(avagy hogyan készítsünk baromi rossz remake-t és hogyan bizonyítsuk be magunkról, hogy rendezőként semmit sem érünk)

Death Race (Halálfutam), Szinkronizált amerikai akciófilm (2008), Rendezte: Paul W. S. Anderson, Írta: Paul W. S. Anderson, Szereplők: Jason Statham, Tyrese Gibson, Ian McShane, Joan Allen, Natalie Martinez

Imdb szerinti értékelés: 3.0/10.

Először is szögezzünk le két dolgot: az első, hogy ez az alkotás – ha használhatjuk rá ezt a nemes jelzőt – egy low-budget (kis költségvetésű) B-kategóriás film, habár néha még annak is kevés. Másodszor, a rendező, aki immár beszúrta a nevébe az “S” betűt is, hogy még véletlenül se tévesszék össze se Paul Thomas Anderson-al, se Wes Anderson-al (ez a veszély szerintem nem fenyeget, lévén az említett rendezők nagyságrendekkel jobb filmeket rendeztek eddig), valószínűleg pályázhat a “minden idők legfantáziátlanabb, legepigonabb” rendező címére. Munkássága eddig jószerével abból állt, hogy videojátékok alatt szerzett tapasztalatait próbálta meg a képi valóságba átültetni, kevés sikerrel.

Nézzük akkor eddigi leghírhedtebb botlásait:

-A katona (1998) Kurt Russel-el: Russel már akkor leszállóágba került, Hollywood kezdte leírni, talán ennek köszönhető, hogy elvállalta a filmet. Rossz trükkök, csapnivaló fényképezés, unalmas sztori.

-Halálhajó (1997): a filmben érdekes módon nagyon jó, nemzetközileg is elismert színészek játszottak, úgymint Sam Neill, Laurence Fishburne, Kathleen Quinlan, ennek ellenére nem aratott nagy sikert. Ennek oka részben az ötlettelen történet (űrhajó a pokolban), másrészt a teljesen és totálisan összelopkodott script és ötletek garmadája volt. Valószínűleg Paul W. Anderson ekkor határozta el, hogy könnyebb lopni és azt a sajátunkként feltüntetni, semmint előállni valami egyedivel és megkockáztatni, hogy nem lesz sikere.

-Alien vs. Predator (2004): barátunk nem hagyott fel a rendezéssel, sőt a videojátékokkal sem, hanem egybegyúrta a kettőt. Ha valaki azt hitte, hogy a méltán nagysikerű és hasonló című videojáték filmes adaptációját fogja látni, nos…az alaposan melléfogott. Mentségként elmondhatom, hogy számítógépes játékból filmet forgatni igen nehéz, márcsak a két műfaj eltérő képi világa és stílusa miatt is. A videojáték interaktív, míg a film nem az. Ezzel a kijelentéssel azonban ki is merül a mentségek száma. A két videojáték alaptörténete szinte önmagában is megállná a helyét, csak egy kis polírozásra és egy Ridley Scott, vagy James Cameron szintű rendezőre lett volna szükség. Nem így történt. A történet ostoba és banális, ráadásul köze nincs a remekül felépített játékok sztorijához, a színészek bűnrosszak (még Lance Henriksen is), a képi világ röhejes, a párbeszédek pedig kínosan önismétlőek. (Habár más szemszögből nézve, a 20th Century Fox még hálás is lehet Andersonnak: megspóroltak 200 millió dollárt, amennyibe a project került volna, ha a videojátékot filmesítik meg.)

Jason Statham

Bezárva

Statham akcióban

A rendező úgy tűnik vonzódik a poszt-apokaliptikus történetek és a videojátékok összegyúrása iránt, így született meg a “Halálfutam”. Sajnos azonban még ez sem az ő műve, hiába írta (barmolta) össze a forgatókönyvet. Egy 1975-ös film (Death Race 2000, főszerepben David Carradine és Sylvester Stallone) remake-jéről van szó, amelynek anno a producere az a Roger Corman volt, aki új értelmet adott a low budget film fogalmának és mit ad isten, ebbe a filmbe is beszállt producerként. Az alacsony költségvetés így garantálva volt (bár nem hozták nyilvánosságra a produkció adatait, de a Hollywood Reporter 45 millió dollár körüli összegről szólt, amely nem tűnik alacsonynak, kivéve, ha a vásznon ennek csak a negyede látszik), ami még mindig nem lett volna probléma, hiszen láttunk már pár tízezer dollárból is kiemelkedő alkotást forgatni. Sajnos azonban Paul W. Anderson szabad kezet kapott a forgatókönyvírás során és ez azonnal meg is látszik.

