2. felvonás - GTX 480 vs HD 5870
Piaci megjelenés
Míg az nVidiának komoly házifeladatokat adott az előző generáció, az AMD-nek "csak" tovább kellett turbózni és hizlalni a Terascale architektúrát. Egyetlen "apró" extra nehézség jött csak be a képbe – ennek a generációnak már DirectX 11-kompatibilisnek kellett lennie. Itt ismét segített az AMD előredolgozása, különösen sok gondot nem jelentett az extra tudás beépítése. Mindennek az lett a következménye, hogy a HD 5870 2009 szeptemberében a piacra tudott kerülni – egy olyan időpontban, amikor a konkurencia még nagyon messze (később kiderült, hogy kb. fél évre) van a saját új megoldásának megjelenésétől.
A HD 5870 és a HD 5850 csaknem ráduplázott az előző generáció teljesítményére, viszont az önmagában kitűnő árazás fogadtatását erősen árnyalta, hogy mindkét kártya 25-30%-kal magasabban nyitott, mint az elődje. Ennek, és az nVidia folyamatos ködös ígéreteinek volt talán köszönhető, hogy 2009 végén az 5800-asok nem tarolták le teljesen a piacot, és ironikus módon az nVidia válaszának megjelenésekor indultak meg még jobban felfelé az eladásaik.
Merthogy a GTX 480 2010 márciusában jött, látott, és meglehetősen csúnyán leégett. A korábban egy GPU mellett elképzelhetetlen fogyasztás és az ebből következő magas hőmérséklet mintegy védjegyévé vált a kártyának ("Thermi"), és bár az nVidia vezetője e-pénisz méretének megóvása érdekében elérték, hogy a kártya gyorsabb legyen a HD 5870-nél, a leggyorsabb VGA címére esélyük sem volt, mert a 4 hónappal korábban megjelent HD 5970... hát, nem kicsit volt erősebb. A Fermi architektúrát az nVidia legnagyobb kudarcának állította be a szaksajtó – ahogy azt látni fogjuk, ez a gondolat messze nem állja meg a helyét, de az első ráépülő termék valóban igen gyengén sikerült.
A legfontosabb változások az architektúrákban és a GPU-k felépítésében
HD 5870 vs HD 4870
Kezdjük az AMD-vel, mert ez igen egyszerű lesz – a DirectX 11-kompatibilitáshoz szükséges módosításokon és némi finomítgatáson túl szerkezetileg nemigen változott semmi a Cypress GPU-ban az RV770-hez képest. Ja, és a funkcionális egységek számát megduplázták. :)
GTX 480 vs GTX 280
A Fermi, jelen inkarnációjában a GF100, ezzel szemben alaposan átalakította a dolgokat. A DirectX 11-kompatibilitást természetesen itt is kipipálták, de az igazán jelentős változást az jelenti, hogy a TPC-k helyét a GPC-k vették át, amelyek az eddigi ALU-k és a textúrázók helyett tartalmazzák a teljes geometriai feldolgozó futószalagot az új tesszelátorral együtt, valamint az SM-eket. Gyakorlatilag a GF100-as chip 4 mini-GPU-ból áll, amelyeket egy közös parancsprocesszor fog össze, és osztoznak a 6 db backend blokkon. Minden GPC-ben 4 SM található, komplett ütemezővel és 32 ALU-val, valamint 4 textúrázóval. Ezzel az ALU-kapacitás több, mint a duplájára nőtt, míg a textúrázási tudás még a magasabb órajellel együtt is csökkent.
Végül a backend óriási változásokon nem esett át, a GT200 8 blokkja helyett most csak 6 van, viszont a blokkonkénti ROP-ok száma duplájára nőtt, és a memória-kontrollereken is GDDR5 memóriák ketyegnek GDDR3 helyett.
Lássuk a változásokat számokban:
Az AMD-oldali kapacitások jellemzően 126%-kal nőttek (a duplázott egységeknek és a magasabb órajelnek köszönhetően), viszont a setup továbbra is a HD 4870 szintjén mozog, és a sávszélesség is csak a magasabb memória-órajel miatt lett több. Ez utóbbi túlzottan aggályosnak nem tűnik, mert megközelíti a GTX 480 értékét, viszont a setup gondot fog jelenteni. A becslés a HD 4870 sebességének a dupláját várja.
