Hatodik nap

Elérkeztünk a szombati naphoz. Erre a napra nem terveztünk nagy motorozásokat, rápihenve a vasárnap nagy távjára. Így tehát felmotorozunk a helyi ABC-hez, ott bevásároltunk, és célba vettük a Szent Anna-tavat. Úgy gondoltuk, hogy ott szépen, nyugodtan megreggelizünk.
A faluból kiérve persze nem bírtunk ellenállni a gondolatnak, hogy ne készítsünk pár fotót a festői környezetben

Mikor így felhőbe van borulva a hegy, a helyiek úgy mondják, hogy "füstöl a hegy". Mindenesetre nagyon szép látvány, főleg a két MZ-vel az előtérben.

A falutól számítva a tó nem lenne messze, viszont ha motorozható úton akarunk odajutni, akkor egy 17 km-es utat kell megtennünk, megkerülve egy kisebb hegyet.

Picit hűvös és párás idő volt így reggel. Valamint a falutól a tóhoz vezető út első pár kilométere eléggé ramaty állapotú, motorral azért jobban elviselhető, mint kocsival.
Természetesen gond nélkül megérkeztünk. Medvére figyelmeztető tábla kirakva a parkolóban...

Eztán legyalogoltunk a tóhoz

Majd mikor találtunk egy megfelelő helyet, lehuppantunk, és megreggeliztünk

Itt kb. 11 óráig elidőztünk; kellemes volt az idő és a környezet is. Eztán visszaindultunk a faluba, de természetesen nem bírtuk ki most sem a fényképezést a motorokkal. A képen a háttérben Sepsibükszád látható – a falu, ahol laktunk.

Innen továbbhaladtunk, Laci visszament a faluba, én meg eltértem Bálványos felé, ismerősömet meglátogatni. Telefonáltam is neki, viszont épp akkor volt nála nagy forgalom, így inkább nem mentem. Ekkor kaptunk egy ebédre való meghívást helyi ismerősöméktől, akiknél szerda este is voltunk vacsorázni. Valamint éppen szombaton zajlott a falunap is, így estére is volt programunk.
Visszamotoroztam a szállásra, ott elidőztünk 13.00-ig, majd felmentünk ebédre. Megint kaptunk minden földi jót! Sajt(krém)levest, pityókát és szezámmagos sült csirkemellet, desszerttel megdobva.

Megebédeltünk jóízűen, jót beszélgettünk, majd visszatértünk a szállásunkra. Itt Lacival kitaláltuk (jobban mondva Laci), hogy menjünk el megkeresni a katonai sírhelyeket és a bunkert, amiről sepsiszentgyörgyi motorosok beszéltek, mikor meglátogattak minket. Így hát felkerekedtünk, és útnak indultunk Csíkszereda felé. Csíkkozmás mellett találtunk is egy emlékhelyet, de mint kiderült, ez a '48-as szabadságharc emlékhelye volt. Sebaj; bejártuk, megnéztük.

És akkor a képek:

És a kéregető kutya, aki kért, de nem evett. Eléggé szelíd jószág volt

Visszafele Tusnádfürdő és Sepsibükszád között letértünk földútra, és elkezdtük keresni a korábban beszélt katonai bunkert, ahová elvileg fel lehet menni. A beszéltek alapján egy magyar zászló van festve a bunker feletti sziklára. No, ezzel nem is volt probléma, a sziklát megtaláltuk a magyar zászlóval.

Kóvályogtunk földutakon, de nem tudtuk, hogy melyik hova vezet, így inkább arra jutottunk, hogy jobb visszatérni az aszfaltra, mielőtt eltévednénk.

Mire visszaértünk, szépen össze lett csapva a motor, de sebaj, ennyi belefért.

Mikor visszaértünk, elkezdtünk összepakolni a dobozokba, én pedig a nyeregtáskába, készülve a hazaútra.
Délután pedig elnéztünk a falunapokra.

Egy ideig elvoltunk itt, Laci kürtőskalácsozott, én pedig ismerőseimmel voltam egy ideig a falunapon, majd 21.00 felé visszamentem a szállásra nyugovóra térni....

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!