Intermezzo - BFG
Ez az oldal eredetileg nem szerepelt a cikk tervezetében, mert nincs architekturális változás a versenyző termékekben, de az előző oldal konklúziójának írása közben arra jutottam, hogy érdemes alátámasztani az ott látottakat konkrét példával is.
A GTX 980 Ti és a Fury X piaci megjelenése
Ahogy a Kepler generációban, úgy a Maxwellben is későbbre hagyta az nVidia a legnagyobb GPU megjelenését, és először egy arcpirító árú "félprofesszionális" kártyát épített rá, ezúttal Titan X néven. Eddigre (2015. március) már lehetett tudni, hogy az AMD is valami irdatlan szörnyetegen dolgozik, de az nVidia továbbra is lépéselőnyben volt, és a Titan X jól fogyott annak ellenére, hogy lehetett tudni, idővel jön az "olcsó" gamer változat. Erre meglepően hamar, 2015 júniusában sor került – a 980 Ti 650 dolláros árral jött ki, mintegy üzenetként az AMD-nek: vagy ennél sokkal többet mutatsz, vagy ne is álmodj az 1000 dolláros árszintről. A Fury X végül szintén ezen az áron jött ki, hasonló teljesítménnyel – viszont látni fogjuk, hogy ez igen sokba került az AMD-nek.
A legfontosabb változások az architektúrákban és a GPU-k felépítésében
Ahogy az oldal címe is utal rá, itt a méret a lényeg, nem az architektúra. A Fiji chip mellé az AMD bevetette a HBM-et, de ezen kívül csak a skálázódás változik – a GM200 50%-kal hízott meg a GM204-hez képest, a Fiji pedig a legtöbb területen duplázza a Tongát.
A változások számokban:
Az nVidia igen egyszerűen közelítette meg a kérdést: a GM200 GPU pont másfélszerese a GM204-nek (és ez alkalommal a professzionális feature-ök sem hemzsegnek a legnagyobb chipben). A jobb kihozatal (és a Titanhoz képesti termékszegmentáció) okán letiltottak benne 2 SM-et, és valamivel alacsonyabb az órajele, mint a GTX 980-nak, így jön ki a 40% körüli becsült teljesítménytöbblet.
A Fury X-ben az AMD azzal próbálkozott, amire az előző oldalon utaltam – közel duplázták a Tongát. Ez alól kivétel a frontend (ott csak az órajel növekedése mutatkozik), ill. a memória, ahol a HBM alkalmazásával a teoretikus Tonga Turbo dupláját csak megközelíteni sikerült.
Lássuk a tényleges számokat:
Igen érdekes skálázódási mintákat látunk. nVidia oldalon 50%-kal nagyobb és 50%-kal több tranzisztorból olyan GPU született, ami parametrikusan 40%-kal tűnt gyorsabbnak, de a gyakorlatban csak 30%-kal lett. Ezeknél a méreteknél van tehát már valami szűk keresztmetszet, ami unitszámokban nem látszik. A Fiji még érdekesebb – 74%-kal több a tranzisztor a Tongához képest, az egységek kapacitása alapján duplájára kellene gyorsulnia, viszont a tényleges gyorsulás csak 66%. Itt lehetne mutogatni a helyben maradt setupra, de miután a Tonga Turbo csak 15%-kal gyorsabb a Tahitinél, amiben benne van a magasabb órajel és az architektúrás okosítás is, ez annyira jelentős faktor nem lehet. Van tehát a Fijinél is skálázódási gond, ill. lehet még gyanakodni arra, hogy a HBM esetében az effektíven kihasznált sávszélesség aránya kisebb, mint a GDDR5-nél.
Érdekes még a fogyasztás – a Fiji jelentősen többet eszik, de azért messze nem a Tonga dupláját, ráadásul a Fury X-hez gyárilag csomagolt AIO vízhűtés a 290-eseknél felmerült problémát is orvosolja. A fogyasztásról bővebben a hatékonysági mutatók kapcsán értekezünk:
Ránézésre is látszik, hogy a Fiji sokat javított a Tongához képest – sokkal kisebbek a különbségek a csíkok között. Különösen érdekes a leginkább aggályosan induló terület, a fogyasztás – a 66%-kal nagyobb sebességhez csak 47%-kal nagyobb fogyasztás tartozik, ami ígéretes javulás, csakhogy ennek ára van. Természetesen a HBM memóriáról van szó, ami becslések szerint kb. 40-50W-tal csökkentette a teljes kártya fogyasztását. Önmagában ez igen örömteli lenne, azonban a HBM első iterációját más VGA-kban nem láttuk viszont, így az egy kártyára jutó költsége várhatóan igencsak borsos lehetett, és a jellemzően szép előremutató ívet befutó innovátori előny (amiért ez a költség megéri) nem materializálódott.
Tranzisztorhatékonyság terén mérsékelt, de azért nem jelentéktelen az nVidia előnye, gyártási hatékonyságban pedig még mindig az AMD jár előrébb, így sikerült a perf / mm2 mutatóban majdnem egyenlíteni.
GTX 980 Ti vs Fury X - konklúzió
Megfelelő távolságból nézve úgy tűnhetett, hogy egy egészséges harc megy a piacon – az AMD a GTX 680-tól kapott egy pofont, amiből a HD 290X-szel felálltak, majd a GTX 980-tól kapott pofonra jött a Fury X, ami érdemben ott és akkor nem volt rosszabb kártya, mint a GTX 980 Ti.
Közelebbről megnézve azonban aggasztóak a jelek: a második pofon sokkal nagyobb volt, mint az első, és míg az első egyenlítés viszonylag lazán történt, a hatékonysági mutatók legfontosabbikában jelentőset előzve, a Fury X-nek már csak a teljesítmény terén sikerült úgy-ahogy utolérni a versenytársat, több tranzisztorral és jelentősen magasabb fogyasztással. Olyannyira magasabbal, hogy GDDR5-tel a kártya a HD 6990 szintjén fogyasztott volna, ezért be kellett vetni a pilot jellegű HBM-et, ami sebességben végül valószínűleg nem hozta, amit vártak tőle (eredetileg 625 MHz-es órajelről szóltak a pletykák), a GPU-val az interposeren keresztül közösített memória rontotta a 600 mm2-es chip amúgy sem rózsás kihozatalát, és a konkurencia 6 GB-jával szemben 4 GB-ra korlátozta a Fury X memóriamennyiségét, aminek a hatása már 1 évvel később is látható volt, így a Fury X az elmúlt 10 év egyik legkevésbé időtálló VGA-ja lett.
Anyagilag jó eséllyel kisebb katasztrófa lehetett ezt a csomagot az AIO vízhűtővel 650 dollárért árulni, ami a pénzben amúgy sem dúskáló AMD-nek biztosan nem jött jól. A következő GCN iterációt azonban már új csíkszélességre tervezték, ismét jelentős újításokkal – míg a Tonga hátránya a GM204-hez képest óriási, a Fiji nem lett egy rossz termék a GTX 980 Ti-vel összehasonlítva, ezért volt remény, hogy a kisebbik GPU gyártó összekapja magát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