A sztori pár tőmondatban összefoglalható. 2012-őt írunk, az USA-ban eluralkodott a gazdasági válság, anarchia van, a börtönök megteltek emberekkel az elnyomó hatóság miatt. Ide kerül a Jason Statham által alakította figura is, aki valaha sofőr volt, egyike a legjobbaknak. A börtönbe persze nem saját jószántából ment, hanem bejuttatták, mégpedig az egyik ilyen intézmény vadállatian kegyetlen és manipulatív igazgatónője, aki megölette sofőrünk feleségét, majd az ő nyakába varrta az egészet azért, hogy szert tegyen egy pilótára a “halálfutam” elnevezésű gladiátorversenyben, amelyet viszont autókkal és (gép)fegyverekkel vívnak. Persze a börtönben Ames-t (Jason Statham) rögtön terrorizálni kezdik, majd az igazgatónő ajánlatot tesz neki: versenyezzen, nyerjen még egy versenyt a halott pilóta helyett, akinek a helyére be kell ugrania és elmehet szabadon (úgy látszik 2012-ben a helyi fegyintézmények igazgatónőinek elnöki hatáskörük lesz kegyelmet gyakorolni). Hősünk eleinte vonakodik, de amint megtudja, kiknek van közük felesége halálához, teljes mellszélességgel beleveti magát a harcba.

Vajon csak gurul, vagy repül is?

Ian McShane a "főnök" szerepében

A megvalósítás során Anderson hozza a formáját. Az autók állítólagos felépítése és menettulajdonságaik egytől-egyik képtelenségen alapulnak, legfeljebb egy képregényben, vagy vidojátékban állnák meg a helyüket. Ames autóján hátul található egy pajzs, amely a film szerint képes rövid ideig ellenállni az 50mm-es (Gaitling) gépágyú lövedékeinek. De ha ez igaz lenne, akkor az autónak legalább 1 tonna páncéllemezt kellene tartalmaznia, amellyel az alvázat erősítik meg, nem beszélve az egyéb páncélbetétekről. Az autó súlypontjának elöl kellene lennie, hogy elbírja a hátulra szerelt páncélzatot, miáltal horrorisztikusan alulkormányzott lenne és nem tudna olyan bőszen driftelgetni, mint ahogyan Ames teszi a filmben. Semmi gond, 2012-ben már bizonyára olyan lesz a páncélzat súlya, mint egy pillangó szárnya, higgyük csak el. Persze a versenyek után szétlőtt, megsült, megsemmisült autókat mindig megjavítja egy éjszaka alatt egy három főből álló team, akik láthatóan semmit sem csinálnak egy kis csavarozáson kívül.

Aztán itt vannak a versenyek. Ha a versenyzők átmennek egy-egy aknafedőn, aktiválják a szimbólumként rájuk festett tulajdonságokat. Életbe lép fegyverzetük, páncélt kapnak, videójátékos kifejezéssel, “felveszik” a lőszert, a páncélt, stb. Tiszta Quake3 aréna! Az autónak ezeket a tulajdonságait persze egy irányítóteremből szabályozzák, ahonnan egy gombnyomással le is tilthatják, tehát “csalhatnak”, ahogyan egy játékban is meg lehet tenni. Az igazgatónő meg is teszi, miután rájön, jobb neki, ha elintézi főhősünket. A kérdés már csak az, hogy miért nem tette ezt korábban, amikor géppuska Joe (Tyrese Gibson) és Ames elintézik azt a szuperkamiont (a behemótot), amelyet valamilyen érthetetlen indokból kiküldött a versenyzők közé (Persze megindokolják: a nézőszám csökkent, de azzal vajon nőni fog, ha minden versenyzőt kinyírunk?). A kamion teljesen páncélozott, a kerekei közepéből hegyes lándzsaszerű, forgó fúrószerszámok merednek elő (lopás, lásd: Ben Hur – Messala harci szekere és az 1964-es Bond film, a Goldfinger – az Aston Martin kerekei), amelyek mindent és mindenkit felaprítanak, van rajta géppuska, ágyú, lángszóró, minden, ami kell. A kamion pusztulása újabb lopás. A jelenetet valószínűleg a Mátrix-trilógiában látott autópályás üldözés kamionos jelenete ihlette.

"Kiscsajok"

"A legfőbb kiscsaj"

Ilyen formákkal csakis szuper navigátor lehet az ember lánya

A film vágása a szokásos Anderson jellegzetességet, vagy inkább betegséget mutatja: nagyon gyors vágások, rövid jelenetek, szinte alig lehet látni valamit az adott jelenetből. Így még Jason Statham remek mozgását sem élvezhetjük a bunyójelenetekben, lévén ilyen kamerakezeléssel és vágással egy nyolcvanévesből is nagy bunyóst lehetne faragni.

