A hazamenetel napja
Sajnos minden jó véget ér egyszer. Így történt ez az Erdély-túrával is. Szívesen maradtam volna még, és szerintem Laci is. A szállásadók személyében nagyon kedves és rendes embereket ismertünk meg, bátran ajánljuk bárkinek, aki Sepsibükszád felé téved és szállásra van szüksége megfizethető áron.
Laci erre a napra nem kevesebb mint 860 km-es távot tervezett be, mivel szeretett volna egyből hazaérni!
Az indulást reggel 5 órára tettük (ez magyarországi idő szerint 4.00). Nagyon hideg volt, mikor elkezdtük bepakolni a maradék cuccot a motorokba.
No igen, viszont vagy 10 percig nem tudtunk elindulni a motorokkal, annyira hideg volt (4-5 fok), valamint a más levegő is közrejátszhatott, mert küszködtünk a motorokkal, hogy életre keljenek, szívatóztunk jó sokat, már majdnem befüstöltük a fél falut. Aztán mikor azt hittük, hogy végre jó lesz, elindultunk, de ahogy váltottunk második fokozatba, megálltak a motorok. Itt megint szívatózás (nekem gyertyacsere is, nem csipázta a sok szívatózást). Egy idő múlva viszont már sikerült lóra pattanni, és megindultunk hazafele.
Nagyon hideg volt, valamint párás is volt a levegő, nekem pl. felnyitott plexivel kellett mennem vagy 30 km-en keresztül, mert amint lecsuktam, egyből bepárásodott annyira, hogy nem láttam. Sepsiszentgyörgy után belementünk olyan ködbe, hogy 20 m-nél előrébb nem láttunk semmit, valamint fáztunk a motoron, de nagyon. Brassó előtt álltunk meg tankolni (60 km), majd visszaültünk, és folytattuk utunkat... Tankolni kb. 250 kilométerenként álltunk meg.
Aránylag szépen tudtunk haladni, olyan 100-150 km után kezdett kisütni a nap, és akkor már nem volt annyira hideg, kezdtünk nem fázni. Az utat nem ragoznám, egészen Temesvárig jól haladtunk, meg-megálltunk tankolni, amikor kellett, pihenni és enni. Fogarason megálltunk a Lidlnél, vártunk a nyitásra, de rájöttünk, hogy vasárnap van, később fog nyitni, így továbbhaladtunk.
Tehát Temesvárig egészen jól haladtunk, előtte picivel emeltünk a tempón, olyan 100-105 környékére. Ezt egy ideig bírta is a 251-es, de olyan 60-70 km után, a Temesvár melletti pályaszakaszon egyszer csak beblokkolt a hátsó kerekem... Éppen csak egy pillanatra, mert azonnal ráhúztam a kuplungra. Laci ezt mögöttem észre sem vette, csak annyit, hogy lassítok, és húzódok le a leállósávba... Na, itt akkor fejtörés következett. Motor nem indult 2-3 perc pihenő után sem... Kompresszió nem volt, kézzel simán lehetett mozgatni a berúgókart. Itt szinte biztosra tudtuk, hogy a gyűrű (vagy több is) odalett. Azért próbálgattuk másik gyertyával stb., de semmi siker... A kivett gyertyám elektródája fehérre volt kiégve, tehát a felső fordulatszám tartományban el volt szegényedve az üzemanyag-levegő keverék.
Kb. fél óra múlva arra járt egy autómentő, rajta egy Dacia Logan volt. Picit beszélt magyarul a csóka, majd feltettük a motort a Dacia elé, volt még annyi hely.
Mondta, hogy elvisz Aradra, ott az apjának van MZ-je és szerszáma is. Aradtól 80 km-re voltunk, Laci követett minket, majd mikor megérkeztünk a házhoz, betoltuk a motort, és elkezdtük leszedni a hengert, meglesni, hogy pontosan mi is történt.. Nem fogadott szép látvány.
Hát ez lett... Itt megállapítottuk, hogy nincs tovább, ezt szállítani kell... Lacival megbeszéltük, hogy elindul haza, mert úgysem tudunk mit tenni. Én pedig szóltam ismerősömnek, hogy ki tudna-e szaladni értem utánfutóval Aradra. Lacitól elköszöntem, majd ő megindult haza, Siófokra, én pedig vártam. Az autómentős apja szintén beszélt picit magyarul, tudtunk valamennyit beszélgetni. És épp állt nála egy teljesen gyári 251-es MZ, ami felújításra várt!
Mesélte, hogy neki is volt Trophyja, valamint nagyon tetszett neki Laci /1-es TS-e. Itt az udvarukon ültem, kínáltak ásványvízzel, és vártam ismerősömet, megadva neki a GPS koordinátákat. Addig a motorról töltöttem a telefont... Helyi idő szerint olyan 19.00 fele megérkezett ismerősöm (kis keringés után, mert közben megfagyott a GPS-e, telefonon navigáltam, hogy hol és merre jöjjön). Itt feltettük a motort a kocsira, megköszöntem a segítséget, kifizettem a szállítás költségét az autómentősnek (kb. 7 ezer Ft-nyi összeget), és elindultunk haza...
Sajnos számomra az idei hazamenetel sem sikerült teljesen. De, ha pozitív oldalról nézzük, már sokkal közelebb voltam a határhoz. Aminek örülök, hogy az elektronikával idén semmi bajom nem volt, az teljesen rendbe lett hozva. Hazamentünk, majd másnap lehúztam a hengert.
Így ért véget...
Azóta a motor rendben van (fúrás, új dugó és gyűrűk), és ki lettek javítva a problémák, amik a következők voltak:
- Légszűrőcsere történt, ami benne volt, kb, 5 éve van benne, így kapott újat
- A karburátornál falsolt, ami azt vonja maga után, hogy alacsony tartományban dús, magas tartományban viszont elszegényedik a keverék... Nálam pont ez történt, ezért a karburátorrögzítést az alábbi módon oldottam meg:
- a 130-as főfúvókát 135-ösre cseréltem, valamint 15-ös tűszelepfúvóka volt a karburátorban, ezt cseréltem a gyári méretű 20-asra
Lényegében az okozta a problémát, hogy nem figyeltem oda eléggé a karburálásra... Ebből is tanultam, és javítottam a hibámat, ennek az árán.
Lacinak pedig köszönöm, hogy velem tartott, azt hiszem, hogy egy új barátot szereztem a személyében!
Aki pedig nem tudott jönni, azzal remélem, össze tudunk hozni máskor egy hasonló túrát
Az ígért link a túra képeiről. Itt fent van az összes, válogatás nélkül.
És köszönöm, hogy elolvastátok a beszámolómat!
/A fényképek és videók Nokia N8-assal és Nokia Lumia 1020-assal készültek, felváltva/
