent meg, már az arra a sorozatra jellemző trackpad-et és zsanért tartalmazza. Háromféle processzorral volt kapható, az i5 3337U-val, az i5 3437U-val és az i7 3687U-val, amik az X1 Carbonból lehetnek ismerősek, így nagyjából azzal azonos teljesítményre kell számítani. Igazából ugyanazt tudom elmondani róla, mint a T430u-ról: aki sokat hordozza a gépét, és nem akar komolyabb taskokat végezni rajta, az jár ezzel jól, már ha talál.

Összegzés

A Lenovo ThinkPad T430 egy teljesen kulturált notebook, ami jól használható 2019-ben is, akinek kell egy viszonylag kompakt, de normális teljesítményű laptop, és nem akar rá sokat költeni, később pedig egyszerűen akarja bővíteni, annak kifejezetten ajánlott ez az eszköz. Pontozás:
Összeszerelési minőség, anyaghasználat: 9/10
Teljesítmény: 7/10
Csatlakozók: 9/10
Bővíthetőség: 10/10
Multimédiás képességek: 5/10
Kijelző: 3/10
Akkumulátor: 10/10 (ha új az aksi)
Ár-érték arány: 9/10
Összesen: 62/80 (71%)