Aztán a csajok: lehet abban valami, hogy Anderson a sztereotípiák világában él. Hiszen mivé lenne egy ilyen autós popcorn mozi dögös kiscsajok nélkül. Akiket persze egy női börtönből szállítanak át a versenyre, mivel – valamiféle nem részletezett homályos okokból – ők a legjobb navigátorok a börtönrallyban. A sminkjük fantasztikus, ahogyan a kinézetük is, bizonyára egy luxus női börtön lakói. S mivel a halálfutamra befizetett nézők nem látják a csajokat, ezért szerepeltetésük teljesen illogikus, ostoba és blőd a forgatókönyvben. Legfeljebb nézettség növelőnek lennének jók, ha a börtönkamera mutatná őket. A Statham mellé beosztott Natalie Martinez viszont legfeljebb egy "felnőttfilmben" állná meg a helyét, színészete kimerül csípőjének önfeledt riszálásában, amelyet persze hűen követ a kamera.

Ames persze a végén megszökik és leszámol felesége gyilkosaival is. A végső leszámolás, amelyet nem is ő hajt végre, hanem a főnök (Ian McShane) egy bombával (az igazgatónőnek küldött csomagot, amelyben a bomba van, esze ágában sincs átvizsgálnia a fősmasszernek) éppolyan infantilis, mint a film egésze.

A "behemót" pusztulása

Az utolsó jelenetekben, szökésük után fél évvel, Ames börtönbéli esküdt ellenségével géppuska Joe-val autót szerelget Mexikó-ban, azzal a Joe-val, aki közveszélyes pszichopata, lévén már kinyírta pár navigátorát. Aztán, hogy teljes legyen a boldogság, megjelenik a navigátor kiscsaj is egy lopott verdával, szuper dögös szerelésben (az amerikai hatóságok bizonyára nagyon elnézőek voltak egy férjgyilkos iránt, amely férj ráadásul rendőr volt), Ames pedig bemutatja kislányának, akit szintén megtalált. Teljes a boldogság, a volt feleségét már el is feledte, happy end, vége.

A filmet csak időnként képes feldobni a veterán angol Ian McShane alakítása, de ezen a katasztrófahalmazon ő sem tud segíteni, mint ahogyan Jason Statham neve sem. A régi alapfilmet megszégyenítő, videojátékokból (Carmageddon, Need for Speed-sorozat, stb.) összelopkodott alkotás 111 percnyi képtelenség, rámutatván rendezője/írója minden képzeletet felülmúló tehetségtelenségére. Sokan azt mondták, hogy Paul W. S. Anderson nem más, mint az angol Uwe Boll. Sajnos rossz hírem van: rosszabb, mint Boll, mert elhiszi magáról, hogy ér valamit.

UPDATE!

Alant látható Paul W.S Anderson rendezőként "elkövetett" filmjeinek kis statisztikája a bevételek tükrében. Nagyrészt világos, viszont egy-két dolog igényel némi megjegyzést:

1. Az Alien vs. Predator költségvetése két részből tevődik össze: az első, nagyobb tétel, a tényleges költség, a második, kisebb tétel pedig a reklámkampányra és egyéb, a film promotálásával összefüggő kiadásokra ment el.
2. Beszúrtam még a mindenképpen mértéktartónak és mértékadónak számító Rotten Tomatoes (http://www.rottentomatoes.com/) filmkritikai weboldal értékeléseit a filmekről. MIndenképpen érdekes és hasznos, ha valaki olvasgatja az oldalt, aki érdeklődik a filmek iránt.

Movies Box Office -- Paul W.S.Anderson

Amiért frissítettem az írást, a 2011-ben sorra kerülő Paul W. Anderson projekt. Habár addig sok minden lehetséges, még az is, hogy a producerek esze megjön és mást tesznek a helyébe, de most úgy tűnik ő fog remake-t készíteni az egyik legjobb angol gengszterfilmből (The Long Good Friday (1980) - "Nagypéntek" címen ment nálunk, Bob Hoskins élete egyik legjobb alakítását nyújtotta benne) és rögtön Miami-ba helyezte át a történetet. Amiért nagyon ódzkodom, az a tény, hogy Anderson nem olyan kaliberű rendező, aki felérne egy ilyen filmig, egyszerűen képtelen rá. Persze 2011 még nem holnap lesz, meglátjuk....

Demkó Sándor
(kedig@hotmail.com)