Harmadik nap (szerda)

A harmadik napra a Bodza-fordulót és a Haszmann Pál múzeumot terveztük. Felmentünk a kisboltba venni útravalót, majd nekiindultunk a Bodza-fordulónak, ami 110 km-re volt a szállásunktól.

A tóig vezető út utolsó tizen km-éről készült felvétel is Laci jóvoltából, amit itt találtok
Érdemes megnézni, ahogy Laci 2:45-nél megelőz, és meghúzatja az öreg "peregyest"!

Visszafele jövet kifogtunk egy birkacsordát, amit az úton tereltek. Itt vagy 10 percig biztosan álltunk, én egy picit jobban füstöltem a kelleténél, már-már majdnem füstölt birkákról lehetett volna írni. Látszólag a birkákat terelő emberek nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy azon az úton forgalom van.

Túl sokat nem írnék az útról, hiszen ott van a videó, valamint mellékelek pár fotót, amik a tónál készültek. Röviden és tömören: Én már itt voltam tavaly, valamint 2011-ben is (akkor még kisbusszal, egy csoporttal), már akkor megfogott engem a táj és a környezet. Az odavezető út szerintem nagyon szép, motorral kiváló túraútvonal, érdemes elkanyarodni erre, aki a környéken jár.

Szerencsére szép napos idő fogtunk ki, így minden adott volt egy szép motorozáshoz. A Bodza-forduló végeztével visszafele a Haszmann Pál múzeum felé vettük az irányt, ami Cernaton volt található, a tótól 100 km-re, tehát nem volt olyan nagy út, és szinte útba esett hazafele.
Egy laza 1,5 órás motorozgatás után megérkeztünk a faluba, és leparkoltuk a múzeum elé a motorjainkat.

Eztán betévedtünk a múzeumba, és szépen körbejárva megnéztük a kiállítást, ami számunkra érdekes és szép volt, sok egyedi dologgal. Erről nem tennék fel képeket, mert a múzeum honlapján, valamint a cikk végén linkelt elérhetőségen fent lesznek a képek a túráról, ott lehet csemegézni.
A múzeumlátogatás második felében elkezdett beborulni, picit dörögni, és szemerkélni az eső... Reménykedtünk, hogy nem kapunk nagy esőt.
A múzeumlátogatás végén kellett fizetni a belépődíjat, ami 10 lei (~700 Ft) volt, igazán nem összeg.
No, hát akkor elindultunk visszafele Sepsibükszádra, az eső kissé szemerkélt, de nem volt vészes, az út további része rendben ment. Itt visszaértünk, majd picivel később sepsiszentgyörgyi motoros emberek jöttek meglátogatni és megismerni minket (előtte nem találkoztunk, Facebookon kommunikáltunk, hogy mikor és merre megyünk majd), közben helyi ismerősöméktől meghívást kaptunk vacsorára. Elbeszélgettünk a szentgyörgyi motorosokkal, majd ezután felmentünk ismerősömékhez vacsorázni, beszélgetni, Lacival is megismerkedtek. Az este jó hangulatban telt, kaptunk miccset, sült húst, és egyéb finom ételek voltak a terítéken, valamint jót beszélgettünk, kellemesen zárult a nap.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!