A GF100-alapú kártya értékekei is jelentősen nőnek a GTX 280-hoz képest, pedig nem is teljes értékű chipről van szó – a geometria szinte vicces mértékben megugrik, a számítási kapacitás is duplázódik (de így is csak fele a HD 5870 elméleti értékének!), és pixelből is sokkal többet tud kipréselni magából az új GPU, legalábbis amikor a helyben maradó raszterizációs kapacitás nem korlátozza. A sávszélesség növekedése itt sem óriási, és itt van még a textúrázási kapacitás csökkenése – láthatóan ez túlzottan nem izgatta az nVidiát. Elvi síkon 84%-ot kellene előrelépni teljesítményben.
Lássuk a mért értékeket:
Nézzük meg jól a számokat, mert a teljesítmény egyik generációról a másikra történő 90%-os növekedésére a mai napig nem volt újabb példa. A HD 5870 84%-ot hozott, kevesebbet, mint a becslés – itt mutatkozik meg a setup-kapacitásból való kifutás. Nem vészes a helyzet, de az jól látszik, hogy komolyabb "feltápolást" ez a megoldás már nem bír ki, a következő generációban az AMD-nek is adott a házi feladat. A GTX 480 91%-a még magasabb is, mint a várt növekedés – természetesen ez elsősorban a geometriának köszönhető. Olyannyira, hogy ez részben el is takar egy másik problémát – az AMD-hez képest szűkös ALU-kapacitás itt már kezdi magát megbosszulni. A két új kártya között szűk 10% a sebességkülönbség.
A fogyasztást már érintettük, a HD 5870 épkézláb értékekkel rendelkezik, míg a GTX 480 bevonult a legendák könyvébe. Ennek pedig nem csak a hűtés miatt van jelentősége (a referencia GTX 480 brutálisan hangos volt), hanem azért is, mert így a Cypress chipre lehetett két GPU-s kártyát építeni, a GF100-ra meg... elméletben szintén lehetett volna, de nem meglepő módon az nVidia ezt (ezzel a chip-revízióval) nem tette meg.
Chipméret és tranzisztorszám terén továbbra is jelentősen takarékosabb a Radeon.
A hatékonysági mutatók így festenek:
Bár a teljesítmény / fogyasztás és a teljesítmény / tranzisztor terén az AMD 30%-os győzelmet könyvelhetett el ebben a generációban, az igazán érdekes információ abban rejlik, hogy a tranzisztor-hatékonyság terén az nVidia hátránya csökkent – annak ellenére, hogy a setup és a geometria szétbontása rettentő mennyiségű háromlábút elvitt. Ez az első arra utaló jel, hogy a Fermi architektúra korántsem akkora bukás, mint amekkorának a GTX 480 botladozása mutatja.
Teljesítmény / chipméretben 40%-kal jobb a Cypress, azaz az architektúrás előny mellett egy kis gyártástechnikai fölénnyel is bír.
GTX 480 vs HD 5870 - konklúzió
Ebben a generációban mindenki tette, amit tennie kellett – az AMD meglovagolta az előző generációban begyűjtött technológiai előnyét, és egy igen ütős, remek ár / teljesítményű megoldással állt elő. Az nVidia pedig felszámolta azon problémák nagy részét, amitől a GTX 280 olyan kripli lett (egy megmaradt a következő generációra), és amit ebből ki tudtak hozni, azzal jöttek a piacra. Ez pedig csak első ránézésre annyira rossz – ha a számok mögé nézünk, akkor látjuk, hogy az nVidia megoldott egy olyan fájdalmas feladatot, amin az AMD-nek még át kell hámoznia magát, és emellett csökkentette a technológiai lemaradást. Persze, ha ezzel párhuzamosan az AMD is erre fordította volna minden erejét, az jelenthetett volna újabb pofonokat, de mint rövidesen látni fogjuk, nem így alakult.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
