2. Felvonás
Este 6 körül kiértünk a helyszínre. Csak a "csodálatos" jelző jutott eszembe, mert minden teljesen zöldben pompázott. Tapti barátom( ellenfelem) kivitt kocsival és még a sátrában is biztosított nekem helyet, szóval minden előjel egy jó játékot ígért. Összeraktuk a sátrat, majd berendeztem magamnak a helyet, ami egy otthoni paplanból és pokrócos polifómból állt. A végeredmény: Otthon nem alszom ilyen kényelmesen, hehe. Elkezdtem erőt gyüjteni (ami nálam a féktelen zabálást jelenti) pár szendvicssel és egy rakás szőlőcukorral, amit görcsökre ajánlottak. Eddig minden játékon szenvedtem comb, nyak,lábfej,kar görcsöktől, és most úgy terveztem, hogy nem hagyom elrontani a hangulatot holmi görcsökkel. 2 Fegyvert vittem. Az öreg barátnőmet: a 8 játékon hű társ Steyr AUG-omat, és új barátomat, az eddig nem bizonyított HK UMP45-ösömet. Úgy döntöttem hogy az UMP-t viszem éjszakára. Tapti barátomtól vételeztem egy olyan fegyverlámpát, amit ő is használ, amit én csak simán REFLEKTOR-nak hívok. Miután felszallagoztam a fegyver bal oldalára a lámpát, egyből feltünt, hogy a kapcsolója PONT ott van, ahol lenni kell. "Legyen már sötét" gondoltam, de még ragyogott az esti nap és jött a lövésteszt. Itt kezdődött a félelem, mert a tár mozgott a fegyverben, és emiatt a golyók, hol be tudtak menni a csőbe, hol nem. Már kezdtem elkönyvelni, hogy csak riogatni tudom majd az ellent, a lövést jelző lámpavillantással, de lövés nélkül, mikor magától életre kelt a tár. A lőtáv és a pontosság azonnal megbabonázott. Önbizalmam úgy szállt az égbe, mint az Űrsikló( majd szépen le is taccsolt, de ezt majd a végére hagyom). Készen álltam, de még mindig világos volt és nem tudtunk kezdeni.
Végig lettünk vezetve a területen, és ismertetve lettek a célok. Úgy nézett ki ismét a mi csapatunk fog kezdettől szívni. Kivilágított ládát kellett cipelni az éjszakában, úgy hogy az ellen ott üthetett rajtunk a ládát rabolni, ahol akart, és akkor amikor akart. Már induláskor éreztem, hogy BAJ lesz mert a védőszemüvegem belső üvegén nagyon lassan de kúszott le a pára. Párszor megálltunk párát törölgetni, de nem segített. Amikor A pontból közeledtünk a megadott B bázisra, hatalmas reccsenés törte meg az amúgy halk zajt, amit csaptunk. Kb 50 méterről jött a hang, pont szemből.
Ahogy megálltunk fülelni, a szívem elkezdett dörömbölni a dobhártyámon, a pupilláim kitágultak és felkészültünk a csatára. 5-en voltunk, a híres(hehe) "AlfaBravóCsarli" raj. Az ellen csapat 6 főt számlált, de nem tudtuk hány ellenbe botlottunk. Hirtelen teljesen megvakultam, a pillanatok alatt létrejött páralerakódástól, ami a védőszemüvegemben képződött. A kivilágított láda irányába zöldes "taknyot" láttam csak, de minden más irányba feketeséget. Szóltam társaimnak, hogy leírhatnak harci veszteségnek már most, mert 100%-ig vak vagyok. Sikerült egy bokor tövében fedezéket keresnem, de nem vehettem le a szemüveget törölgetni , mert felvillant 2 lövés és kitört a tűzharc. Csapatunk egyetlen női tagja, Anita( aki amúgy kezdő), keveset tüzelt, de mindig találatot szerzett, míg a többiek senkit sem tudtak eltalálni. Nagyon büszkék voltunk/vagyunk rá. Végül megadtuk magunkat, mert nem tudtunk kitörni a csapdából, és kezdtünk fantom célokra lövöldözni mindenre, ami mozgott Pl. Mókusok, és egyébb kis neszt csapó állatok.
Később kiderült, hogy CSAK 2 ellenfélbe botlottunk, akik maguk is szenvedtek párásodással, igaz nekünk ez nem tünt fel, mert iszonyat jól lőttek. Ráadásképpen, amig helyezkedtek, hogy bekerítsenek minket, egymást lőtték hátba. A szervezőtől kaptam egy olyan szemüveget ami nem párásodott ezért új lendülettel feltöltve folytattuk a csatát.
Most hogy B bázison voltunk, vissza kellett ingázni az A bázisra a ládával, de most már profin vártak minket, mi pedig besétáltunk szépen, de nem adtuk könnyen a ládát.
Felvillantak a lövéseket jelző lámpafények és félelmetes nappali fénybe borultunk, rohantunk ahogy csak bírtunk, de valaki lemaradt és meg kellett állnunk, hogy fedezzük. Ekkor jött az egyetlen jó megmozdulásom egész péntek-szombat alatt. Szándékosan elszakadtam a rajomtól vállalva, hogy lemaradok és csak ártok a rajnak, de nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy végre én is hozzátegyek a az estéhez. Megpillantottam MecladÁ-t, aki a nagy raszta haja miatt a kedvenc célpontommá nőtte ki magát, és csípős megjegyzései csak tovább erősítették a szándékot, hogy "Adjak neki". Predátoros futásának zaját követve elhelyezkedtem egy áthatolhatatlan bokor túlsó oldalán, és olyan kicsire összehúztam magam, mint egy vakondtúrás. Sajnos ott jött mögötte a fél csapata így megtámadni őt, felért egy "öngyi"-vel, de olyan "depi" lettem a korábbi vakságtól, hogy vállaltam a dolgot.
Lassított léptein, és elkezdte kerülni a bokrot, most már figyelve, éberen szépen beleúszott a célkeresztembe, és amikor 3-5 méterre volt tőlem, és a társai még mind a bokor mögött volt, felvillantottam a fegyvert, de golyót nem küldtem, mert ilyen közelre iszonyat nagy parasztság lett volna. A hatás leírhatatlan volt, de azért megpróbálom. Legszívesebben ott maradtam volna a földön fetrengve röhögni, azon a az arcon, amit vágott, de azonnal záporoztak körülöttem a lövések, és ki kellett ugranom a fedezékemből. Csak annyi időm volt hogy nyugtázzam, hogy: "Megvolt" és lássam hogy 5-6 másodpercig tuti nem fog látni semmit a szemét ért túlterheléstől, és már rohantam is az erdő legsötétebb foltja felé, jobbra-balra-megint balra-jobbra-balra-jobbra-megint jobbra,ahogy az igazi katonáknak is oktatják, az alapképzésen. MecladA társai ott loholtak mögöttem és záporoztak a lövések mindig pont arra a pontra ahonnan elemeltem a lábam hogy kanyarodjak. Nagyon jók voltak, én meg szerencsés. Rohantam ahogy csak tudtam és csak az utolsó pillanatban egyenesítettem ki a futást amikor beértem a fák közé és ismét 100 vak voltam a sötétségben. Magamban fohászkodtam hogy még 10 métert meg tudjak úgy tenni hogy nem rohanok bele teljes erőmből egy fatörzsnek, mikor elfogyott alólam a talaj és a levegőben kapálózva elkezdtem zuhanni meredeken lefelé. Csak pár tört másodpercet zuhantam, de olyan volt mintha 5 másodperc lett volna. Elértem, még mindig levegőben futva a talajt, ami azonnal kitépte alólam a lábam és bukfenceztem hármat, minden bukfencnél odaverve a fejem a talaljhoz, mire megálltam.Amikor felmásztam vissza az erdő széléhez, hogy felkészüljek a kifüstölésemhez, a golyók ott cikáztak körülöttem, de mind 3 méterre mellém ment. Nem tudták, hogy hol vagyok és nem akartam nekik megadni azt az örömöt, hogy lövéssel/villantással elárulom magam, ezért vártam...vártam...vártam és majd elaludtam, amikor csapattársam Nightmaster a világító ládával elrohant mellettem egyenesen az ellenség addig rejtett csapatába, akik ott voltak mellettem szinte lőtávon belül.
Ezek után volt egy sikertelen kitörési kisérlet a gyűrűből, majd le lett fújva a játék éjjel fél 1 felé, mert kész volt a bográcsgulyás, és már nem tudtunk lopakodni úgy korogtunk mind.
Az ennivaló nagyon jó volt és a tábortűz meg a sok petróleumos "fuck-ya" nagyon jó hangulatot csinált. Fél 3-ig fent voltunk enni, sörözni.
Reggel, isteni alvás után ismét belevetettük magunkat a játékba, de az ilyenkor szokásos 3-szor akkora létszámmal mindkét oldalon. A nappali játékon az "AlfaBravóCsarli" rajunk ismét remekelt, engem leszámítva. A csapat nagyon jól teljesített, én meg olyanokat csináltam kétszer is, hogy az ellenfél csapatnak integettem mert azt hittem velünk vannak. Ilyenkor mindig az volt a válasz hogy a sisakomon( Ez volt az első játékom sisakkal és szinte csak fejlövéseket kaptam, ezért jó hogy rajtam volt) kopogott a "válasz", hogy: "nem, mi nem veletek vagyunk".
Nightmaster kolléga viszont öregbítette csapatunk "könyörtelen" hírnevét, mert egyedül hazazavart egy 6 fős rajt, miközben mi 10 méterre tőle próbáltunk lövéshelyzetbe kerülni...
Bár a játék még tartott, az ABC raj (magamat is beleszámítva) korán hazament úgy 2 óra felé. A játék a sok nehézség ellenére szuper volt, de most olyan bénán játszottam, hogy rosszabb voltam mint egy kezdő, hehe. Szinte sohasem kerültem lövőhelyzetbe, és összesen csak 900 golyót lőttem el, ami semmi 2 olyan gyors fegyverből mint az AUG és az új szerzemény UMP. Az UMP olyan jó volt hogy öröm volt vele rohangálni, és sosem hagyott cserben.
Várom a következő játékot, ami egy nappali "tingli-tangli" lesz, de a jobb fajtából.
Piss and a penis ( azaz Peace and Happyness ) mindenkinek!
Egy otthoni lövészet:
